Mind a feldolgozott, 1920-as évekbeli történetével, mind az emberi lélek legmélyén „robbanó” üzeneteivel katartikus dokumentumfilmet tett le az asztalra Sáfrány József rendező-forgatókönyvíró. A filmalkotás – amelynek zárt körű bemutatóján mi is ott voltunk – létrejöttét nemcsak a Nemzeti Filmintézet támogatta, hanem a Magyarországi Református Egyház is. Hiszen az a szervezőakció, amelynek révén az első világháború után nyomorgó-éhező magyar gyerekek tízezrei hollandiai családoknál épülhettek föl, a holland–magyar protestáns kapcsolatok felívelésével is járt.
Az ügynökakták egy részének nyilvánosságra hozatala után sokan meglepődtek, amikor a saját nevüket is ott látták egy hatos kartonon. Balajthy József nyugalmazott lelkipásztor először butaságnak tartotta, hogy az ő nevét is az ügynökakták között lehet olvasni, de aztán rájött, hogy ez sokkal keményebb dolog. Felidézte, hogy 1986-ben megpróbált vele „kvaterkázni” egy rendőrtiszt, de elzavarta, úgy tűnik, mégis készítettek róla aktát. Úgy véli, hogy az egyháznak jobban fel kellett volna készülnie az ügynökakták feltárulására, amelyekből szerinte a fontos emberek iratait valószínűleg már amúgy is rég eltüntették.
Legutóbb fél évvel ezelőtt, a felújítási munkálatok közepén jártunk a dunaalmási református templomban. A történelmi jelentőségű épületet akkor még állványok vették körül, és bent is halomban állt a törmelék. November 7-én már megújult külső homlokzat, új padok, festett kazettás mennyezet fogadta a betérőket, akik megtöltötték a templom padjait a hálaadó istentiszteleten.