„Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöt...” Mt 3,1–12
1 Azokban a napokban kezdett Keresztelő János prédikálni Júdea pusztájában: 2 Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa! 3 Mert ő az, akiről Ézsaiás így prófétált: „Kiáltó szava hangzik a pusztában: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!” 4 János teveszőr ruhát viselt, derekán pedig bőrövet, tápláléka sáska volt és vadméz. 5 Akkor kiment hozzá Jeruzsálem, egész Júdea és a Jordán egész környéke; 6 és amikor megvallották bűneiket, megkeresztelte őket a Jordán folyóban. 7 Amikor pedig látta, hogy a farizeusok és szadduceusok közül sokan jönnek, hogy megkeresztelje őket, így szólt hozzájuk: Ti viperafajzatok! Ki figyelmeztetett titeket, hogy meneküljetek az eljövendő harag elől? 8 Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöt, 9 és ne gondoljátok, hogy ezt mondhatjátok magatokban: A mi atyánk Ábrahám! Mert mondom nektek, hogy Isten ezekből a kövekből is tud fiakat támasztani Ábrahámnak. 10 A fejsze már a fák gyökerén van: ezért minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágatik, és tűzre vettetik. 11 Én vízzel keresztellek titeket, hogy megtérjetek, de aki utánam jön, erősebb nálam, arra sem vagyok méltó, hogy a saruját vigyem. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket. 12 Kezében szórólapát lesz, és megtisztítja szérűjét: csűrbe hordja gabonáját, a pelyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel.
Bibliaolvasó kalauz – Kádár Ferenc igemagyarázata
„Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöt...” (8). Keresztelő János kiáltása az év utolsó napjaiban nagyon is időszerű. A visszatekintés, összegzés idején Urunk Lelke vizsgálja lelkünket: milyen gyümölcsöt termett az életünk? Az önelégültség, az önigazság gyümölcsét teremtük, mint a farizeusok? Az Úr útját igazán csak az önvizsgálat, a bűntől való elfordulás, a megtérés készíti. Tegyünk ennek ma eleget!
RÉ 510 MRÉ 295
„És igazak leszünk…” 5Mózes 6,20–25
20 Ha majd megkérdezi a fiad, hogy miféle intelmek, rendelkezések és törvények ezek, amelyeket megparancsolt nektek Istenetek, az Úr, 21 akkor így felelj fiadnak: A fáraó szolgái voltunk Egyiptomban, de az Úr erős kézzel kihozott bennünket Egyiptomból. 22 Az Úr nagy és veszedelmes jeleket és csodákat vitt véghez Egyiptomban a fáraón és egész háza népén a szemünk láttára. 23 Minket pedig kihozott onnan, hogy elvezessen bennünket ide, és nekünk adja azt a földet, amelyet atyáinknak esküvel megígért. 24 És megparancsolta nekünk az Úr, hogy teljesítsük mindezeket a rendelkezéseket, és féljük az Urat, a mi Istenünket, hogy jó dolgunk legyen mindenkor, és megtartsa életünket az Úr, ahogyan ma is. 25 És igazak leszünk Istenünk, az Úr előtt, ha megtartjuk és teljesítjük mindazokat a parancsolatokat, amelyeket ő parancsolt nekünk.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(25) „És igazak leszünk…” (5Mózes 6,20–25)
Tegnap ezt az igeszakaszt egy nagyobb egységben szemléltük, ezért most csak egyetlen igeversre figyelünk: „És igazak leszünk Istenünk, az Úr előtt, ha megtartjuk és teljesítjük mindazokat a parancsokat, amelyeket Ő parancsolt nekünk.” (25)
Olyan gyönyörű ígéret ez! Amikor megérkezünk az Úr elé, akkor végre majd maradéktalanul igazak leszünk mi, akik „itt” olyan gyarlók és törékenyek voltunk, sokféle nyomorúságtól terhelten. Ez a szentség bibliai értelme is. Az élő Isten, az Úr szent és igaz, és akik az Ő színe előtt állhatnak, azok szentségéből, igazságából részesülnek. Kegyelem, hogy kiválasztott, megszabadított és elhívott bennünket az Úr, szentségével megajándékozott minket, és ezt a szentséget egyre láthatóbbá formálja rajtunk, mígnem megérkezünk Őhozzá! Jézus Krisztusban már most szentnek lát bennünket a mi Istenünk, noha nem vagyunk azok, mert Jézus Krisztus igazságán és tisztaságán keresztül tekint ránk, és vezet minket a megszentelődés útján, egyre inkább „feltisztuló” élettel. Isten ígérete, szentségünkre és üdvösségünkre nézve, Jézus Krisztusban már beteljesedett, és az Ő visszajövetelével maradéktalanul kiteljesedik.
Ez a gyönyörű ígéret attól lesz igazán ragyogóvá, ha belegondolunk abba, hogy a magunk erejéből nem tudjuk megtartani és teljesíteni az Úr parancsolatait. Ebben a testben távol élünk az Úrtól (2Korinthus 5,6). Ebben a testben annyi bűn és konkrét vétek terhel bennünket, annyi indulat feszít, annyi gonoszság és gyűlölet kísért, miközben mindenfelé cikáznak a gondolataink. Az Úr mégis megtart bennünket, a Jézus Krisztusban hordoz, megvált, üdvösséggel ajándékoz meg bennünket, mennyei igazsággal. Éppen ez a megtartó, ingyen kegyelem tesz szív szerint késszé és hajlandóvá minket arra – ahogy hitvallásunk megfogalmazza –, hogy ettől kezdve az Úrnak éljünk. Először Isten cselekedett érettünk, mindent odaajándékozott nekünk, mi pedig ebből a megtartó kegyelemből élünk, erről teszünk bizonyságot minden lélegzetvételünkkel. Ez a kegyelem megtart, megszentel, megvált, üdvözít.