előző nap

„És elnevezte Józsefnek, mert ezt mondta: Adjon nekem az Úr még másik fiút is!” 1Móz 30,1–24

1 Amikor Ráhel látta, hogy ő nem szülhet Jákóbnak, féltékeny lett Ráhel a nővérére, és ezt mondta Jákóbnak: Adj nekem fiakat, mert ha nem, belehalok! 2 Jákób megharagudott Ráhelre, és így szólt: Talán Isten vagyok én, aki megtagadja tőled az anyaméh gyümölcsét? 3 Ő pedig ezt felelte: Itt van Bilha, a szolgálóleányom, menj be hozzá, és ha majd a térdemen szül, az ő révén nekem is lesz fiam. 4 Így adta hozzá feleségül Bilhát, a szolgálóleányát, Jákób pedig bement ahhoz. 5 Bilha teherbe esett, és fiút szült Jákóbnak. 6 Akkor ezt mondta Ráhel: Ítélt ügyemben Isten, meghallgatta szavamat, és adott nekem fiút. Ezért nevezte el őt Dánnak. 7 Megint teherbe esett Bilha, Ráhel szolgálója, és másik fiút szült Jákóbnak. 8 Ráhel ezt mondta: Isten volt velem a küzdelemben, amikor a nővéremmel küzdöttem, és győztem is. Ezért nevezte el őt Naftálinak. 9 Amikor látta Lea, hogy egy ideje nem szül, fogta a szolgálóleányát, Zilpát, és feleségül adta Jákóbhoz. 10 És Zilpa, Lea szolgálóleánya fiút szült Jákóbnak. 11 Akkor ezt mondta Lea: Szerencsém van! Ezért nevezte el őt Gádnak. 12 Zilpa, Lea szolgálója másik fiút is szült Jákóbnak. 13 Akkor ezt mondta Lea: Boldog vagyok! Bizony, boldognak mondanak engem a leányok. Ezért nevezte el őt Ásérnak. 14 Egyszer Rúben búzaaratáskor kint járt a mezőn, mandragórát talált, és elvitte anyjának, Leának. Ráhel azt mondta Leának: Adj nekem a fiad mandragórájából! 15 De ő azt felelte neki: Nem elég neked, hogy elvetted a férjemet, még a fiam mandragóráját is el akarod venni? Ráhel azt mondta: Veled hálhat az éjszaka a fiad mandragórájáért! 16 Amikor este megjött Jákób a mezőről, Lea eléje ment, és ezt mondta: Hozzám gyere be, mert bérbe vettelek a fiam mandragóráján! És Jákób vele hált azon az éjszakán. 17 Isten pedig meghallgatta Leát, aki teherbe esett, és egy ötödik fiút szült Jákóbnak. 18 Akkor ezt mondta Lea: Megadta Isten annak a bérét, hogy szolgálóleányomat a férjemhez adtam. Ezért nevezte el őt Issakárnak. 19 Megint teherbe esett Lea, és hatodjára is fiút szült Jákóbnak. 20 És ezt mondta Lea: Megajándékozott engem az Isten egy szép ajándékkal: Most már énvelem fog lakni a férjem, mert hat fiút szültem neki! Ezért nevezte el őt Zebulonnak. 21 Azután leányt szült, és Dinának nevezte el. 22 De megemlékezett Isten Ráhelről is, meghallgatta Isten, és megnyitotta a méhét. 23 Ő teherbe esett, fiút szült, és ezt mondta: Elvette Isten a gyalázatomat! 24 És elnevezte Józsefnek, mert ezt mondta: Adjon nekem az Úr még másik fiút is!

Bibliaolvasó kalauz – Hajdú Zoltán Levente magy.

Isten Jákób számára elkészített áldásai megsokszorozódtak, hiszen nemcsak Lea és Ráhel, hanem Bilha és Zilpa életében is áldássá lettek. Az ember azonban az áldásokból is képes versengést csinálni. Az áldott állapot is válhat a konfliktusok és emberi praktikák, taktikák színterévé. Te kikkel hordozol közös áldásokat? Kik azok, akikkel Isten megáldott, hogy egy közösségben legyetek „áldásmegsokszorozókká"?

RÉ 374 MRÉ 272

„…hogy bizonyságot tegyek előttük…” Máté 10,16–28

16 Íme, én elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé: legyetek azért okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok! 17 Óvakodjatok az emberektől, mert átadnak a törvényszékeknek, és megkorbácsolnak zsinagógáikban, 18 sőt helytartók és királyok elé hurcolnak énmiattam, tanúbizonyságul nekik és a népeknek. 19 Amikor azonban átadnak titeket, ne aggódjatok amiatt, hogyan szóljatok, vagy mit mondjatok, mert megadatik nektek abban az órában, hogy mit mondjatok. 20 Mert nem ti vagytok, akik beszéltek, hanem Atyátok Lelke szól általatok. 21 Akkor majd testvér a testvérét, apa a gyermekét adja halálra, gyermekek támadnak szüleik ellen, és megölik őket, 22 és mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért, de aki mindvégig kitart, az üdvözül. 23 Ha pedig üldöznek az egyik városban, meneküljetek a másikba! Bizony mondom nektek: még végig sem járjátok Izráel városait, mire eljön az Emberfia. 24 Nem különb a tanítvány a mesterénél, sem a szolga az ő uránál. 25 Elég a tanítványnak, hogy olyan legyen, mint a mestere, és a szolgának, mint az ura. Ha a ház urát Belzebubnak nevezték el, mennyivel inkább a háza népét? 26 Ne féljetek hát tőlük! Mert nincs olyan rejtett dolog, amely le ne lepleződnék, és olyan titok, amely ki ne tudódnék. 27 Amit mondok nektek a sötétben, azt mondjátok el napvilágnál; amit fülbe súgva hallotok, azt hirdessétek a háztetőkről! 28 Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de a lelket meg nem ölhetik. Inkább attól féljetek, aki mind a lelket, mind a testet elpusztíthatja a gyehennában.

Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata

(18) „…hogy bizonyságot tegyek előttük…” (Máté 10,16–28)

JÉZUS KIKÜLDI TIZENKÉT TANÍTVÁNYÁT – II.

– 1. Jézus felkészíti a tanítványokat a sorsukra (18): – Kiszolgáltatnak benneteket énmiattam! – mondja nekik Jézus. Ez jelentheti azt, amire utal is Jézus, hogy üldöztetést elszenvedve végül törvényszékek előtt állunk. Általános értelemben pedig azt a „kiszolgáltatottságot” jelenti Jézus szava, amit mindig el kell hordoznia a hívő keresztyén embernek Jézus Krisztusért, hiszen a modern társadalmakban, ha nem is bántanak, végképp nem tudnak mit kezdeni velünk... Ma is, szerte a világban átélik a keresztyének mindkettőt.

–2. Mi vállaljuk ezt a kiszolgáltatottságot Jézusért? Hitvallóként vállaljuk? Úgy, mint akik csakis Uruktól függenek, minden helyzetben?

– 3. A tanítvány szolgálata ugyanis mindenkor, mindenki előtt csakis a bátor bizonyságtétel, a tanúság lehet Uráról, Jézus Krisztusról (19). Bizony, ha kiszolgáltatnak bennünket, akkor Jézusért szolgáltatnak ki minket; vagyis nemcsak Őmiatta, hanem még inkább azért, hogy Őróla tanúságot tegyünk.

– 4. Ez is a pünkösdi csoda része, amit azóta is átélünk, ha hitben szólunk: Urunk közben elveszi a félelmet, Szentlelke által segítségünkre jön, és megadja azt, amit mondanunk kell, szavainkat kezébe veszi, és mint az Ő szava, Igéje jut az tovább, hogy elvégezze munkáját; ott, ahol kell (19–20). Folyamatosan készülünk, de egy adott, nehéz helyzetben nem kell és nem is lehet készülni. Amikor szólnunk kell, Jézus Krisztus szól általunk!