Az istentisztelet mint örömünnep, ajándékok megosztása, kitartó hitélet és a mangófacsoport – egy nigériai missziós út néhány tapasztalata. Farkas Edina református kórházlelkész tavaly tizenegy hetet töltött Afrika legnépesebb országában. Erről a szolgálatáról kérdeztük annak kapcsán, hogy az idei világimanapra nigériai keresztyének fogalmaztak meg imádságokat és tettek bizonyságot. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának női missziója március 6-ra hirdette meg a közös imádságra hívó alkalmat.
A béke keresztyén értelmezését vizsgálta a héber és görög hagyományok tükrében a VII. HUN–HAN Teológiai Fórum. A január 19–23. között magyar és koreai protestáns teológusok részvételével zajló nemzetközi tanácskozás nemcsak elmélyült tudományos párbeszédet kínált, hanem fontos egyházi találkozásoknak is teret adott. Az eseménynek a Pápai Református Teológiai Akadémia adott otthont.
Sokat halljuk, hogy az Iszlám Állam közel-keleti bukása után Afrikába helyeződött át a dzsihadista küzdelem középpontja. Az igazság inkább talán az, hogy amíg az Iszlám Állam a nyugati világ figyelmének középpontjában állt, addig alig vettük észre az afrikai áldozatokat. A kontinensen régóta működnek szélsőséges muszlim szervezetek, és a keresztyének elleni támadások mellett az iszlám mérsékelt hívei ellen is fellépnek, sőt a vallási ellentéteknek sokszor etnikai tényezője is van, de az Iszlám Állam felemelkedése és bukása valóban új fejezetet nyitott az afrikai dzsihád történetében, és tovább súlyosbította a keresztyénüldözést.
