„...hogy eszetekbe jussanak...a és apostolaitoknak az Úrtól és Üdvözítőtől kapott parancsolatai.” 2Pt 3,1–7
1 Ez már a második levél, szeretteim, amelyet hozzátok írok: ezekben emlékeztetés által ébresztgetem tiszta gondolkozásotokat, 2 hogy eszetekbe jussanak a szent próféták előre megmondott szavai és apostolaitoknak az Úrtól és Üdvözítőtől kapott parancsolatai. 3 Tudjátok meg elsősorban azt, hogy az utolsó napokban csúfolódók támadnak, akik mindenből gúnyt űznek, akik saját kívánságaik szerint élnek, 4 és ezt kérdezgetik: „Hol van az ő eljövetelének ígérete? Mert mióta az atyák elhunytak, minden úgy maradt, amint a teremtés kezdetétől fogva van.” 5 Mert rejtve marad előttük, szándékosan meg is feledkeznek róla, hogy egek régóta voltak, és föld is, amely vízből és víz által állt elő az Isten szavára. 6 Ez által az isteni szó által az akkori világ özönvízzel elárasztva elpusztult, 7 a mostani egek és a föld pedig ugyanezen szó által megkímélve megmaradtak, hogy tűznek tartassanak fenn az ítéletnek és az istentelen emberek pusztulásának napjára.
Bibliaolvasó kalauz – Czanik Péter igemagyarázata
Advent Jézus visszavárásának az ünnepe is. Ez azonban csak a megváltottaknak az üdvösség kezdete, az istentelen embereknek az ítélet és pusztulás napja. Ennek tudata erősítsen a kísértések ellen, amelyeket a mindig fölbukkanó cinikus csúfolódók szolgáltatnak. Ne felejtsük el: az az isteni erő, amelyik megteremtette a világot, képes arra is, hogy véget vessen neki. Elejétől a végéig az ő kezében vagyunk.
RÉ 328 MRÉ 199
„…amíg az Úr nyugalmat nem ad testvéreiteknek, ugyanúgy mint tinektek…” 5Mózes 3,1–22
1 Azután megfordultunk, és Básán felé vonultunk. Óg, Básán királya kivonult ellenünk Edreíbe egész hadinépével együtt, hogy megütközzék velünk. 2 Akkor ezt mondta nekem az Úr: Ne félj tőle, mert kezedbe adom őt egész hadinépével és országával együtt. Úgy bánj vele, ahogyan elbántál Szíhónnal, az emóriak királyával, aki Hesbónban lakott. 3 Így adta kezünkbe Istenünk, az Úr Ógot, Básán királyát is egész hadinépével együtt, és úgy megvertük, hogy senki sem tudott megmenekülni. 4 Elfoglaltuk akkor valamennyi városát, nem volt olyan város, amelyet el ne vettünk volna tőlük: hatvan várost, Argób egész vidékét, Óg országát Básánban. 5 Ezek a városok mind magas kőfallal voltak megerősítve, kapukkal, zárakkal, és rajtuk kívül még volt igen sok meg nem erősített város is. 6 Kiirtottuk ezeket úgy, ahogyan elbántunk Szíhónnal, Hesbón királyával: kiirtottuk minden városban a férfiakat, az asszonyokat és a gyermekeket. 7 De az összes állatot meg ami a városokban prédára került, zsákmányként megtartottuk magunknak. 8 Így vettük el akkor az emóriak két királyától azt a földet, amely a Jordánon túl van, az Arnón-pataktól a Hermón-hegységig – 9 a szidóniak a Hermónt Szirjónnak nevezik, az emóriak pedig Szenírnek nevezik –, 10 minden várost a fennsíkon, egész Gileádot és egész Básánt Szalkáig és Edreíig, Óg királyságának a városait Básánban. 11 Csak Óg, Básán királya maradt meg már akkor a refáiak utódai közül. Nyugvóhelye bazaltkő nyugvóhely: ott van az ammóni Rabbában, kilenc könyök hosszú és négy könyök széles, a közönséges könyök szerint mérve. 12 Abban az időben vettük birtokba ezt az országot. Az Arnón-pataknál fekvő Aróértól fogva Gileád hegyvidékének a felét városaival együtt a rúbenieknek és a gádiaknak adtam. 13 Gileád többi részét és egész Básánt, Óg országát Argób egész vidékével együtt a Manassé törzse felének adtam. Básán egészét a refáiak földjének hívják. 14 Manassé fia, Jáír kapta Argób egész vidékét a gesúri és maakái határig. Ezért nevezik azt róla, vagyis Básánt, Jáír sátorfalvainak még ma is. 15 Mákírnak adtam Gileádot, 16 a rúbenieknek és a gádiaknak adtam Gileádtól az Arnón-patakig terjedő területet, ahol a patak közepe a határ, továbbá a Jabbók-patakig terjedő területet az ammóni határig, 17 meg az Arábá-völgyet a Jordánig, ami a határ, és a Kinneret-tótól az Arábá-tengerig, azaz a Sós-tengerig, a Piszgá lejtőinek tövében, ezektől kelet felé. 18 Abban az időben ezt parancsoltam nektek: Istenetek, az Úr ezt a földet már nektek adta birtokul. De összes harcosotok keljen át fegyverestül testvéreiteknek, Izráel fiainak az élén. 19 Csak az asszonyok és gyermekek maradjanak városaitokban, amelyeket nektek adtam, meg a jószág, mert tudom, hogy sok jószágotok van. 20 Addig legyen így, amíg az Úr nyugalmat nem ad testvéreiteknek, ahogyan nektek, és birtokba nem veszik ők is azt a földet, amelyet Istenetek, az Úr ad nekik a Jordánon túl. Akkor visszatérhet mindenki a maga birtokára, amelyet nektek adtam. 21 Józsuénak pedig megparancsoltam abban az időben: Saját szemeddel láttad mindazt, amit Istenetek, az Úr tett ezzel a két királlyal. Így bánik el az Úr mindazokkal az országokkal, amelyekbe te bevonulsz. 22 Ne féljetek tőlük, mert Istenetek, az Úr maga harcol értetek!
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(20) „…amíg az Úr nyugalmat nem ad testvéreiteknek, ugyanúgy mint tinektek…” (5Mózes 3,1–22)
Az Úr szereti népét, vezeti őket, harcol értük, amíg meg nem érkeznek az Ígéret Földjére mindnyájan (22). Két és fél törzs már megkapta örökségét a Jordánon túli területeken. De ők sem nyugodhatnak meg addig, amíg testvéreik is meg nem érkeznek arra a területre, amit az Úr kijelölt számukra (18–20).
Jézus Krisztusban mutatta meg nekünk az Isten, hogy Ő miként harcol értünk igazán, amikor egyszülött Fiát adta értünk, hogy el ne vesszünk, hanem örök életünk legyen. Isten megváltó szeretete így harcol népéért, és aztán népén keresztül a világért, hiszen Isten az egész világot szereti (János 3,16).
Csak ez a megváltó szeretet tartja meg a népeket, az embereket, az egyes ember életét, és csakis ez a megváltó szeretet tud nyugalmat ajándékozni nekünk, a magunk helyén (3,29). Ez a nyugalom nem tétlen nyugalom, hanem Isten dicsőségét és sokak üdvösségét szolgáló nyugalom.
Ez a nyugalom azonban az a megnyugvás, amit csak az üdvösséget nyert ember tapasztal, még a feszültségei között is. Azt ugyanis képmutatás lenne állítani, hogy a hit emberében nincs feszültség. Amíg e testben élünk: kívül harc, belül félelem gyötör bennünket (460. dicséret, 3. vers).
Isten megváltó szeretete olyan nyugalmat ajándékoz nekünk, amely megtalálta az Úrtól kijelölt helyét, és nem akar többet, mint azon a helyen építeni az Isten országát, testvéreivel együtt, mások megnyugvására. Az Úrban megnyugodott ember többé nem a másik ellen, hanem csakis a másikért cselekszik, ő maga ugyanis már mindent megkapott attól az Úrtól, aki megváltó szeretettel harcolt érte, helyét kijelölte, üdvösségével megajándékozta. Ez a bizonyosság olyan nyugalommal ajándékoz meg minket, ami nem engedi, hogy a félelmeink eluralkodjanak rajtunk (22), és azt sem engedi, hogy Jézus Krisztus eljövetelétől kezdve, másokat provokáljunk, bántsunk. Jézus Krisztus eljövetele az egyes ember életében a hitre jutást is jelenti. Aki az Úrban van, az a helyén van, üdvösségesen és e-világban is, boldog nyugalomban.
Nem kell ennél több! A baj mindig ott kezdődik, hogy „de nekünk több kell!” Ennél is több kell? Mi még?