„Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent” Mt 5,1–12
1 Amikor Jézus meglátta a sokaságot, felment a hegyre, és miután leült, odamentek hozzá tanítványai. 2 Ő pedig megszólalt, és így tanította őket: 3 Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa. 4 Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak. 5 Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet. 6 Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek. 7 Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek. 8 Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent. 9 Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek. 10 Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa. 11 Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok. 12 Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben, hiszen így üldözték a prófétákat is, akik előttetek éltek.
Bibliaolvasó kalauz – Pótor Imre igemagyarázata
„Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent” (8). Új év kezdetén Jézus minden hűséges tanítványának boldog életet ígér az ő követésében, a neki való engedelmességben, az ő szolgálatában. Megtisztított szívűekként itt hitben járunk igéje és Szentlelke vezetésében, de odaát színről színre látjuk majd Urunkat.
RÉ 204 RÉ 21 315
Újévi ének 434 Megszületett a mennyei király
Heti zsoltárének 72 Uram, a te ítéletedet adjad a királynak
„…járj mindenben az Ő útjain…” 5Mózes 10
1 Abban az időben ezt mondta nekem az Úr: Faragj két kőtáblát, az előbbiekhez hasonlókat, és jöjj fel hozzám a hegyre! Készíts egy faládát is! 2 Én pedig majd felírom a táblákra azokat az igéket, amelyek az előbbi táblákon voltak, amelyeket összetörtél, és tedd bele azokat a ládába! 3 Készítettem tehát egy ládát akáciafából, és faragtam két kőtáblát, az előbbiekhez hasonlókat, azután fölmentem a hegyre, kezemben a két kőtáblával. 4 Ő pedig felírta a táblákra ugyanazt, amit először: a tíz igét, amelyet el is mondott nektek az Úr a hegyen a tűz közepéből, amikor ott volt a gyülekezet. És átadta nekem azokat az Úr. 5 Én megfordultam, és lejöttem a hegyről, a táblákat pedig beletettem a ládába, amelyet készítettem. Ott is vannak, ahogyan megparancsolta nekem az Úr. 6 Izráel fiai azután elindultak a Bené-Jaakán forrásaitól Mószér felé. Ott halt meg Áron, és ott temették el. Helyette a fia, Eleázár lett a pap. 7 Onnan Gudgódba indultak, Gudgódból pedig Jotbátába, a folyóvizek földjére. 8 Abban az időben választotta külön az Úr Lévi törzsét, hogy hordozzák az Úr szövetségládáját, hogy az Úr színe előtt álljanak az ő szolgálatára, és hogy áldást mondjanak az ő nevével. Így van ez ma is. 9 Ezért nem kapott Lévi birtokrészt és örökséget a testvéreivel együtt. Az Úr az ő öröksége, ahogyan megígérte neki Istened, az Úr. 10 Én ott álltam a hegyen, mint az előző alkalommal, negyven nap és negyven éjjel. Ezúttal is meghallgatott engem az Úr, és nem akart már elpusztítani téged. 11 Majd ezt mondta nekem az Úr: Menj, és indulj útnak a nép élén, hogy bemehessenek és birtokba vehessék azt a földet, amelyről megesküdtem atyáiknak, hogy nekik adom. 12 Most pedig, Izráel, mit kíván tőled Istened, az Úr? Csak azt, hogy Istenedet, az Urat féld, járj mindenben az ő útjain, szeresd őt, és szolgáld az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, 13 s hogy tartsd meg az Úr parancsolatait és rendelkezéseit, amelyeket ma parancsolok neked a te javadra! 14 Íme, az Úré, a te Istenedé az ég és az egeknek egei, a föld és minden, ami rajta van. 15 Mégis csak a te atyáidat kedvelte meg az Úr, őket szerette, és az ő utódaikat, titeket választott ki valamennyi nép közül. Így van ez ma is. 16 Metéljétek azért körül a szíveteket, és ne legyetek többé keménynyakúak! 17 Mert Istenetek, az Úr istenek Istene és uraknak Ura. Ő a nagy, erős és félelmetes Isten, aki nem személyválogató, és akit nem lehet megvesztegetni, 18 aki igazságot szolgáltat az árvának és az özvegynek, szereti a jövevényt, kenyeret és ruhát ad neki. 19 Szeressétek hát a jövevényt, mert ti is jövevények voltatok Egyiptomban! 20 Az Urat, a te Istenedet féld, őt tiszteld, hozzá ragaszkodj, és az ő nevére esküdj! 21 Őt dicsérje éneked, mert ő a te Istened, aki azokat a nagy és félelmetes dolgokat tette veled, amelyeket saját szemeddel láttál. 22 Atyáid hetvenen voltak, amikor Egyiptomba mentek, most pedig úgy megszaporított téged Istened, az Úr, mint égen a csillag.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(12) „…járj mindenben az Ő útjain…” (5Mózes 10)
Mózes az összetört két kőtábla helyett újakat készít, amelyekre az Isten ismét felírta a Tízparancsolat Igéit. Azokat egy faládában helyezték el (1–5). Közben Áron főpap meghalt és Eleázár főpap lett az utóda (6–7). A nagy főpap is odakerült, ahová a többiek; haláláról egy tényközlő sor emlékezik meg. Ez csakis így van rendjén. A szövetség ládáját Lévi törzse hordozta, akik mindig az Úr színe előtt álltak, szolgáltak, áldást mondtak, ezért nem kaptak földet, hanem szolgálatuk méltó jussa járt nekik. Az ő örökségük az Úr volt (8–9).
Az Ígéret Földjének átlépése előtt Isten hálás engedelmességre hívja népét (12–22). Szinte belefáradunk a követelmények olvasásába. Isten mindig kíván tőlünk valamit. Mégpedig úgy, hogy azt teljes szívvel és lélekkel, azaz tökéletesen éljük és cselekedjük meg: – féld az Istent, – járj az Ő útján, – szeresd, – szolgáld, – tartsd meg parancsolatait, – légy igazságos, – segíts az árváknak és az özvegyeknek, – a jövevényekről nem is beszélve, – ragaszkodj mindenben az Úr nevéhez, – Őt dicsérd az istentiszteleten és egész életedben; – mégpedig ne csak a külsőségekben, hanem a szívedben is, mert az Úr ezt is látja (16).
Mindezt azért várhatja el az Úr, mert Ő sokkal többet tett népéért, hiszen minden nép közül ezt az erőtlen, jelentéktelen népet választotta ki magának (15), megszaporította őket, ígéretét beteljesítette, mindvégig szerette őket, méltatlanságuk ellenére sem tagadta meg választott népét (15; 22). Ki merne erre bármit is mondani? Főként, ha hozzávesszük ehhez Isten határtalan szeretetének újszövetségi vetületét: mit tett értünk Ő a Jézus Krisztusban!
Ugyanakkor a mozdulatban, amellyel Mózes indulatosan összetörte a Tízparancsolatot tartalmazó két kőtáblát, nemcsak a nép bálványimádó engedetlensége miatti harag feszült, hanem ebben a felindulásban ott gerjedt az is, hogy: „Lehetetlent kérsz Uram!” Teneked lehetséges, Urunk, nálunk lehetetlen! (Lukács 18,27) Mi gyarlók vagyunk, folyton leverjük a lécet! Köszönjük, hogy ennyire szeretsz minket, de mi ezt nem tudjuk viszonozni! Elég csak egy példát említeni: Szeressük a jövevényt! (19) Mit jelent ez, itt és most? Adjuk át nekik az otthonainkat, adjuk fel önmagunkat, hitünket, kultúránkat, örökségünket, nagyszüleink, szüleink munkáját, mindenünket, mert ezt követeli a keresztyén szeretet? Mi meg puszta szeretetből költözzünk a híd alá? Tudom, a „jövevény” az volt, aki alkalmazkodott az őt befogadókhoz. De most ne bocsátkozzunk magyarázkodásba! Itt most csak egy példáról van szó, Isten parancsai közül a „legegyszerűbbről”. Vegyük végig a Tízparancsolatot, annak jelentésbeli gazdagságával együtt, és megalázkodik bennünk a lélek…
Kegyelemre szorulunk. Urunk, egyedül Te tudod megoldani azokat a lehetetlen helyzeteket, amelyben az árvák gyámolítóra találnak, az özvegyek társra, a jövevények otthonra. Amikor az emberek megtérésre jutnak, elkezd épülni az Isten országa! Köszönjük Urunk, hogy Te nem vagy megvesztegethető! (17) Köszönjük, hogy Tenálad nincs hatalmasabb! Urunk, Te vagy a megoldás, a megváltás egyedüli forrása (14–15). Mi, Tehozzád ragaszkodunk! (20)