„...és íme, megnyílt az ég... És íme, hang hallatszott a mennyből...” Mt 3,13–17
13 Akkor eljött Jézus Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy keresztelje meg őt. 14 János azonban megpróbálta visszatartani őt: Nekem volna szükségem arra, hogy megkeresztelj, és te jössz hozzám? 15 Jézus ezt válaszolta: Engedj most, mert így illik minden igazságot betöltenünk. Akkor engedett neki. 16 Amikor pedig Jézus megkeresztelkedett, azonnal kijött a vízből, és íme, megnyílt az ég, és látta, hogy Isten Lelke mint egy galamb aláereszkedik, és őreá száll. 17 És íme, hang hallatszott a mennyből: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.
Bibliaolvasó kalauz – Kádár Ferenc igemagyarázata
„...és íme, megnyílt az ég... És íme, hang hallatszott a mennyből...” (16–17). A keresztség vállalásával kezdte Jézus messiási munkáját. Már az indulás sokat elárul szolgálatáról. Ő eljött, és megnyílt az ég, és az Atya kijelentése szólt. Ő eljött, és ott a kereszten összekötötte a mennyet és a földet. Köszönjük Urunknak, hogy sokszor hallhattuk ez évben az üdvösség jó hírét. Kérjük, Szentlelke rajtunk is nyugodjon meg, hogy igéjének megtartói legyünk.
RÉ 167 MRÉ 412
„Amikor bevisz téged az Úr, a te Istened arra a földre, amelyre már készülsz bemenni…” 5Mózes 7
1 Amikor bevisz téged Istened, az Úr arra a földre, amelyre most készülsz bemenni, hogy birtokba vedd, és számos népet elűz előled: a hettitákat, a girgásiakat, az emóriakat, a kánaániakat, a perizzieket, a hivvieket és a jebúsziakat, hét népet, amelyek nagyobbak és erősebbek nálad, 2 és hatalmadba adja őket Istened, az Úr, és te megvered őket, akkor mindenestül irtsd ki azokat. Ne köss velük szövetséget, és ne kegyelmezz nekik! 3 Ne házasodj össze velük: ne add lányaidat az ő fiaikhoz, és ne végy fiaidnak feleséget az ő lányaik közül! 4 Mert eltérítik fiaidat tőlem, hogy más isteneket szolgáljanak. Akkor pedig haragra gerjed ellenetek az Úr, és hamar kipusztít téged. 5 Hanem ezt tegyétek velük: oltáraikat romboljátok le, szent oszlopaikat törjétek össze, szent fáikat vágjátok ki, istenszobraikat pedig égessétek el! 6 Hiszen te Istenednek, az Úrnak szent népe vagy. Téged választott ki Istened, az Úr valamennyi nép közül, amely a földön él, hogy az ő tulajdon népe légy. 7 Nem azért szeretett meg, és nem azért választott ki benneteket az Úr, mintha valamennyi népnél nagyobbak volnátok – hiszen a legkisebbek vagytok valamennyi nép között –, 8 hanem azért, mert szeret benneteket az Úr, és megtartja azt az esküt, amelyet atyáitoknak tett. Ezért hozott ki benneteket az Úr erős kézzel, és ezért váltott ki a szolgaság házából, Egyiptom királyának, a fáraónak kezéből. 9 Tudd meg tehát, hogy a te Istened, az Úr az Isten. Állhatatos Isten ő, aki hűségesen megtartja szövetségét ezer nemzedéken át azokkal, akik szeretik őt, és megtartják parancsolatait. 10 De megfizet személy szerint azoknak, akik gyűlölik őt, és elpusztítja őket. Nem késik megfizetni személy szerint annak, aki gyűlöli őt. 11 Tartsd meg tehát azokat a parancsolatokat, rendelkezéseket és törvényeket, amelyeket én parancsolok ma neked, és teljesítsd azokat! 12 Ha tehát hallgattok ezekre a törvényekre, ha megtartjátok és teljesítitek azokat, akkor az Úr, a te Istened is hűségesen megtartja azt a szövetséget, amelyre esküt tett atyáidnak. 13 Szeretni fog, megáld és megsokasít téged. Megáldja méhed gyümölcsét és termőfölded gyümölcsét, gabonádat, mustodat és olajodat, marháid ellését és juhaid szaporulatát azon a földön, amelyről megesküdött atyáidnak, hogy neked adja. 14 Áldottabb leszel minden népnél, nem lesz közötted gyermektelen férfi vagy nő, sem állataid között meddő. 15 Távol tart tőled az Úr minden betegséget, mindazokat a súlyos egyiptomi nyavalyákat, amelyeket ismersz. Nem bocsátja rád, hanem mindazokat sújtja velük, akik gyűlölnek téged. 16 Megsemmisíted mindazokat a népeket, amelyeket hatalmadba ad Istened, az Úr. Ne szánd őket, és ne tiszteld isteneiket, mert tőrbe ejtenek! 17 De gondolhatnád magadban: Nagyobbak nálam ezek a népek, hogyan tudnám kiűzni őket? 18 Ne félj tőlük, hanem emlékezz vissza arra, mit tett Istened, az Úr a fáraóval és egész Egyiptommal, 19 a nagy próbatételekre, amelyeket saját szemeddel láttál, a jelekre és csodákra, az erős kézre és a kinyújtott karra, amellyel kihozott téged Istened, az Úr. Ugyanígy fog elbánni Istened, az Úr mindazokkal a népekkel, amelyektől félsz. 20 Rettenetes félelmet bocsát rájuk Istened, az Úr, míg csak el nem pusztulnak azok is, akik előletek elrejtőzve megmaradnak. 21 Ne rettegj tőlük, mert közöttetek van Istened, az Úr, a nagy és félelmetes Isten! 22 De csak apránként űzi el előled ezeket a népeket Istened, az Úr. Nem semmisítheted meg őket egy csapásra, mert akkor elszaporodna a mezei vad a te károdra. 23 De kiszolgáltatja neked őket Istened, az Úr, és nagy zűrzavart támaszt közöttük, míg csak ki nem pusztulnak. 24 Királyaikat is kezedbe adja, te pedig még a nevüket is eltörlöd az ég alól. Senki sem állhat meg veled szemben, hanem kipusztítod őket. 25 Isteneik bálványszobrait égessétek el! Ne kívánd meg a rajtuk levő ezüstöt vagy aranyat sem, ne vedd el magadnak, mert tőrbe esel általuk. Utálatos ez Istened, az Úr előtt. 26 Ne vigyél be ilyen utálatos dolgot a házadba, mert téged is kiirtanak, mint azt. Tartsd azért undorítónak, tartsd utálatosnak, mert ki kell azt irtani!
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(1) „Amikor bevisz téged az Úr, a te Istened arra a földre, amelyre már készülsz bemenni…” (5Mózes 7)
Édesanyámat látogattuk meg, aki huszonöt kilométerre lakik tőlünk, de már a Bakonyban. Balatonalmádiból nyugodtan elindultunk, a Bakonyban azonban zord időjárás fogadott bennünket. Többször ért már bennünket hasonló meglepetés, mert a Bakonyban mások az időjárási viszonyok. Hazafelé ónos eső esett és azonnal lefagyott mínusz öt fokban. Lépésben és totális bizonytalanságban vezettem az autót. Szinte reménytelennek tűnt, hogy épségben hazaérkezhetünk. Több baleset is történt az ellenkező sávban. Pár perc alatt teljes lett a káosz. Az utakat nem sózták. Egy időre félreálltam, de láttam, ahogy beesteledik, még rosszabb lesz a helyzet, ezért ismét megpróbáltam haladni. Újra elindulva, minden fékezést, minden kormánymozdulatot meg kellett gondolni. Milyen törpévé lesz az ember egy pillanat alatt, milyen tehetetlenné!
Isten népe, mint legkisebb nép, ugyanezt érezhette, amikor az Ígéret Földjének határát átlépte, hiszen annyiféle más nép lakta azt a földet, akik erősebbek, nagyobbak voltak Isten népénél, és szokásaik, kultuszaik nagyobb bizonytalanságot jelentettek nekik, mint nekem az ónos eső miatt járhatatlan út. Egyetlen esélyük volt: mennek előre, bíznak az Úr őket megtartó erejében, és mindenben csakis Istenüket követik; ha pedig megérkeznek, akkor nem „utazgatnak” össze-vissza, hanem otthon maradnak, amíg tart a veszély.
Isten népe számára a legkisebb eltévelyedés, félrekacsingatás, az ottani idegen népek szokásaiba, kultuszaiba való belekóstolgatás a halált jelentette volna számukra, miként számunkra is, ott akkor a Bakonyban, a legkisebb meggondolatlanság. Amikor Isten azt a parancsot adja népének, hogy „irtsa ki” mindenestül az ott lakókat (1–6; 22–26), akkor Isten nem gyilkolásra gondol, hanem arra, hogy Isten népe számára még olyan nagy veszélyt jelentenek az ottani népek, mint az autó számára a síkos utak, ezért ne „utazgassanak” semerre, hanem maradjanak az Úr és egymás közelében. Ilyen helyzetben nincsenek kompromisszumok. Isten nem mások halálát akarja – ezt egyértelműen kijelentette Jézus Krisztusban – hanem féltő szeretettel oltalmazza most sarjadó, zsenge hitű népét, hogy aztán később népe által nyerjen áldást a föld minden tévelygő nemzetsége is (1Mózes 3,12).
Isten szereti népét, ezt a legkisebb népet; kiválasztotta, megszabadította (7–8), megáldotta (12–16), megerősítette őket (21–26), hogy aztán ebből a népből jöhessen el a világ Megváltója minden nép számára. Isten kiválasztó szeretete csakis arra indíthatja népét, hogy ne ő mondjon igent más népek tévelygéseire, hanem más népek mondjanak igent az Isten megváltó szeretetére, általuk. Egyébként „minden ütközik”, törik, zúzódik, irányíthatatlanná lesz, halálos szakadékba csúszik, mint az autók a síkos úton… Az üdvösséges megérkezést csakis az Úr megváltó szeretete ajándékozhatja mindannyiónknak.