„...valamiért mindig ide jutunk vissza” – tesz fanyar megjegyzést hosszadalmas elemzése (tételesen felvázolt panaszai és igényei) végére Nagy Károly Zsolt, sárospataki rektorhelyettes. Írásában arra tesz kísérletet, hogy miután „fenekestül felfordult a világ”, a választásokon megbukott a kormány, az egyház megújulása érdekében ajánlásokat tegyen. Bogárdi Szabó István közösségi oldalán reagált Nagy Károly Zsolt írására.
Nagy Károly Zsolt Fordulóban címmel az egyházi útkeresés lehetőségeiről szóló cikket írt a református egyház központi honlapjára. A maga nemében az első ilyen megszólalás. Nem véletlen, hogy sokan szóltak hozzá. Ez akkor is üdvözlendő, ha fontos, vitathatatlanul igaz megállapításai ellenére olyan utat jelöl ki, amely aligha vezet megújuláshoz.
„Nagy Károly Zsolt református teológus és kulturális antropológus, a Sárospataki Református Hittudományi Egyetem főiskolai tanára Fordulóban című írása fontos és érzékeny kérdést érint: az egyház működését a társadalomban, valamint a politikai hatalommal való kapcsolatát. Miközben kísérletet tesz arra, hogy a hosszú évtizedek óta ismétlődő rossz működésből kiutat mutasson, több ponton maga is annak a szemléletnek a jegyeit hordozza, amelyet bírál. Írása így nemcsak kritikája egy egyházi állapotnak, hanem egyben tünete is annak, amely inkább fenntartani látszik a problémát, semmint megoldani azt.” Molnár Ambrus írása az evangelikalcsoport.hu oldalon.
„Nagy Károly Zsolt szerintem téved. Azt állítja, hogy 1989 után talán ki lehetett volna lépni abból az egyházfinanszírozási rendszerből, hogy az állam támogatja az egyházat, kimondatlanul ugyan, de cserébe lojalitást vár. Én nem láttam ilyen lehetőséget.” Köntös László Facebook-bejegyzésben reagált Nagy Károly Zsolt írására.
„A református egyház életében vannak pillanatok, amikor nem az a kérdés, mit gondolnak rólunk a kívülállók, hanem az, hogy mi hajlandók vagyunk-e végre belülről igazat mondani önmagunkról. Nem mások felett, nem mások ellen, nem egy újabb politikai igazodás gesztusaként, hanem Isten előtt, saját magunkon kezdve.” Gilicze Tamás írása a megvanirva.hu honlapon.
Néhány napja fenekestől felfordult körülöttünk a világ. A változás, bár nehezen tűnt elképzelhetőnek, mégis a láthatáron volt. Merthogy tudjuk, nagyon jól, hogy az az ország, az a hatalom, politikai vagy kulturális rendszer, netalán egyház, amely meghasonlik önmagával, összeomlik. Az a hatalom pedig, amely az elmúlt másfél évtizedben a keresztyénség értékeire hivatkozva irányította ezt az országot, annak ellenére, hogy tett gesztusokat azok felé, akiknek az értékeire hivatkozott – vagy utóbb: akiket az értékeikre való hivatkozással mint hatalomtechnikai eszközt használt –, mégis meghasonlott önmagával, szembekerült a fennen hangoztatott értékekkel. Nagy Károly Zsolt véleménycikke.
Néhány héttel a szavazás után – a jövőbe tekintés mellett – az egyházban lelkészek és gyülekezeti tagok is foglalkoznak az országgyűlési választások eredményének okával, okaival. Ezekben a diskurzusokban rendre felmerül esetleges tényezőként az állam és az egyházak kapcsolata. Köntös László volt dunántúli főjegyző, a Dunántúli Református Egyházkerület kommunikációs vezetőjének gondolatai.