„Jézus Krisztus születése pedig így történt:...” Mt 1,18–25
18 Jézus Krisztus születése pedig így történt: Mikor anyja, Mária már jegyese volt Józsefnek, de még nem keltek egybe, kitűnt, hogy áldott állapotban van a Szentlélektől. 19 Férje, József, aki igaz ember volt, és nem akarta őt szégyenbe hozni, elhatározta, hogy titokban elbocsátja. 20 Amikor azonban ezt végiggondolta magában, íme, az Úr angyala megjelent neki álmában, és ezt mondta: József, Dávid fia, ne félj feleségül venni Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van. 21 Fiút fog szülni, te pedig majd Jézusnak nevezed, mert ő fogja megszabadítani népét bűneiből. 22 Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által: 23 „Íme, a szűz fogan méhében, és fiút szül, és Immánuélnak nevezik majd” – ami azt jelenti: Velünk az Isten. 24 József pedig, amikor felébredt álmából, úgy tett, ahogyan az Úr angyala parancsolta neki, és feleségül vette őt, 25 de nem érintette addig, amíg meg nem szülte fiát, akit Jézusnak nevezett el.: Mikor anyja, Mária már jegyese volt Józsefnek, de még nem keltek egybe, kitűnt, hogy áldott állapotban van a Szentlélektől. 19 Férje, József, aki igaz ember volt, és nem akarta őt szégyenbe hozni, elhatározta, hogy titokban elbocsátja. 20 Amikor azonban ezt végiggondolta magában, íme, az Úr angyala megjelent neki álmában, és ezt mondta: József, Dávid fia, ne félj feleségül venni Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van. 21 Fiút fog szülni, te pedig majd Jézusnak nevezed, mert ő fogja megszabadítani népét bűneiből. 22 Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által: 23 „Íme, a szűz fogan méhében, és fiút szül, és Immánuélnak nevezik majd” – ami azt jelenti: Velünk az Isten. 24 József pedig, amikor felébredt álmából, úgy tett, ahogyan az Úr angyala parancsolta neki, és feleségül vette őt, 25 de nem érintette addig, amíg meg nem szülte fiát, akit Jézusnak nevezett el.
Bibliaolvasó kalauz – Czanik Péter igemagyarázata
Velünk van Isten! – annyira, hogy Jézus által emberré lett. Isten – emberré! Ezzel valami emberileg felfoghatatlant jelent be. Karácsony a megváltás ünnepe, akárcsak nagypéntek vagy húsvét, mert Jézus azért jött, hogy megszabadítsa népét bűneiből. Ez pedig a kereszthalál által történt, amint majd a továbbiakból megtudjuk. Akik ezt a megváltást szolgálják, hallatlan megtiszteltetésben részesülnek, de nincs könnyű dolguk. El kell fogadniuk Jézus megérkezésének rendkívüli körülményeit, és vállalni Isten fia földi fölnevelésének minden gondját. Nekünk is megtiszteltetés Jézust szolgálnunk, de ne felejtsük el, ez a szolgálat néha kemény is lehet.
RÉ 315 MRÉ 201 •
„Halld meg…” 5Mózes 5,1–21
1 Mózes összehívta egész Izráelt, és ezt mondta nekik: Halld meg, Izráel, azokat a rendelkezéseket és törvényeket, amelyeket ma elmondok nektek. Tanuljátok meg, tartsátok meg és teljesítsétek azokat! 2 Az Úr, a mi Istenünk, szövetséget kötött velünk a Hóreben. 3 Nemcsak atyáinkkal kötötte meg az Úr ezt a szövetséget, hanem mivelünk is, mindnyájunkkal, akik itt és most életben vagyunk. 4 Szemtől szemben beszélt hozzátok az Úr azon a hegyen a tűz közepéből. 5 Én ott álltam akkor köztetek és az Úr között, mert ti féltetek a tűztől, és nem mertetek felmenni a hegyre. Így mondtam el nektek az Úr igéit: 6 Én, az Úr vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. 7 Ne legyen más istened rajtam kívül! 8 Ne csinálj magadnak semmiféle bálványszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön vagy a föld alatt a vízben vannak. 9 Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok! Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is három, sőt négy nemzedéken át, ha gyűlölnek engem. 10 De irgalmasan bánok ezer nemzedéken át azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsolataimat. 11 Ne mondd ki hiába Istenednek, az Úrnak a nevét, mert nem hagyja az Úr büntetés nélkül azt, aki hiába mondja ki a nevét! 12 Tartsd meg a nyugalom napját, és szenteld meg azt, ahogyan megparancsolta neked Istened, az Úr. 13 Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat, 14 de a hetedik nap a te Istenednek, az Úrnak a nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon, se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se ökröd, se szamarad és semmiféle állatod, se a lakóhelyeden élő jövevény. Hadd pihenjen szolgád és szolgálóleányod hozzád hasonlóan! 15 Emlékezz arra, hogy szolga voltál Egyiptomban, de erős kézzel és kinyújtott karral kihozott onnan téged Istened, az Úr. Ezért parancsolta meg neked Istened, az Úr, hogy tartsd meg a nyugalom napját. 16 Tiszteld apádat és anyádat, ahogyan megparancsolta neked Istened, az Úr, hogy hosszú ideig élhess, és jó dolgod lehessen azon a földön, amelyet Istened, az Úr ad neked! 17 Ne ölj! 18 Ne paráználkodj! 19 Ne lopj! 20 Ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen! 21 Ne kívánd felebarátod feleségét, ne kívánd felebarátod házát, se mezejét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát és semmit, ami a felebarátodé!
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(1) „Halld meg…” (5Mózes 5,1–21)
Halljuk meg, Isten ünnepre összegyűjtött népeként, az örömhírt! (1)
Halljuk meg az Isten döntését felőlünk! Az Úr, az élő Isten szeret bennünket, ezért szövetséget kötött velünk, hogy életünk legyen és bőségben éljünk (János 10,10). Ennek a szövetségnek a jele, a karácsonykor született Jézus Krisztus: „A jel pedig ez lesz számotokra, találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.” (Lukács 2,12) Ez a szövetség nem gyarló emberek, mint egyenlő felek, szövetsége, ahol mindenki ügyeskedve érvényesíti a maga érdekeit. Ez a szövetség az egyetlen, hatalmas, mindenható Isten értünk, emberekért lehajló szövetsége, aki egyedül képes valósággal segíteni rajtunk, és aki önmagát „odaadva”, a mi üdvösséges érdekeinkre tekint, miközben mennyei dicsősége még jobban felragyog (Lukács 2,14).
Halljuk meg azt is, hogy nemcsak atyáinkkal, hanem velünk is megkötötte Isten ezt a szövetséget, személyesen velem! (3) Ez a személyesség nem igényel többé emberi közvetítőt, de mindig is igényel hiteles szolgákat; hivatalosakat és nem hivatalosakat egyaránt (5). Ez a személyesség elevenné teszi Isten szavát, Igéjét számunkra, minden napon, mert szemtől szembe beszél hozzánk a mi Urunk (4), így nemcsak kinyílik naponta a Bibliánk, hanem megnyílik a nehézkes sorok között az élő, megváltó Úr szava és üzenete, miközben az isteni emésztő tűz nem perzsel és elemészt, hanem megmelegít minket és világít számunkra (4–5). Igen, Jézus Krisztusban a jogos isteni ítélet kegyelemmé lett. Ez az örömhír személyesen a miénk: félelmeket eltörlő, üdvözítő örömhír ez, konkrét jelekkel és tapasztalatokkal, áldott személyes bizonyságokkal (5). Ez a kegyelem végezte el, hogy „itt ma életben vagyunk” (3), és mindenkor élni fogunk (János 14,19). Ez a személyesség először mindig a testvérek közösségében átélhető tapasztalat. Miközben mindnyájan átéljük Isten szeretetét (3), azonközben, együtt megerősödve lesz személyes hitünk is szilárdabb és szelídebb, érzelmektől mentes, de nagyon is érző hit.
Halljuk meg azt az evangéliumot is – ez is a karácsonyi evangélium része –, hogy mindenekelőtt az Isten cselekszik érettünk, „üdvözítő hatékonysággal”, először Ő tart meg bennünket, és ez a kegyelem tesz késszé bennünket arra, hogy mi is megtartsuk az Úr rendelkezéseit és döntéseit (1), amely itt a Tízparancsolat ismétlésében van előttünk (6–21). Ő az Úr, a szabadító Isten, aki kihozott bennünket a bűn, a betegség, a halál szolgaságának egyiptomából, ezért élhetünk másként már e-világban, az örök élet tágasságában. Isten üdvösségre tartott meg minket, mi is támogassuk egymást!
Halljuk meg a karácsonyi örömhírt, adjuk tovább, éljük, mondjuk, a jövő esztendőben is: ébredjünk, megtérjünk, hitünkben erősödjünk, szolgáljunk, békességben szeressünk, bizonyossággal küzdjünk!