„Lámpást sem azért gyújtanak, hogy a véka alá tegyék,...” Mt 5,13–16
13 Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek. 14 Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. 15 Lámpást sem azért gyújtanak, hogy a véka alá tegyék, hanem a lámpatartóra, hogy világítson mindenkinek a házban. 16 Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.
Bibliaolvasó kalauz – Pótor Imre igemagyarázata
„Lámpást sem azért gyújtanak, hogy a véka alá tegyék, hanem a lámpatartóra, hogy világítson mindenkinek a házban” (15). Hitvalló keresztyénekként az a küldetésünk, hogy legyünk só, lámpás és hegyen épített város. Mennyei Atyánk oltalmában hűségesen be tudjuk tölteni küldetésünket a családban, a gyülekezetben és a munkahelyünkön. Drága Megváltónktól, a világ világosságától kapjuk fényünket. Legyünk hiteles szolgái Jézusnak! Hiszen „...a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését” (Róm 8,19).
RÉ 282 RÉ 21 434
Újév ének 435 Újesztendő virradott
„Nézd, én ma áldást és átkot adok elétek…” 5Mózes 11
1 Szeresd az Urat, a te Istenedet, és tartsd meg mindenkor, amit ő elrendelt: rendelkezéseit, törvényeit és parancsolatait! 2 Ti már ismeritek, nem úgy, mint fiaitok, akik nem ismerik, mert nem látták Isteneteknek, az Úrnak fenyítését, nagyságát, erős kezét és kinyújtott karját, 3 azokat a jeleket és tetteket, amelyeket Egyiptomban vitt véghez Egyiptom királyán, a fáraón és egész országán; 4 és hogy mit tett Egyiptom haderejével, lovaival és harci kocsijaival, hogyan árasztotta rájuk a Vörös-tenger vizét, amikor üldöztek benneteket, és hogyan veszítette el őket az Úr mind a mai napig; 5 és hogy mit tett veletek a pusztában, míg el nem érkeztetek erre a helyre; 6 mit tett Dátánnal és Abírámmal, Rúben fiának, Elíábnak a fiaival, amikor megnyitotta száját a föld, és elnyelte őket házuk népével, sátraikkal és minden jószágukkal együtt, ami az övék volt egész Izráelben. 7 Ti a saját szemetekkel láttátok az Úrnak valamennyi nagy tettét, amelyet véghezvitt. 8 Tartsátok hát meg mindazokat a parancsolatokat, amelyeket én ma parancsolok nektek, hogy erősek legyetek, bemehessetek, és birtokba vehessétek azt a földet, ahova most átkeltek, hogy birtokba vegyétek; 9 és hogy hosszú ideig élhessetek azon a földön, amelyről megesküdött az Úr atyáitoknak, hogy nekik és utódaiknak adja azt a tejjel és mézzel folyó földet. 10 Mert az a föld, ahova most bemégy, hogy birtokba vedd, nem olyan, mint Egyiptom földje, ahonnan kijöttetek. Ott, ha elvetetted a magot, fáradságos munkával kellett öntöznöd, mint a kertben a zöldségeket. 11 Az a föld pedig, ahova most átkeltek, hogy birtokba vegyétek, hegyes-völgyes föld, az égből hulló eső vize itatja. 12 Az Úr, a te Istened viseli gondját annak a földnek, állandóan szemmel tartja azt Istened, az Úr, az év elejétől az év végéig. 13 Ha engedelmesen hallgattok parancsolataimra, amelyeket ma parancsolok nektek, ha szeretni fogjátok az Urat, a ti Isteneteket, ha teljes szívből és teljes lélekből szolgáljátok őt, 14 akkor esőt adok földetekre a maga idejében, őszi esőt és tavaszi esőt, és betakaríthatod gabonádat, mustodat és olajodat, 15 és adok füvet a meződre állataidnak; így jóllakásig ehetsz majd. 16 Vigyázzatok, hogy szívetek el ne csábítson benneteket, és el ne forduljatok tőlem: ne tiszteljetek más isteneket, és ne imádjátok azokat, 17 mert akkor fellángol az Úr haragja ellenetek, bezárja az eget, nem lesz eső, és a föld nem hozza meg termését, ti pedig hamar kivesztek arról a jó földről, amelyet nektek ad az Úr. 18 Fogadjátok azért a szívetekbe és lelketekbe ezeket az igéket, kössétek azokat jelként a kezetekre, és legyenek fejdíszként a homlokotokon. 19 Tanítsátok meg ezeket a fiaitoknak is: ezekről beszélj, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz! 20 Írd föl azokat házad ajtófélfáira és a kapuidra, 21 hogy hosszú ideig élhessetek ti és a ti fiaitok azon a földön, amelyről megesküdött atyáitoknak az Úr, hogy nekik adja, amíg csak ég lesz a föld felett. 22 Ha hűségesen megtartjátok mindezeket a parancsolatokat, amelyeket ma parancsolok nektek, és teljesítitek azokat; ha szeretni fogjátok Isteneteket, az Urat, mindenben az ő útjain jártok, és hozzá ragaszkodtok, 23 akkor kiűzi előletek az Úr mindezeket a népeket, és nálatok nagyobb és erősebb népek birtokát foglalhatjátok el. 24 Tietek lesz minden hely, amelyre lábatokkal léptek. A pusztától a Libánonig, és a folyamtól, az Eufrátesz folyamtól a nyugati tengerig terjed határotok. 25 Senki sem állhat meg veletek szemben. Rettegést és félelmet kelt előttetek Istenetek, az Úr az egész országban, ahova csak léptek, ahogyan megígérte nektek. 26 Lásd, én ma áldást és átkot adok elétek. 27 Áldást, ha hallgattok Isteneteknek, az Úrnak parancsolataira, amelyeket ma megparancsolok nektek. 28 De átkot, ha nem hallgattok Isteneteknek, az Úrnak parancsolataira, és letértek arról az útról, amelyet ma megparancsolok nektek, és más isteneket követtek, akiket nem ismertek. 29 Amikor bevisz téged Istened, az Úr arra a földre, amelyre bemégy, hogy birtokba vedd, mondd el az áldást a Garizím-hegyen, az átkot pedig az Ébál-hegyen. 30 Ott vannak ezek a Jordánon túl a nyugati út mögött a kánaániak földjén, akik az Arábá-völgyben laknak Gilgállal szemben, Móre tölgyfái mellett. 31 Ti most átkeltek a Jordánon, hogy bemenjetek, és birtokba vegyétek azt a földet, amelyet Istenetek, az Úr ad nektek. Birtokba is veszitek, és ott laktok majd. 32 De vigyázzatok: teljesítsétek mindazokat a rendelkezéseket és törvényeket, amelyeket ma elétek adok!
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(26) „Nézd, én ma áldást és átkot adok elétek…” (5Mózes 11)
Mózes ötödik könyve már hosszú fejezetek óta hangsúlyozza Isten ama üzenetét, miszerint tartsuk meg maradéktalanul, teljes szívvel és élettel, azaz gondolattal, szóval, cselekedettel az Ő parancsolatait. Ennek az engedelmességnek fontos része az is, hogy továbbadjuk az Úr Igéjét, szavait és tetteit a gyermekeinknek. Ennek a továbbadásnak egészen direkt módjaitól se riadjunk vissza! Tegyük az Úr Igéjét, a mieink számára látható módon, karkötő vagy „karóra” helyett a kezünkre, fejdíszként a homlokunkra, címerként a kapuinkra, az ajtófélfáinkra, hogy házon kívül és belül is nyíltan felvállaljuk és hirdessük: hova tartozunk mi és a mieink. Nincs fontosabb manapság, mint a bizonyságtétel nyílt módja. Kárhozatosan kár, hogy ma hiányzik a nyílt, bátor bizonyságtétel, mert hitünket alig láttatjuk, bizonytalanul mondjuk, nem ismételgetjük, sem nem éljük (8).
Ha Isten népe megtartja az Úr parancsolatait – ez az Ószövetség hangsúlyos üzenete –, akkor bemehetnek az Ígéret Földjére, erősekké teszi őket az Isten, így birtokba vehetik „jussukat”, és hosszú ideig élhetnek ott, a tejjel és mézzel gazdag földön. Akkor az Isten esőt ad nekik és szemeit rajtuk tartja (9–15; 22–25). Ez az utóbbi pedig féltő szeretettel teli, óvó, istenfélelmet támasztó szemmel-tartás.
Ez a „ha”, ez a feltétel, ami az ember döntéséhez, cselekvéséhez köti az Isten cselekvését, igazán érdekes teológiailag. Isten – népének akkori gondolkodásához igazodva – világosan fogalmazott: „Ma eléd adtam az áldást és az átkot; ha engedelmesen viselkedsz, áldást nyersz; de ha elpártolsz Tőlem, akkor kipusztítalak a föld színéről (26–32). Áldást akarsz, vagy átkot? Válassz, dönts!” Mi azonban tudjuk, hogy az ember döntését mindig megelőzi az Isten rólunk való döntése, hiszen Isten mindent megelőző kegyelméből hozhatjuk meg a magunk áldott döntéseit. A lényegi dolgok nem a mi döntéseinktől függnek. Isten pedig üdvösségesen döntött rólunk! Ő ennek bizonyságául adta nekünk Jézus Krisztus megváltó szeretetét. Isten, Jézus Krisztus által már bevitt bennünket arra az örök földre, amely minden „itteni” Ígéret Földjénél áldottabb. Isten népének maradéktalan boldogsága ez, minden boldogság maximuma: az üdvösség.