„De voltak a nép körében hamis próféták is, mint ahogyan közöttetek is lesznek hamis tanítók,” 2Pt 2
1 De voltak a nép körében hamis próféták is, mint ahogyan közöttetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak közétek becsempészni. Ezekkel megtagadják az Urat, aki őket megváltotta, így gyors pusztulást hoznak magukra. 2 Sokan fogják követni kicsapongásaikat, és miattuk káromolni fogják az igazság útját, 3 benneteket pedig szép szavakkal fognak kifosztani kapzsiságukban. Ellenük már régóta készen van az ítélet, és nem kerülik el kárhozatukat. 4 Mert Isten nem kímélte a bűnbe esett angyalokat sem, hanem az alvilág sötét mélységébe taszította őket, hogy őrizetben maradjanak az ítéletig. 5 Nem kímélte meg az ősi világot sem, hanem csak Nóét, az igazság hirdetőjét őrizte meg nyolcadmagával, amikor özönvízzel borította el az istentelenek világát. 6 Elhamvasztotta és pusztulásra ítélte Sodoma és Gomora városát, intő példaként azoknak, akik istentelenül élnek. 7 Viszont az igaz Lótot megszabadította, aki szenvedett az elvetemültek kicsapongó viselkedésétől. 8 Mert ez az igaz ember, amikor közöttük lakott, gonosz cselekedeteiket látva és hallva napról napra gyötörte igaz lelkét. 9 Éppen így meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésből, a gonoszokat pedig büntetések között tudja megtartani az ítélet napjára. 10 Különösen azokat, akik tisztátalan vágyaik után mennek, és az Isten felségét megvetik. Ezek vakmerők, elbizakodottak, akik attól sem rettennek vissza, hogy dicsőséges hatalmakat káromoljanak, 11 holott még az angyalok sem mondanak ezekre az Úr előtt kárhoztató ítéletet, jóllehet erőben és hatalomban felülmúlják őket. 12 Ezek pedig olyanok, mint az oktalan állatok, amelyek természettől fogva megfogásra és levágásra valók; azt káromolják, amit nem ismernek, és azokhoz hasonlóan fognak elpusztulni is. 13 Ez lesz gonoszságuk bére. Ezek gyönyörűségnek tartják a dőzsölést fényes nappal, szennyfoltok és szégyenfoltok ők, akik álnokságaikban tobzódnak, amikor együtt lakmároznak veletek. 14 Szemük parázna vággyal van tele, és telhetetlenek a bűnben, elcsábítják az állhatatlan lelkeket, szívük gyakorlott a kapzsiságban, átok gyermekei. 15 Ezek elhagyták az egyenes utat, eltévelyedtek, és követték Bálámnak, Beór fiának útját, aki a gonoszság bérét szerette, 16 de aki vétkéért feddést kapott: egy néma igavonó állat emberi hangon szólalt meg, és megakadályozta a próféta esztelenségét. 17 Ezek víztelen források, forgószéltől sodort ködfoszlányok, akiknek a sötétség homálya van fenntartva. 18 Mert üres, fellengzős szólamokat hangoztatva testi vágyaik kiélésére csábítják feslett életükkel azokat, akik nemrégen szakadtak el a tévelygésben élőktől. 19 Szabadságot ígérnek nekik, bár maguk a romlottság szolgái, mert mindenki rabja lesz annak, ami legyőzte. 20 Mert ha az Úrnak és az Üdvözítő Jézus Krisztusnak megismerése által megszabadultak a világ förtelmeitől, de ismét belekeveredve azokba elbuknak; ez az utóbbi állapotuk rosszabb lesz az elsőnél. 21 Mert jobb lett volna nekik, ha meg sem ismerik az igazság útját, minthogy azt megismerve elforduljanak a nekik adott szent parancsolattól. 22 De betelt rajtuk az igaz példabeszéd: „A kutya visszatér a maga okádására”, és „A megfürdött disznó sárban hempereg.”
Bibliaolvasó kalauz – Czanik Péter igemagyarázata
Az egyház életének jellemzője, hogy soha nem lehet megpihenni. Ahogy telik az idő, úgy támadnak új és megejtő tévtanítások, ezt tapasztaljuk a keresztyénség indulásától napjainkig. Ezek hamis jelszava a szabadság, amely mögé torz és mocskos vágyak kiélését rejtik. Tudnia kell azonban a gyülekezetnek, hogy Isten ítélni is tud és fog is. Ennek tudása tegyen magabiztossá ellenük, és óvjon az elbukástól.
RÉ 327 MRÉ 203
„…mert megkeményítette lelkét Istened, az Úr…” 5Mózes 2,26–37
26 Akkor követeket küldtem a Kedémót-pusztából Szíhónhoz, Hesbón királyához ezzel a békés üzenettel: 27 Szeretnék átvonulni országodon. Mindig csak az úton megyek, nem térek le se jobbra, se balra. 28 Ha enni akarok, pénzért adj nekem ennivalót, ha inni akarok, vizet is pénzért adj nekem! Csak hadd vonuljak át gyalogszerrel, 29 ahogyan megengedték ezt nekem Ézsau fiai is, akik Széírben laknak, meg a móábiak is, akik Árban laknak. Így akarok majd átkelni a Jordánon arra a földre, amelyet Istenünk, az Úr akar nekünk adni. 30 De Szíhón, Hesbón királya nem akarta megengedni, hogy átvonuljunk, mert megkeményítette lelkét Istened, az Úr, és makaccsá tette a szívét, hogy kezedbe adja országát mind a mai napig. 31 Akkor ezt mondta nekem az Úr: Lásd, én elhatároztam, hogy kiszolgáltatom neked Szíhónt és országát: kezdd el a honfoglalást, és vedd birtokba az országát! 32 De Szíhón kivonult ellenünk Jahacba egész hadinépével együtt, hogy megütközzék velünk. 33 Istenünk, az Úr azonban kiszolgáltatta őt nekünk, úgyhogy megvertük fiaival és egész hadinépével együtt. 34 Elfoglaltuk akkor valamennyi városát, és kiirtottuk minden városában a férfiakat, asszonyokat és gyermekeket, nem hagytunk megmenekülni senkit sem. 35 Csak az állatokat tartottuk meg zsákmányként és azt, ami az elfoglalt városokban prédára került. 36 Az Arnón-patak partján fekvő Aróértól, ettől a patak menti várostól Gileádig egyetlen város sem tudott ellenállni nekünk. Valamennyit kiszolgáltatta nekünk Istenünk, az Úr. 37 De Ammón fiainak a földjéhez nem közeledtél, sem a Jabbók-patak egész partjához, sem a hegyvidék városaihoz, mert mindettől eltiltott téged Istenünk, az Úr.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(30) „…mert megkeményítette lelkét Istened, az Úr…” (5Mózes 2,26–37)
Isten népe békés üzenettel közelített az ammoniták területe mellett található Hesbón városához és királyához, Szíhónhoz: szabad utat, nyugodt áthaladást kérnek csupán az Úr által számukra kijelölt céljuk felé, mindenért fizetnek, amit elfogyasztanak, miközben a meghatározott útról nem térnek le (26–30). Hesbón királya azonban nem engedte át Isten népét, mert az Úr megkeményítette a szívét (30).
Ahol kemény a szív, ott ellenségeskedés támad, pereskedés, harc, háború, pusztítás és halál. Mindent kiirtunk, ha kemény marad a szív (34). Ezt látjuk a mai, nem könnyű igeszakaszban is (33–37). Isten népének igazi arcát nem ebben az igeszakaszban látjuk, hanem Jézus Krisztusban szemlélhetjük valóságosan, aki által népének tagjait is újjászüli az Isten, lelkét igazán megnyitja, hogy mások keményszívűségére ne pusztító visszavágással reagáljon. Az újjászületett ember úgy tud megtartó, megoldást találó szeretettel válaszolni mások kemény, durva viselkedésére, hogy közben Isten akaratát, rendelkezését is megtartja, és hű marad mindvégig (31). Isten végső akarata az élet, az új élet, az örök élet, az üdvösség, vagyis az élet teljessége (János 10,10).
Urunk, nyisd meg néped szívét, adj megtérést, új életet; hogy általunk mások szíve is megnyíljon a krisztusi szeretetre, az engedelmességre és az élet munkálására! Túl ideális, naiv kérés ez? Nem! Mert ma, ha az Úr szavát, életet munkáló Igéjét halljuk, amit Ő Jézus Krisztusban kijelentett, meg ne keményítsük a mi szívünket (Zsidókhoz írt levél 3,15), és minden Igét csakis Jézus Krisztus felől szemléljünk! Tudjuk, hogy Isten nem keményíti meg végleg az övéi szívét, hanem megnyitja népe szívét az evangéliumi lényeg látására.