előző nap

„Ó, Uram, nagy és félelmetes Isten...” Dán 9

1 A médek közül származó Ahasvérus fiának, Dáriusnak az első évében, miután ő a káldeusok országának a királya lett, 2 az ő uralkodásának első évében én, Dániel, megértettem az írásokból, hogy mit jelent azoknak az éveknek a száma, amelyekről az Úr igéje szólt Jeremiás prófétának, hogy hetven évnek kell eltelnie a romba dőlt Jeruzsálem fölött. 3 Az Úristenhez fordultam, hozzá folyamodtam imádsággal és könyörgéssel, böjtölve zsákruhában és hamuban. 4 Imádkoztam Istenemhez, az Úrhoz, és vallást téve ezt mondtam: Ó, Uram, nagy és félelmetes Isten, aki hűségesen megtartod a szövetséget azokkal, akik szeretnek téged, és megtartják parancsolataidat! 5 Vétkeztünk és bűnbe estünk, megszegtük törvényedet és ellened lázadtunk, eltértünk parancsolataidtól és törvényeidtől. 6 Nem hallgattunk szolgáidra, a prófétákra, akik a te nevedben szóltak királyainkhoz, vezéreinkhez, elődeinkhez és az ország egész népéhez. 7 Neked, Uram, igazad van, nekünk pedig szégyenkeznünk kell még ma is; nekünk, Júda férfiainak, Jeruzsálem lakóinak és az egész Izráelnek közelben és távolban, mindazokban az országokban, amelyekbe szétszórtad őket hűtlenségük miatt, amelyet ellened elkövettek. 8 Szégyenkeznünk kell, Uram, nekünk, királyainknak, vezéreinknek és elődeinknek, mert vétkeztünk ellened. 9 A mi Urunk, Istenünk irgalmas és megbocsát. De mi ellene lázadtunk, 10 és nem hallgattunk Istenünknek, az Úrnak a szavára. Nem az ő törvényei szerint éltünk, amelyeket szolgái, a próféták által adott nekünk. 11 Egész Izráel megszegte törvényedet, és eltért tőle, nem hallgatott a szavadra. Azért szakadtak ránk az eskü alatt kimondott átkok, amelyek meg vannak írva Mózesnek, az Isten szolgájának törvényében, mert vétkeztünk ellene. 12 Beteljesítette a szavát, amellyel fenyegetett minket és bíráinkat, akik fölöttünk bíráskodtak: azt, hogy nagy veszedelmet zúdít ránk. Mert nem történt még sehol olyan az ég alatt, mint ami Jeruzsálemmel történt. 13 Utolért bennünket mindaz a veszedelem, ami meg van írva Mózes törvényében. Mégsem esedeztünk Istenünkhöz, az Úrhoz, nem tértünk meg bűneinkből, és nem törődtünk igazságoddal. 14 Ezért az Úrnak gondja volt arra, hogy elhozza ránk a veszedelmet. Bizony igazságos volt az Úr, a mi Istenünk, bármit is cselekedett, hiszen nem hallgattunk az ő szavára. 15 Most azért, Urunk, Istenünk, aki kihoztad népedet Egyiptomból erős kézzel, és olyan nevet szereztél magadnak, amely ma is híres: vétkeztünk, bűnbe estünk! 16 Urunk, bár mindenben igazad van, forduljon el lángoló haragod városodtól, Jeruzsálemtől és a szent hegyedtől! Mert a mi vétkeink és elődeink bűne miatt gyalázzák Jeruzsálemet és népedet mindazok, akik körülöttünk élnek. 17 Hallgasd meg mégis, Istenünk, szolgád imádságát és könyörgését, és ragyogjon rá orcád elpusztult szentélyedre, önmagadért, ó, Urunk! 18 Istenem, fordítsd felém füledet, és hallgass meg! Nyisd ki szemedet, és lásd meg: milyen pusztulás ért bennünket és azt a várost, amelyet terólad neveztek el! Mert nem a magunk igaz tetteiben, hanem a te nagy irgalmadban bízva visszük eléd könyörgéseinket. 19 Uram, hallgass meg! Uram, bocsáss meg! Uram, figyelj ránk, és cselekedj, ne késlekedj! – önmagadért, Istenem, hiszen rólad nevezték el városodat és népedet! 20 Még beszéltem, imádkoztam, vallást téve vétkemről és népemnek, Izráelnek a vétkéről, és könyörögtem Istenemhez, az Úrhoz, Istenem szent hegyéért; 21 még mondtam az imádságot, amikor Gábriel, az a férfi, akit azelőtt láttam a látomásban, sebesen hozzám repült, és megérintett engem az esti áldozat idején. 22 Magyarázni kezdett, és így beszélt hozzám: Dániel, azért jöttem ide, hogy segítsek megérteni a látottakat. 23 Amikor könyörögni kezdtél, egy kijelentés hangzott el, és én azért jöttem, hogy elmondjam azt neked, mivel kedvel téged az Isten. Értsd meg a kijelentést, és értsd meg a látványt! 24 Hetven hét van kiszabva népedre és szent városodra. Akkor véget ér a hitszegés, és megszűnik a vétek, engesztelést nyer a bűn, és eljön hozzánk az örökké tartó igazság. Beteljesül a prófétai látomás, és felkenik a szentek szentjét. 25 Tudd meg azért, és értsd meg: Attól fogva, hogy elhangzott a kijelentés Jeruzsálem újjáépüléséről, hét hét telik majd el a fejedelem felkenéséig. Azután még hatvankét hét, és bár viszontagságos idők jönnek, a terek és a falak újjáépülnek. 26 A hatvankét hét eltelte után megölik a felkentet, senkije sem lesz. Egy eljövendő fejedelem népe pedig elpusztítja a várost és a szentélyt. Elvégzett dolog, hogy pusztán álljanak a háború végéig. De a fejedelemnek is vége lesz, ha jön az áradat. 27 Erős szövetséget köt sokakkal egy hétre, de a hét közepén véget vet a véres- és az ételáldozatnak. A templom párkányára odakerül az iszonyatos bálvány, míg csak rá nem szakad a pusztítóra a végleges megsemmisülés.

Bibliaolvasó Kalauz – Bölcsföldi András igemagyarázata

„Ó, Uram, nagy és félelmetes Isten...” (4). Dániel bűnvalló imádságának kísérői a böjtölés, a zsákruha és a hamu. Mit fejeznek ki számunkra ezek a mélyen bibliai, de mai egyházi életünkben nehezen elhelyezhető szimbólumok? A zsákruha az egyszerűséget és a megalázkodást jelképezi. A hamu a gyász és a bűnbánat jele, a holt és értéktelen anyag az elmúlást hordozza. A böjtölés pedig kifejezi, hogy valamit nagyon szeretnék, amire erősen koncentrálok. A bűnbánat lényege az őszinteség Isten, s a megvallással saját lelkiismeretünkön is könnyíthetünk. Isten „félelmes”, mert elképzelhetetlen az ő hűsége irántunk. Egy ilyen Úr előtt jó kitárulkozni.

RÉ 132 RÉ21 132 • IÉ Énekek 2,8–13 • Zsolt 132

Adventi himnusz | 372 | Mennyei Ige jelenél
Heti zsoltárének | 50 | Az erős Isten, uraknak Ura

„Melyik könnyebb? Azt mondani, hogy megbocsáttattak a te bűneid, vagy azt mondani, kelj fel és járj?” Lk 5,17–26

17 Amikor az egyik napon tanított, és körülötte ültek a farizeusok és törvénytudók, akik Galilea és Júdea különböző falvaiból, továbbá Jeruzsálemből jöttek, az Úr ereje gyógyításra indította őt. 18 És íme, férfiak ágyon hoztak egy béna embert, és igyekeztek bevinni és letenni eléje. 19 Mivel a sokaság miatt nem találták módját, hogyan vigyék be, felmentek a háztetőre, és a cseréptetőn át eresztették le ágyastól Jézus elé a középre. 20 Ő pedig látva hitüket, így szólt: Ember, megbocsáttattak a te bűneid. 21 Erre az írástudók és a farizeusok tanakodni kezdtek: Kicsoda ez, hogy így káromolja az Istent? Ki bocsáthat meg bűnöket az egy Istenen kívül? 22 Jézus pedig ismerve gondolataikat, megkérdezte tőlük: Miről tanakodtok szívetekben? 23 Melyik a könnyebb? Azt mondani, hogy megbocsáttattak a te bűneid, vagy azt mondani, kelj fel, és járj? 24 Azért pedig, hogy megtudjátok: van hatalma az Emberfiának bűnöket megbocsátani a földön – így szólt a bénához: Neked mondom, kelj fel, vedd az ágyadat, és menj haza! 25 Az pedig szemük láttára azonnal felkelt, fogta az ágyát, amelyen feküdt, és Istent dicsőítve hazament. 26 Ámulat fogta el mindnyájukat, és dicsőítették az Istent, megteltek félelemmel, és ezt mondták: Csodálatos dolgokat láttunk ma!

Az Ige mellett – Kádár Ferenc igemagyarázata

(23) „Melyik könnyebb? Azt mondani, hogy megbocsáttattak a te bűne-id, vagy azt mondani, kelj fel és járj?” (Lk 5,17–26)

Milyen sokfélék az emberek Jézus körül! Vannak, akik vágynak igéjét halla-ni. Betöltik a házat úgy, hogy mások már nem is férnek oda. Vannak, akik a tetőt is megbontják, csak hogy Jézus elé tehessék béna társukat. És vannak, akik azért jöttek, hogy belekössenek Jézus szavaiba. Ők nem örülnek annak, hogy valaki meggyógyul, hanem boncolgatják és káromlásnak ítélik Jézus bűnbocsátó kijelentését. Ezeknek válaszol Jézus, a szokása szerint kérdéssel. „Melyik könnyebb?” Lehet ezt is, azt is mondani, de ezek csak szavak. A lé-nyeg: az Emberfia azért jött, hogy Isten kegyelmébe ölelje a bajban lévőt. Azért jött, hogy mind a lelket, mind a testet gyógyítsa. Ezért gyógyult meg ez a béna ember, s ment el hálaadással. Érdemes önvizsgálatot tartanunk: mi-lyen lélekkel keressük Jézust? Mi a fontos számunkra, amikor Igét olvasunk, istentiszteleten veszünk részt? Mi a fontos számunkra az adventből?... Lát-juk, a gyógyítást átélő gyülekezet szíve Isten dicsőítésével és félelmével telt meg (26). Hódoljunk Urunk előtt mi is szép adventi énekünk soraival (RÉ 21 372. 7.): „Dicséret és nagy dicsőség, / Adassék néked tisztesség...”

December 4.