előző nap

„Sietett, hogy lehetőleg pünkösd napjára Jeruzsálembe érkezzen” ApCsel 20,13–16

13 Mi pedig előre mentünk, és hajóra szállva Asszoszba utaztunk, hogy ott vegyük fel Pált, mivel így rendelkezett; odáig ugyanis gyalog akart jönni. 14 Mikor Asszoszban ránk talált, felvettük a hajóra, és Mitilénébe mentünk. 15 Onnan tovább hajóztunk, és a következő napon eljutottunk Khioszig. Másnap befutottunk Számoszba, az ezt követő napon pedig elmentünk Milétoszba. 16 Pál ugyanis már előzőleg úgy döntött, hogy Efezus mellett csak elhajózik, hogy ne kelljen időt töltenie Ázsiában. Sietett, hogy lehetőleg pünkösd napjára Jeruzsálembe érkezzen.

Bibliaolvasó kalauz – Bátki Dávid Géza

„Sietett, hogy lehetőleg pünkösd napjára Jeruzsálembe érkezzen” (16). Ha megnézünk egy térképet Pál útjának e szakaszáról, láthatjuk, hogy a lehetőséghez mérten a legrövidebb útról van szó. Különös módon mégis gyalog megy a hajóút helyett, bár ez nem jelenthetett túl nagy késlekedést. Pál egyedül marad, készül a nagy útra, ami rá vár, és még oly sok ismeretlen dolgot rejt. Sietségünkben is figyeljünk mindenkor Istenre, mert ez sosem hátráltat.

RÉ 50 MRÉ 50

„…hogy megöljük őket, és kitakarítsuk a gonoszt…” Bírák 20,1–28

1 Izráel fiai valamennyien kivonultak, és összegyülekezett az Úrhoz Micpába egy emberként az egész közösség, Dántól Beérsebáig, meg Gileád földjéről is. 2 Az egész népnek, Izráel valamennyi törzsének a vezetői előálltak Isten népének a gyülekezetében, amelyben négyszázezer kardforgató gyalogos volt. 3 Meghallották a benjáminiak is, hogy Izráel fiai fölvonultak Micpába. Izráel fiai ekkor azt mondták: Beszéljétek el, hogyan történt ez a gaztett! 4 Megszólalt a lévita, a megölt asszony férje, és ezt mondta: Bementem a benjámini Gibeába, én és a másodfeleségem, hogy megszálljak ott éjszakára. 5 A gibeai polgárok azonban rám támadtak, és éjjel körülvették miattam a házat. Engem akartak meggyilkolni, aztán másodfeleségemmel erőszakoskodtak úgy, hogy belehalt. 6 Ezért fogtam a másodfeleségemet, földaraboltam, és szétküldtem Izráel örökségének egész területére, mert fajtalan és gyalázatos dolgot követtek el Izráelben. 7 Ti mindnyájan Izráel fiai vagytok, tartsatok tehát nyomban tanácsot ebben az ügyben! 8 Erre az egész nép egy emberként felállt, és azt mondta: Senki se menjen sátrába, és senki se térjen haza! 9 Mert most ez a teendőnk Gibea dolgában: sorsot vetünk ellene. 10 Megbízunk tíz embert száz közül, százat ezer közül, ezret tízezer közül Izráel mindegyik törzséből, hogy szerezzenek útravalót a hadinépnek. Azután megtámadjuk a benjámini Gibeát, és elbánunk vele, amiatt a gyalázatos dolog miatt, amelyet elkövetett Izráelben. 11 Így gyülekezett össze együttesen, egy emberként minden izráeli férfi a város alá. 12 Izráel törzsei embereket küldtek Benjámin egész törzsébe ezzel az üzenettel: Micsoda gaztett történt tinálatok! 13 Most azért adjátok ki azokat az elvetemült gibeai férfiakat, hogy megöljük őket, és így takarítsuk ki a gonoszt Izráelből! De a benjáminiak nem akartak hallgatni Izráel fiainak, testvéreiknek a szavára. 14 A benjáminiak összegyűltek városaikból Gibeába, hogy fölvegyék a harcot Izráel fiaival. 15 Azon a napon huszonhatezer kardforgató embert számoltak össze a benjáminiak a városokból, Gibea lakosain kívül, ahonnan hétszáz válogatott embert számoltak össze. 16 Ebből az egész hadinépből hétszáz válogatott ember balkezes volt. Ezek mindnyájan hajszálpontosan tudtak parittyázni, sohasem hibáztak. 17 Az izráeli férfiakat is összeszámolták: Benjáminon kívül négyszázezer kardforgató embert, csupa harcedzett férfit. 18 Azután elindultak Izráel fiai, elmentek Bételbe, és ezt kérdezték Istentől: Ki vonuljon föl közülünk elsőnek, hogy megütközzék a benjáminiakkal? Az Úr ezt felelte: Először Júda! 19 Másnap reggel elindultak tehát Izráel fiai, és tábort ütöttek Gibeával szemben. 20 Kivonultak az izráeli férfiak, hogy megütközzenek Benjáminnal, és csatarendbe álltak velük szemben az izráeli férfiak Gibeánál. 21 A benjáminiak is kivonultak Gibeából, és leterítettek azon a napon huszonkétezer izráeli embert. 22 Akkor a nép, az izráeliek összeszedték erejüket, és újra csatarendbe álltak azon a helyen, ahol az első napon sorakoztak föl. 23 Fölmentek ugyanis Izráel fiai, és sírtak az Úr színe előtt egész estig, és ezt kérdezték az Úrtól: Harcba szálljak-e újból a testvéremmel, Benjáminnal? Az Úr azt felelte: Vonuljatok föl ellene! 24 Amikor Izráel fiai a második napon a benjáminiak ellen indultak, 25 kivonult ellenük Benjámin Gibeából a második napon is, és leterítettek Izráel fiai közül újabb tizennyolcezer embert, akik a kardforgatásban mind jártasak voltak. 26 Ekkor elvonultak Izráel fiai mindnyájan, az egész nép; elmentek Bételbe, és ott ültek sírva az Úr színe előtt. Böjtöltek azon a napon egész estig, és égőáldozatokat meg békeáldozatokat mutattak be az Úr színe előtt. 27 És megkérdezték Izráel fiai az Urat, mert abban az időben ott volt az Isten szövetségének a ládája, 28 és Fineás, Áron fiának, Eleázárnak a fia szolgált előtte abban az időben. Ezt kérdezték: Kivonuljak-e még egyszer harcolni a testvérem, Benjámin ellen, vagy abbahagyjam? Az Úr azt felelte: Vonuljatok föl, mert holnap a kezetekbe adom!

Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata

(13) „…hogy megöljük őket, és kitakarítsuk a gonoszt…” (Bírák 20,1–28)

Ki az, aki tetten érheti a gonoszt, és kitakaríthatja azt?

A benjámini Gibea lakói fajtalan, gyalázatos gaztettet követtek el (6) az efraimi lévita és annak másodfelesége ellen. A lévita Izráel egész közösségét harcba hívta Benjámin törzse ellen (4–6), hogy kitakarítsák a gonoszt Izráelből (13), noha a lévita maga sem volt makulátlan mindabban, ami történt.

Prófétai küldetésünk rámutatni a gonosz hatalmára, munkájára! Akár konkrét helyzetekben és emberi életekben is prófétai figyelmeztetést kell adnunk; mégpedig bátran és Isten rendje iránti hűségben, mert ha ezt nem tesszük, akkor mi magunk is hűtlenekké lettünk, ítélet lesz rajtunk, hiszen a gonosz oldalára álltunk, aki megnyomorítja és halálba taszítja az életet.

Ugyanakkor a próféta soha nem hajt végre ítéletet; sőt, az ítéletet is az Úr követeként mondja ki. A próféta nemcsak ítéletet hirdet, hanem bűnbánatra és megtérésre hív, majd felragyogtatja az Isten által ígért üdvösség csodáját, az ebből fakadó igazságot, békességet és örömöt. A próféta maga is bűnbánatot tart, alázattal szól, mint aki szintén az Isten újjászülő és megtartó kegyelmére szorul.

Az Úr az, aki megszabadít a gonosztól (Máté 6,13). Ezt tette meg, egyszer és mindenkorra, Jézus Krisztusban. Ez a győzelem a miénk. Mi rámutathatunk a bűnre, és Jézus Krisztusban, megtérésre hívhatjuk az embereket, de az Isten őrizzen meg bennünket attól, hogy mi kezdjük el kiirtani a gonoszt, mert az rettenetes öldökléssé és háborúvá lehet csak, vagyis a gonosz még nagyobb tombolásává. Éppen ezt a „STOP” táblát jelzi az a tény, hogy a nagyszámú izráeli összsereg kétszer is vereséget szenved a nálánál jóval kisebb, tizednyi benjámini seregtől (18–28).

Isten őrizzen meg bennünket minden hűtlenségtől, amely eltűri a gonosz munkáját; de az Úr őrizzen meg bennünket attól is, hogy mi bélyegezzünk másokat gonosznak, és kegyetlenül vagdalkozzunk a megbélyegzettek között, miközben a saját gonoszságunkat nem vittük oda az Úr elé. Jézus Krisztus az egyetlen, életes, üdvösséges, győztes megoldás a gonosz elleni harcban. Térjetek meg és teremjetek megtéréshez illő gyümölcsöt! (Máté 3,8)