Meg kellene írni életünk regényét. Tanulságos volna nemcsak magunknak, utódainknak, de mindenkinek, aki olvassa. Nem lenne irodalmi mű, ha volna bátorságunk ilyen visszatekintésre, de életről és halálról, szerelemről, sorsdöntő fordulatokról, helyes és téves döntésekről szólna. Ki irányította az eseményeket? Isten vagy én? Karsay Eszter nyugalmazott lelkipásztor gondolatai a Reformátusok Lapjából.
Nagyon szeretem az irodalmat, az egyetemen azt is hallgatok. A napokban Arany János kötete akadt a kezembe, és belelapoztam. A Tamburás öreg úr régi kedvencem, most eszembe juttatta, hogy a múlt év egy pillanat alatt telt el a számomra. Sokszor roskadtam magamba, vesztettem el a reményt, miközben rohanás volt az életem. De megálltam gondolkodni, hálát adni minden lélegzetvételért és észrevenni azt, hogy újra Isten karjába érkeztem. Zán-Fábián Balázs írása.
Szikszai György prédikátor imádságoskönyvét kétszáznegyven évvel később is forgatják a protestánsok, mert az abban fogalmazott gondolatok ma is iránymutatók. Mit kívánjunk a magunk számára egy esztendő küszöbén, ha komolyan vesszük, hogy „csak az ér valamit az életünkben, amit Isten dicsőítésére, embertársaink hasznára és azzal együtt üdvösségünk munkálására fordítunk, a többi mind hiábavalóság”?
2024-ben régóta nem tapasztalt megrázkódtatások érték a Magyarországi Református Egyházat. Idén – remélve, hogy sikerül újra az építkezés útján folytatni a szolgálatot – tájékoztató kampányban mutatja meg az egyház, milyen hitéleti és társadalmi szolgálatot végeznek a reformátusok itthon és a határokon túl.
Manapság a férfi- és női szerepek kérdése a teológiai etika egyik legfontosabb témájává nőtte ki magát. A témával való foglalatoskodást az sem könnyíti meg, hogy egyrészt számos olyan konnotáció tapad hozzá a múltból, amelyet ma sokan a „keresztyén családmodellel” azonosnak tekintenek, másrészt a releváns bibliai passzusok értelmezését manapság olyan ideológiavezérelt szempontok határozhatják meg, amelyek eredményeképp a szövegből levont következtetéseink bizonyosan nem felelnek meg a bibliai szerző intencióinak.
„Tardonára menjetek emberséget tanulni!” – ezt nem más mondta, mint a sokak szerint legnagyobb magyar regényíró. Jókai Mór a szabadságharc leverése után néhány hónapig ebben a borsodi faluban bujdosott, ahol „jó, becsületes, kálvinista kurta nemesek laknak”, és „van egy derék papjuk, aki vasárnap lelki táplálékkal ellátja őket, s egészen meg vannak a sorsukkal elégedve”.
Képzeljünk el egy kisfiút, akit tízéves kora óta vonz a műanyag világa. Általános iskolában majdnem megbukik fizikából, tanárai nem sokra tartják a szellemi képességeit. A szakmunkásképzőben felismerik, hogy különös kémiai látásmódja van, a képleteket, egyenleteket úgy olvassa, mint a verset. A fiú útja szakközépiskolán és egyetemen át vezet, idővel sikeres cégvezető lesz, az élet és az alkoholproblémák azonban szinte a halál szélére sodorják. Büki László felé ekkor nyúlt ki Isten – élete itt vett száznyolcvan fokos fordulatot.
Akkor, ott újra egymásra találtak. Nem vertek közéjük éket az évek, évtizedek csalódásai és elveszett reménységei, hanem megérintette őket a gyermekkor mindenre rácsodálkozó öröme és mély vágyakozása a szeretetre és közösségre. Fodorné Ablonczy Margit írása a Reformátusok Lapjából.
Két éve szokásommá vált, hogy egy befőttesüvegbe időről időre cetliket dobálok be, amikre felírom az éppen aktuális örömeimet. Ezt a módszert még a pandémia idején hallottam, és nagyon megtetszett. Tökéletes technika arra, hogy az ember év végén számot vessen: milyen áldásokat, ajándékokat, esetleg kihívásokat kapott az utóbbi időszakban. Az esztendő utolsó napjaiban fantasztikus érzés ezeket elővenni és elolvasni. Dobán Vivien év végi gondolatai.
– Azt kértem az Istentől, hogy ne legyek gátja a születő közösségnek. Hiába van bárkinek elképzelése arról, hogyan lehet egy gyülekezetet a gyakorlatban elindítani, mégsem mi hajtjuk ezt végre, hanem az Isten tervét valósítjuk meg az ő Szentlelkének erejével. A célunk, hogy Istenhez vezessük az embereket, megmutassuk az Úr féltő szeretetét – fogalmaz Antal Mariann, a Budapest-Rákoskerti Református Missziói Egyházközség lelkipásztora. A gyülekezet első televíziós szolgálatára készül, az év utolsó vasárnapján a Mennybemenetel templomából közvetít istentiszteletet a Duna televízió.
Lelkigondozás nélkül nem tudja elképzelni a lelkipásztori munkát Szűcs László, aki Gyökössy Endre nyomdokain haladva az emberi viselkedést jól ismerő pasztorálpszichológusként, a Szentírásra támaszkodva segíti át gyülekezetének tagjait az élet nehézségein, nem egyszer krízisein. A szentkirályszabadjai gyülekezet vezetőjével arról beszélgettünk, hogyan tudja egymást segíteni a lélektan és a teológia tudománya a gyakorlatban.
Liptai Zsolt háromgyermekes édesapa a győrújbarát-ménfőcsanaki gyülekezet tagja annak alapítása óta, felesége presbiterként szolgál elsősorban a fiatalok között. A nevét sokan csak pár hete ismerték meg, amikor – sokévnyi jelöltség után – a Pannonhalmi Bencés Főapátság főborászaként idén elnyerte Az év bortermelője Magyarországon díjat. Ezt a szakmai elismerést a borászok Kossuth-díjaként emlegetik, amelyet a Magyar Borakadémia adományoz a legjobbaknak immár több mint három évtizede.
A krisztusi megbocsátást nem szabad abbahagyni a házastársi kapcsolatban – állapítja meg Tolnay Lajos szülész-nőgyógyász, neves házasság- és családgondozó, aki az interjúban szól a fiatalok termékenységét veszélyeztető rossz életstratégiákról és a kiégésveszélyről is, illetve arról, mit tart a nőiség lényegének.
A Magyarországi Református Egyház 1881-ben a Debreceni Református Kollégiumban tartott alkotmányozó zsinattal jött létre. Ezáltal törvényileg egyesült az addig egymástól teljesen különálló öt egyházkerület. A közös ügyek intéző és döntéshozó szerve 1882-től a Magyarországi Református Egyház Egyetemes Konventje lett. Üléseit féléves rendszerességgel Budapesten, az egyházi fenntartású oktatási intézet épületében tartotta.
Karácsonykor megtörtént az a csoda, hogy Isten egészen közel jött hozzánk, nem hagyott bennünket egyedül a nehézségekben – fogalmazott Steinbach József püspök az M1-nek adott karácsonyi interjúban. A Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke szerint mind vágyunk valami többre, megnyugtatóra. Amikor letesszük a terheket és jobban figyelünk egymásra, akkor ünneppé tud válni Krisztus születése.
– Leginkább a Marosszéki táncok tolmácsolásával fejeztem ki a világ hangversenytermeiben népem fájdalmát, ugyanakkor őserejét is. Hiszen olyan életerő van a magyarságban, amelyet nem lehet megszüntetni, megölni vagy leverni – nyilatkozta kilencvenkettedik
évében Vásáry Tamás világhírű zongoraművész, karmester.
Az egykori ószövetségi, júdai Ezékiás királyról írja ezt a Biblia: „Vele volt az Úr…” (2Kir 18,7) A Biblia egyik legtöbbet hangsúlyozott biztatása ez. Márpedig, ha a világot teremtő, megtartó, újjáteremtő és végül minden halálos rosszból megváltó Isten velünk van, akkor minden jó a miénk, és ez a minden jó hamarosan láthatóvá is lesz rajtunk. Steinbach Józsefnek, a Dunántúli Református Egyházkerület püspökének, a Zsinat lelkészi elnökének gondolatai.
Az adventi időszak megélése lelkészgyermekként is különleges. Záhorszki-Hangó Viola Réka szülei mindig figyeltek arra, hogy a család figyelmét ne terelje el a rohanás és a társadalmi elvárások. Amióta Viola teológiát tanul, még tudatosabban készül az ünnepre. Az egyetemistát korosztályának elvárásairól, elcsendesedésről és a karácsonyi készülődésről kérdeztük.