„A hit tehát hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszéde által” Róm 10,14–21
14 De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? Hogyan is higgyenek abban, akiről nem hallottak? Hogyan hallják meg igehirdető nélkül? 15 És hogyan hirdessék, ha nem küldettek el? Amint meg van írva: „Milyen kedves azoknak a jövetele, akik az evangéliumot hirdetik!” 16 Csakhogy nem mindenki engedelmeskedett az evangéliumnak, hiszen Ézsaiás is ezt mondja: „Uram, ki hitt annak, amit tőlünk hallott?” 17 A hit tehát hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszéde által. 18 Kérdem: talán nem hallották? Sőt nagyon is! „Az egész földre elhatott az ő hangjuk, és a földkerekség széléig az ő beszédük.” 19 De tovább kérdem: Izráel talán nem értette meg? Először Mózes mondja: „Egy olyan néppel teszlek féltékennyé, amely nem az én népem, értetlen néppel haragítlak meg titeket.” 20 Ézsaiás pedig nyíltan ki is mondja: „Megtaláltak azok, akik nem kerestek, megjelentem azoknak, akik nem kérdezősködtek utánam.” 21 Izráelről viszont így szól: „Egész nap kitártam karjaimat az engedetlen és ellenszegülő nép felé.”
Bibliaolvasó Kalauz – Nyilas Zoltán igemagyarázata
A hit igazságát a Krisztus haláláról és feltámadásáról szóló evangéliumban fedezhetjük fel. Az evangéliumot pedig hirdetnünk kell. Hiszen a hit nem magától „lesz”, nem belsőnkből növekszik, hanem „A hit tehát hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszéde által” (17). (Jobban) hallgatsz-e az evangéliumra, mint önmagad gondolataira? Született-e hit abból, amit oly sokszor hallottál már?
RÉ 154 RÉ21 209
Zsoltárdicséret | 176 | Örüljetek az Istennek
„…nem akarok ingyen kapott égőáldozatot bemutatni Istenemnek, az Úrnak.” 2Sám 24,18–25
18 Gád még aznap elment Dávidhoz, és ezt mondta neki: Menj, és állíts oltárt az Úrnak a jebúszi Arauná szérűjén! 19 Elment tehát Dávid Gád szavai szerint, ahogyan megparancsolta az Úr. 20 Amikor Arauná kitekintett, és látta, hogy udvari embereivel a király közeledik hozzá, kiment Arauná, és arccal a földre borult a király előtt. 21 Azután megkérdezte Arauná: Miért jött szolgájához az én uram, királyom? Dávid így felelt: Azért, hogy megvegyem tőled ezt a szérűt; oltárt akarok itt építeni az Úrnak, hogy megszűnjék a népet ért csapás. 22 Arauná ezt mondta Dávidnak: Fogadja el az én uram, királyom, és áldozzon, ahogyan jónak látja! Nézd, van itt marha is az égőáldozathoz, a cséplőeszközök meg a marhák szerszámai pedig jók lesznek tűzifának. 23 Mindezt a királynak adja Arauná, ó, király! Majd így szólt Arauná a királyhoz: Legyen kegyelmes hozzád Istened, az Úr! 24 De a király ezt felelte Araunának: Így nem! Csak pénzért fogadom el tőled, mert nem akarok ingyen kapott égőáldozatot bemutatni Istenemnek, az Úrnak. Megvette tehát Dávid azt a szérűt és a marhákat ötven sekel ezüstért. 25 Majd oltárt épített ott Dávid az Úrnak, és égőáldozatokat meg békeáldozatokat mutatott be. Az Úr pedig megengesztelődött az ország iránt, és megszűnt a csapás Izráelben.
Az Ige mellett – Csűrös András igemagyarázata
(24) „…nem akarok ingyen kapott égőáldozatot bemutatni Istenemnek, az Úrnak.” (2Sám 24, 18–25)
Dávid helyre akarja állítani Istennel a kapcsolatát. Ezért nem bűnbánatot tart, hanem áldozatot mutat be. A mi bűneinkért már az egyszeri és tökéletes áldozatot bemutatta Jézus Krisztus, de nekünk is szükségünk van arra, hogy kifejezzük Isten iránt a szeretetünket, azt, hogy hozzá tartozunk. Arauná, ez az epizódszerepre megjelenő férfi alázattal ajánlja fel családi kincsét, a földet a királynak. De ingyen nem kell. Dávid áldozni akar Istennek. Ma sok mindent ingyen akarunk és azonnal. Könnyen, küzdelem nélkül megszerezni a célokat. De sok mindenben és sok mindenért áldozatokat kell hoznunk. Az Ige figyelmeztet: sok mindennek ára van. A bűnnek, a közönynek. Árat kell hozni az emberekkel és Istennel való kapcsolatunkért. Az életnek vannak küzdelmei, amiket nem kerülhetünk meg. Isten megtanít küzdeni. Az áldozathozatal kiment a világból, pedig azok viszik előre életünket és közösségeinket. Tanuljunk meg, ha kell lemondani, ha szükséges hátrébb lépni. Nem magunk miatt, hanem hogy Isten előrébb léphessen életünkben. Közben az Újszövetségre is irányítja az Ige a tekintetünket: Jézus Krisztus már meghozta a legnagyobb áldozatot, legyőzte a halált, hogy nekünk már ne kelljen megküzdenünk vele. Nekünk marad: az élet koronája.