„Jézus Krisztusnak, Dávid fiának, Ábrahám fiának nemzetségkönyve.” Mt 1,1–17
1 Jézus Krisztusnak, Dávid fiának, Ábrahám fiának nemzetségkönyve. 2 Ábrahám fia volt Izsák, Izsák fia Jákób, Jákób fiai pedig Júda és testvérei. 3 Júda fia volt a Támártól született Pérec és Zerah, Pérec fia Hecrón, Hecrón fia pedig Rám. 4 Rám fia volt Ammínádáb, Ammínádáb fia Nahsón, Nahsón fia Szalmón. 5 Szalmón fia volt Ráhábtól Bóáz, Bóáz fia Ruthtól Óbéd, Óbéd fia Isai. 6 Isai fia volt Dávid király. Dávid fia volt Salamon, Úriás feleségétől. 7 Salamon fia volt Roboám, Roboám fia Abijjá, Abijjá fia pedig Ászá. 8 Ászá fia volt Jósáfát, Jósáfát fia Jórám, Jórám fia Uzzijjá. 9 Uzzijjá fia volt Jótám, Jótám fia Áház, Áház fia Ezékiás. 10 Ezékiás fia volt Manassé, Manassé fia Ámón, Ámón fia Jósiás. 11 Jósiás fia pedig Jekonjá és testvérei, a babiloni fogságba vitel idején. 12 A babiloni fogságba vitel után: Jekonjá fia volt Sealtíél, Sealtíél fia Zerubbábel. 13 Zerubbábel fia volt Abíhúd, Abíhúd fia Eljákím, Eljákím fia pedig Azór. 14 Azór fia volt Cádók, Cádók fia Jákín, Jákín fia Elíhúd. 15 Elíhúd fia volt Eleázár, Eleázár fia Mattán, Mattán fia Jákób. 16 Jákób fia volt József, férje annak a Máriának, akitől Jézus született, akit Krisztusnak neveznek. 17 Összesen tehát Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék, Dávidtól a babiloni fogságba vitelig is tizennégy nemzedék, a babiloni fogságba viteltől Krisztusig szintén tizennégy nemzedék.
Bibliaolvasó kalauz – Czanik Péter igemagyarázata
Isten választott népének története Ábrahámmal kezdődik, Máté ezért vezeti vissza Jézus származását odáig. Jézus ebből a népből jött Isten terve szerint. Mégis, mennyi viszontagságot takar ez a háromszor tizennégy nemzedék! Isten mindezeken át készítette megváltásunk tervét. Ezután már őáltala lehet ehhez a néphez tartozni. Amit tehát annyiféleképpen megígért, elérkezett a Megváltó.
RÉ 320 MRÉ 195
„Maradjon életben…” 5Mózes 4,41–49
1 Akkor kijelölt Mózes három várost a Jordánon túl napkeletre, 42 hogy oda menekülhessen a gyilkos, aki nem szándékosan ölte meg felebarátját, akit nem is gyűlölt azelőtt. Maradjon életben, ha e városok egyikébe menekül. 43 Kijelölte a rúbenieknek Becert a pusztában levő síkságon, a gádiaknak Rámótot Gileádban, a manassébelieknek pedig Gólánt Básánban. 44 Ez az a törvény, amit Mózes adott Izráel fiainak. 45 Ezeket az intelmeket, rendelkezéseket és előírásokat mondta el Mózes Izráel fiainak, miután kijöttek Egyiptomból, 46 a Jordánon túl, a Bét-Peórral szemben levő völgyben; Szíhónnak, az emóriak királyának a földjén, aki Hesbónban lakott, és akit megvert Mózes Izráel fiaival, miután kijöttek Egyiptomból. 47 Birtokba vették országát, és Ógnak, Básán királyának az országát: az emóriak e két királyáét, akik a Jordánon túl napkeletre laktak, 48 az Arnón-patak partján levő Aróértól a Szíón-hegyig, azaz a Hermónig, 49 meg az egész Arábá-völgyet a Jordánon túl, annak a keleti oldalán az Arábá-tengerig, a Piszgá lejtőinek tövében.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(42) „Maradjon életben…” (5Mózes 4,41–49)
Isten szándéka, hogy életet mentsen, menedéket adjon és megtartson. Ezért kellett Mózesnek menedékvárosokat kijelölni (41–43), már az Ígéret Földjére való megérkezés kezdetén, a Jordánon túli területeken is (41–49). Minden, ami Isten népével történt – szabadulás, törvényadás, megérkezés – az Isten életet megtartó és kiteljesítő, üdvözítő szándékának kijelentése, meghirdetése volt: „Maradjon életben!” (43)
Ez az üdvözítő szándék Jézus Krisztusban felragyogott, akiben Isten eredeti, végső és örök gondolata lett világossá számunkra, mint az első karácsonyon: „Velünk az Isten!” (Máté 1,23) Jézus Krisztusban az isteni üdvözítő szándék nemcsak felragyogott, hanem maradéktalanul megvalósult, beteljesedett: nagypénteken, húsvétkor; majd pedig mindez kiteljesedik az Úr visszajövetelével. Nincs ennél nagyobb örömhír, amely félelmeket eltörlő, megtartó, megváltó örömhír, minden nép számára (Lukács 2,10–11).
Jézus Krisztus a mi menedékvárosunk. Őbenne életben maradunk, életünk megújul, örök üdvösséget nyer, teljes megoldást talál.
Akkor a menedékvárosokban az kaphatott védelmet, aki nem szándékosan bántotta embertársát, és akiben nem volt gyűlölet (42). Áldott legyen az Isten, hogy akit az Ő megváltó, embert megelőző szeretete üdvözítő oltalommal átölel, az az ember megújul és minden gyűlöletes és gonosz szándéktól megszabadulva szereti az Istent és a másik embert. Csak Jézus Krisztus az, aki szívünk rossz szándékából szabadulást adhat nekünk! Mennyi rosszindulat süt át ma is emberi megnyilatkozásokból, írásokból, szavakból, tettekből: gonosz szándék és gyűlölet. Éppen ezen az estén – Isten megváltó szeretetének ünnepén – lehet mindezeket belátnunk és letennünk, magunkra nézve is!
Micsoda kegyelem, hogy Jézus Krisztus menedékvárosában mindenki oltalmat találhat; nem emberi döntés, törvényeskedés bírálja el, hogy ki juthat be oda, mint ahogy ez annak idején, a menedékvárosokba való bebocsáttatás esetén történt. Aki azonban bejutott a menedékvárosba – Isten döntése, mentő szeretete által –, az többé nem jöhet ki onnan gonosz szándékkal, csak újjászületve, üdvözült emberként. A baj megtörténhet úgy is, hogy a szándékunk nem gonosz, de Jézus Krisztus visszajövetele olyan országot hoz el nekünk, ahol már nincs baj, könny, fájdalom, sem betegség, sem halál, Isten eredeti szándéka szerint. Ezért ott már nincs paragrafusosan mérlegelő törvényeskedés sem.
A menedékvárosok felé vezető utat rendben kellett tartani, és jelezni kellett az oda vezető irányt. Karácsony egy ilyen ragyogó útjelző, az egyetlen menedékváros, Jézus Krisztus felé: Megtartó született nekünk!