előző nap

„Ő, az Úr a mi Istenünk, az egész földnek szólnak döntései.” Zsolt 105

1 Adjatok hálát az Úrnak, hívjátok segítségül nevét, hirdessétek tetteit a népek közt! 2 Énekeljetek, zengjetek zsoltárt neki, emlegessétek minden csodáját! 3 Dicsőítsétek szent nevét, szívből örüljenek, akik keresik az Urat! 4 Folyamodjatok az Úrhoz, az ő hatalmához, keressétek orcáját szüntelen! 5 Emlékezzetek csodatetteire, amelyeket véghezvitt, csodáira és döntéseire, 6 ti, Ábrahám utódai, kik szolgái vagytok, Jákóbnak fiai, kiket kiválasztott! 7 Ő, az Úr a mi Istenünk, az egész földnek szólnak döntései. 8 Örökké emlékezik szövetségére, ezer nemzedéken át is az adott szavára, 9 amelyet Ábrahámmal kötött, ahogy Izsáknak megesküdött. 10 Jákób elé tárta, elrendelte, Izráelnek örök szövetségül: 11 Neked adom – mondta – Kánaán földjét kiosztott örökségül! 12 Akkor még alig néhányan voltak, kevesen éltek ott mint jövevények. 13 Nemzettől nemzetig vándoroltak, egyik országból a másik néphez. 14 De senkinek sem engedte elnyomni őket, sőt királyokat is megintett miattuk: 15 Ne nyúljatok fölkentjeimhez, prófétáimat se bántsátok! 16 Azután éhínséget idézett elő a földön, eltörte a kenyér botját mindenütt. 17 De elküldött előttük egy embert, a rabszolgának eladott Józsefet. 18 Lábát bilincsbe szorították, őt magát vasra verték, 19 míg jóslata be nem teljesedett, és az Úr szava igazolta őt. 20 Üzent érte a király, és szabadon engedte, a népek uralkodója kiengedte őt. 21 Úrrá tette palotájában, egész vagyonának kormányzójává, 22 hogy a vezetőket tetszése szerint oktassa, a véneket bölcsességre tanítsa. 23 Így került Izráel Egyiptomba, jövevényként Jákób Hám országában élt. 24 Igen szaporává tette népét az Úr, erősebbé ellenségeinél, 25 akiknek szívét megváltoztatta, hogy gyűlöljék népét, és bánjanak álnokul szolgáival. 26 Elküldte szolgáját, Mózest és Áront, akit kiválasztott. 27 Ezek csodálatos dolgokat vittek véghez köztük, csodákat Hám országában. 28 Sötétséget küldött, és sötét lett, mégis ellenálltak szavának. 29 Vizeiket vérré változtatta, és elpusztította halaikat. 30 Békák hemzsegtek földjükön, még a király szobáiban is. 31 Szavára bögölyök jöttek meg szúnyogok egész területükre. 32 Eső helyett jégesőt adott nekik, földjükre lángoló tüzet. 33 Elverte szőlőjüket és fügefájukat, összetörte határukban a fákat. 34 Szavára sáskák jöttek és számtalan szöcske. 35 Felfaltak országukban minden füvet, felfalták földjük termését. 36 Végül megölt országukban minden elsőszülöttet, férfierejük első termését. 37 Őket pedig kihozta, megrakva ezüsttel, arannyal, és törzseikben nem akadt botladozó. 38 Örültek kivonulásuknak az egyiptomiak, mert rettegés szállta meg őket miattuk. 39 Felhőt terített rájuk oltalmul, és tűzzel világított éjjel. 40 Kérésükre fürjeket hozott, és mennyei kenyérrel tartotta jól őket. 41 Megnyitotta a kősziklát, és ömlött a víz, folyó áradt a szomjú földön. 42 Mert emlékezett szent ígéretére, melyet szolgájának, Ábrahámnak tett, 43 és kihozta népét örvendezve, választottait vigadozva. 44 Pogányok országát adta nekik, nemzetek munkájának gyümölcsét örökölték, 45 hogy megtartsák rendelkezéseit, és megfogadják tanításait. Dicsérjétek az Urat!

Bibliaolvasó kalauz – Mikola Borbála

Izráel csodáinak történetét eleveníti fel ez a zsoltár Ábrahámtól a Sínai-hegyhez való érkezésig (1Móz 12–2Móz 19). Ábrahám utódaiként a késői zsoltáréneklőket összeköti, erőteljes képeivel belemeríti a régi eseményekbe, akik Isten szövetségeseiként mindezeknek a csodáknak a kedvezményezettjei is egyben. Az Úr jósága és ereje hódolatra, tiszteletre és gyönyörködésre hívja a szívünket. A mi Atyánk és Istenünk is ez a nagy és erős Isten, mert a Fiú a történelem Ura családjának részesévé tett minket!

RÉ 105 MRÉ 105

„Ne rágalmazzátok egymást…” Jakab 4,11–12

11 Ne rágalmazzátok egymást, testvéreim. Aki testvérét rágalmazza vagy ítélkezik felette, az a törvényt rágalmazza, és a törvény felett ítélkezik. Ha pedig a törvény felett ítélkezel, nem megtartója, hanem ítélőbírája vagy a törvénynek. 12 Egy a törvényadó és az ítélőbíró, aki megmenthet és elveszthet. De ki vagy te, hogy ítélkezel felebarátod felett?

Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata

(11) „Ne rágalmazzátok egymást…” (Jakab 4,11–12)

A rágalom gonosz indulatból fakadó, hazug ítélet a másikról, amellyel a másikat tönkre akarom tenni. A rágalom névtelenül is kikürtölhető, így is elvégzi romboló munkáját. A rágalomnak az a természete, hogy hazug, gonosz és romboló. A rágalomnak enyhébb formája a sejtetően bántó megjegyzés vagy vélemény, egy-egy másikra „elejtett” mondat, amelyek szintén rágalmazó lélekből fakadnak.

Isten Igéje a fentiekkel kapcsolatban egyértelmű. Ne rágalmazzuk egymást, a testvérek közösségében végképp ne (11), de felebarátodat, embertársadat se rágalmazd meg! (12) Senkivel se tégy ilyet! Ezt meg is indokolja Jakab levele.

A rágalmazó önhitt ember, aki a törvényadó és az ítélőbíró, azaz az egyetlen, élő Isten helyébe lép, ezáltal önmagát Isten fölé emeli. Így a rágalmazó a legnagyobb bűnt követi el, miközben másokat bánt: magával Istennel kerül szembe. Mégpedig azzal az Istennel kerül szembe, aki egyedül menthet meg és veszíthet el! Nem véletlenül szerepel a megmentés az első helyen, hiszen Isten elsődleges szándéka a megmentés: Ő meg akar menteni, bennünket elveszetteket. Isten az elveszettek mellett áll. Kik vagyunk mi, hogy az evangéliumot, Isten megváltó, megszabadító szeretetének törvényét, rágalmazó lélekkel felülírjuk? Márpedig, vegyük észre, hogy folyamatosan mondogatjuk a másikra a magunkét! (11–12) Az evangélium embere nem lehet törvényeskedő, sem teológiai, sem jogi értelemben. Ha valaki paragrafusokkal jön, az az ember mindig takar valamit, ami a másik „szabályszerű” elvesztésére és nem a megmentésére irányul.

Viszont ne is keverjük össze a dolgokat! Szólni kell azért, ami az Isten szerint nem jó, inteni is kell, a prófétai szolgálatot végezni kell! A prófétai szolgálat intése azonban mindig az Isten mentő szeretetének Lelkéből fakad. Ennek semmi köze nincs a rágalmazás gyarló, a másikat elveszíteni akaró lelkületéhez! Miközben a próféta tudja, hogy az általa mondott intés mindenekelőtt saját magára vonatkozik – őrá, aki annak tolmácsa –, és úgy érkezik meg hitelesen a másikhoz. Isten közös bűnbánatra hív bennünket, nem pedig olcsó bűnbakkeresésre. Jézus Krisztus meghalt a mi bűneinkért, hogy Isten bennünket megmenthessen. Kik vagyunk mi? Önhitten senkik, de az Úr kegyelméhez menekülve megmentettek vagyunk, akik másokat is meg akarnak menteni.