előző nap

„Uram, ki hitt a mi beszédünknek...?” Jn 12,37–43

37 Noha ennyi jelt tett előttük, mégsem hittek benne, 38 hogy beteljesedjék Ézsaiás próféta szava, amely így hangzik: „Uram, ki hitt a mi beszédünknek, és az Úr karjának ereje ki előtt lett nyilvánvalóvá?” 39 Azért nem tudtak hinni, mert Ézsaiás ezt is mondta: 40 „Megvakította a szemüket, és megkeményítette a szívüket, hogy szemükkel ne lássanak és szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.” 41 Ezeket mondta Ézsaiás, mert látta az ő dicsőségét, és őróla szólt. 42 Jóllehet a vezetők közül is sokan hittek benne, mégsem vallották meg ezt a farizeusok miatt, nehogy kizárják őket a zsinagógából; 43 mert többre becsülték az emberektől nyert dicsőséget, mint az Isten dicsőségét.

Bibliaolvasó kalauz – Michna Krisztina

„Uram, ki hitt a mi beszédünknek...?” (38). Vannak, akik nem hisznek benne, hiába kaptak jeleket tőle. A bajban segítségül hívták Istent, az ő segítségével megtalálták a kiutat, de aztán elfelejtették az egészet. Akadnak olyanok is, akik a szívük mélyén hisznek benne, de különféle okokból nem vallják meg ezt mások előtt. Magánügy. Fontosabb, hogy mit gondolnak róluk az emberek, mint az, hogy tetszik-e Istennek az életük. Végül ott van Ézsaiás, a próféta, aki látta Isten dicsőségét, és nem tehette meg, hogy ne hirdesse azt. Nem szűnt meg Istenről beszélni akkor sem, amikor nem hallgattak rá. Melyikre hasonlítasz?

RÉ 115 MRÉ 115

„…és meg ne haljanak…” 3Mózes 22,1–16

1 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 2 Mondd meg Áronnak és fiainak, hogy vigyázva bánjanak Izráel fiainak szent adományaival. Meg ne gyalázzák szent nevemet azokkal, amiket ők nekem szentelnek. Én vagyok az Úr! 3 Mondd nekik: Ha bárki a ti utódaitok közül, bármely nemzedéketekből akkor közelít a szent adományokhoz, amelyeket Izráel fiai az Úrnak szentelnek, amikor éppen tisztátalan, azt az embert ki kell irtani előlem. Én vagyok az Úr! 4 Ha valaki Áron utódai közül poklos vagy folyásos, nem ehet a szent adományokból, amíg meg nem tisztul. Ha pedig valaki hozzáér egy halott által tisztátalanná lett dologhoz, vagy ha valakinek magömlése volt, 5 vagy megérint valamilyen kisebb állatot, és tisztátalanná lesz, vagy bármilyen tisztátalanságban levő embert, és úgy lesz tisztátalanná, 6 az az ember, aki effélét érint, tisztátalan lesz estig: nem ehet hát a szent adományokból. Mosakodjék meg előbb vízben, 7 és naplemente után tiszta lesz, azután ehet a szent adományokból, mert az ő eledele az. 8 Döglött vagy széttépett állatot nem ehet, mert tisztátalan lesz általa. Én vagyok az Úr! 9 Így tartsák meg, amit elrendeltem, hogy vétekkel ne terheljék magukat, és meg ne haljanak amiatt, hogy meggyalázzák azokat. Én, az Úr vagyok a megszentelőjük! 10 Egy idegen ember sem ehet szent ételt, a papnál levő betelepült vagy napszámos sem ehet szent ételt. 11 De ha a pap pénzen vásárol meg valakit tulajdonául, az ehet belőle. A házánál született szolgák is ehetnek eledeléből. 12 Ha a pap leánya idegen férfi felesége lesz, nem ehet a szent áldozati felajánlásokból. 13 De ha a pap leánya özvegyen maradt, vagy elbocsátották, gyermeke pedig nincs, és visszatér apja házába, akkor éppúgy ehet az apja eledeléből, mint leány korában. De egyetlen idegen sem ehet belőle. 14 Ha valaki nem szándékosan eszik szent ételt, az adja meg a papnak a szent ételt, de tegye még hozzá az egyötödét. 15 Ne gyalázzák meg Izráel fiainak szent adományait, amelyeket felajánlanak az Úrnak, 16 és ne terheljék meg súlyos bűnnel őket azáltal, hogy esznek szent adományaikból. Mert én, az Úr vagyok a megszentelőjük.

Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata

(9) „…és meg ne haljanak…” (3Mózes 22,1–16)

Van itt egy tagmondat, ami felragyogott az ószövetségi szabályok rengetegéből: „…és meg ne haljanak…” (9) Isten eredeti szándéka ez: életünk legyen és bőségben éljünk (János 10,10).

Mindenütt arat körülöttünk a halál, és az emberlét egyetlen valóságos problémája a halál kérdése, ezért evangélium meghallani Isten életet védő szándékát, akinek egyedül van hatalma arra, hogy ezt a szándékát valóra is váltsa. Isten ezért küldte el érettünk egyszülött Fiát, Jézus Krisztust; aki legyőzte a minket tisztátalanná tevő „dolgok” hatalmát megváltó halálával, és aki legyőzte a halált feltámadásával.

Ezeket a kultuszi törvényeket Jézus Krisztus tökéletes áldozata eltörölte. Isten szentsége érvényes, de nem tárgyak és helyzetek tesznek bennünket tisztátalanná (4–16), nem is halottak és férgek érintése (Cselekedetek 10,13). Életünk alapvető nyomorúsága a tisztátalanság. De hitben járva, életünk alapvető öröme Isten megváltó kegyelme, aki megtisztított minket és örök életet ajándékozott nekünk. Ezt az örök életet éljük már e-világban is, amelyen halálunk ténye sem vehet diadalt, mert az élet, Jézus Krisztusban a miénk.

Itt még intést olvasunk: Vigyázzunk, amikor az Úrhoz közeledünk! (1–3) Micsoda fellélegzés: bátran közeledhetünk az Úrhoz; úgy, ahogy vagyunk, a magunk tisztátalan bajaival, halandó életünk minden nyomorúságával, semmit sem hozva, az Ő kegyelmébe kapaszkodva (458. dicséret 3. verse). Jöjjünk, íme minden készen van! (Lukács 14,17) Ő megtisztít, meggazdagít, megvidámít, éltet (294. dicséret 1. verse).