előző nap

„Bár láttam Istent színről színre, mégis életben maradtam.” 1Móz 32,23–33

23 De fölkelt még azon az éjszakán, fogta két feleségét, két szolgálóleányát és tizenegy gyermekét, és átkelt a Jabbók-gázlónál. 24 Fogta és átvitte őket a patakon, majd átvitte mindenét, amije volt. 25 Jákób pedig ott maradt egyedül. Ekkor Valaki birokra kelt vele, egészen hajnalhasadtáig. 26 De látta, hogy nem bír vele, ezért megütötte a csípője forgócsontját, úgyhogy kificamodott Jákób csípőjének forgócsontja, miközben vele birkózott. 27 Akkor ezt mondta Jákóbnak: Bocsáss el, mert hajnalodik! Ő azt felelte: Nem bocsátlak el, amíg meg nem áldasz. 28 Ekkor megkérdezte tőle: Mi a neved? Ő így felelt: Jákób. 29 Erre azt mondta: Nem Jákób lesz ezután a neved, hanem Izráel, mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél. 30 Jákób azt kérte: Mondd meg nekem a nevedet! De ő így válaszolt: Miért kérded a nevemet? És megáldotta őt. 31 Jákób Penúélnak nevezte el azt a helyet, és ezt mondta: Bár láttam Istent színről színre, mégis életben maradtam. 32 Már sütött a nap, amikor átkelt Penúélnál, és sántított csípőjére. 33 Ezért nem eszik meg Izráel fiai mindmáig a csípő forgócsontján levő inat, mert ütés érte Jákób csípőjének forgócsontján az inat.

Bibliaolvasó kalauz – Hajdú Zoltán Levente magy.

Az a Valaki látszólag Jákóbbal küzd – valójában érte. Nem legyőzni akarja, hanem meggyőzni. Nem elpusztítani akarja őt, hanem új életre hívni. A régi, a csaló Jákób ebben az Isten hatalmas jelenlétével való találkozásban és küzdelemben múlttá lesz, hogy Isten által megnyílhasson az út előtte, demár nem az emberi perpatvarok irányába, hanem az Istennel, az Istenért harcoló küldetésre. Milyen hatalmas kegyelem, amikor az ember felismerheti, amikor te és én felismerhetjük, hogy ez nem csupán az akkori Jákób, hanem a mindenkori Jákóbok útja! Igen, a tiéd és az enyém is!

RÉ 376 MRÉ 243

„…akik nem vétkeztek.” Máté 12,1–8

1 Abban az időben Jézus gabonaföldeken ment át szombaton, tanítványai pedig megéheztek, és kalászokat szakítottak le, és azt ették. 2 Amikor ezt meglátták a farizeusok, szóltak neki: Íme, tanítványaid olyat tesznek, amit szombaton nem szabad. 3 Ő pedig ezt válaszolta nekik: Nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor kísérőivel együtt megéhezett? 4 Bement az Isten házába, és a szent kenyereket ették meg, amelyeket nem lett volna szabad megennie sem neki, sem az ő kíséretének, hanem csak a papoknak. 5 Vagy nem olvastátok a törvényben, hogy szombaton a papok a templomban megszegik a szombatot, mégsem vétkeznek? 6 De mondom nektek, nagyobb van itt a templomnál! 7 Ha pedig értenétek, mit jelent ez: „Irgalmasságot akarok, nem áldozatot”, nem ítéltétek volna el azokat, akik nem vétkeztek. 8 Mert az Emberfia ura a szombatnak.

Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata

(7) „…akik nem vétkeztek.” (Máté 12,1–8)

KALÁSZTÉPÉS SZOMBATON.

– 1. A farizeusok szerint Jézus tanítványai vétkeztek, mert olyat tettek, amit nem szabad a mózesi törvény szerint: éhesen, kalászokat tépdestek, kimorzsolták abból a szemeket, és ettek. A szemek kimorzsolása pedig aratásnak számított, munkának számított, a törvény értelmezése szerint, ami tilos volt szombat napján (2).

– 2. Jézus szerint a tanítványok nem vétkeztek. Ezt az állítását Jézus az Írásokból is igazolja, hiszen Dávid is megette az Úrnak szentelt kenyereket, és a papok is megtették ezt szombatnapon (3–5). Jézus igazi érve azonban saját, Istentől való megbízatásából kiindulva, személyének értelmezésében, ennek nyomán a törvény értelmezésében van. Jézus Úr, Ő Ura a szombatnak, a törvények, a templomnak, mindeneknek. Márpedig Ő Isten akaratának lényegét képviseli, a törvény lelkét. Jézus irgalmasságot akar és nem áldozatot. Az áldozatot Ő már meghozta. Nem kell több áldozat! Irgalom kell! (6–8) Hogyan értelmezem a „törvényt”, hogyan értelmezem az eseményeket, az emberi cselekedeteket, a világot: irgalommal vagy paragrafusokkal?

– 3. A világ a törvény korszakában van: vétkeket fogalmaz meg. Kell is a törvény, mert a bűnös világban csak így biztosítható a rend. A törvény viszont nem ismer irgalmat, csak vétket; valamint a törvény „személyválogató”: aki lebukott, arra lecsap; de sokan megússzák.

– 4. Aki hitben jár, az az irgalom és a vétkek megbocsátásának korszakában él. Aki hitben jár, az irgalmat nyert és irgalomra törekszik, nem leli örömét az áldozatban, mások beáldozásában, bűnbakok kikiáltásában. Aki hitben jár, az irgalommal tekint a sokféleképpen éhes és halandó emberre. Aki hitben jár az irgalomra törekszik, még akkor is, ha tudja, hogy a gyarló világban ezzel visszaélhetnek. Aki hitben jár, nem azt nézi, hogy mit szabad és mit nem szabad, hanem arra tekint, hogy szabadságra váltott meg bennünket az Isten, amely szabadság ebben a világban mennyei erővel megélt önkorlátozásban ölthet csak testet, de „odaát” kiteljesedik majd (Galata 5,13).