„De el fog jönni az Úr napja,” 2Pt 3,8–13
8 Az az egy azonban ne legyen rejtve előttetek, szeretteim, hogy az Úr előtt egy nap annyi, mint ezer esztendő, és ezer esztendő annyi, mint egy nap. 9 Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen. 10 De el fog jönni az Úr napja, mégpedig úgy, mint a tolvaj, amikor az egek recsegve-ropogva elmúlnak, az elemek égve felbomlanak, a föld és a rajta levő alkotások is megégnek. 11 Mivel pedig mindezek így felbomlanak, milyen szentül és kegyesen kell nektek élnetek, 12 akik várjátok és siettetitek az Isten napjának eljövetelét, amikor majd az egek lángolva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak! 13 De az ő ígérete szerint új eget és új földet várunk, amelyben igazság lakik.
Bibliaolvasó kalauz – Czanik Péter igemagyarázata
Isten gyermekei számára a világ végének várása öröm. Lehet, hogy szörnyű idők előzik meg, de utána valami jó kezdődik: egy olyan élet, amelyben már nem lesz bűn, tehát a bűn következményei sem lesznek jelen. Ha az ige nem közli velünk, hogy ez mikor történik, bűnös dolog minden emberi kísérlet a kiszámítására. Egyet tudhatunk: Isten alapvetően kegyelmes, a világ végének meghatározásában is az vezeti, hogy az embereknek legyen idejük megtérni.
RÉ 329 MRÉ 197
„Abban az időben így könyörögtem az Úrhoz…” 5Mózes 3,23–29
23 Abban az időben így könyörögtem az Úrhoz: 24 Uram, Uram! Te már megmutattál szolgádnak valamit nagyságodból és kezed erejéből. Mert van-e olyan Isten az égben vagy a földön, aki olyan hatalmas tetteket tudna véghezvinni, mint te? 25 Hadd menjek át, és hadd lássam meg azt a jó földet a Jordánon túl, azt a szép hegyvidéket és a Libánont! 26 De az Úr, aki megharagudott rám miattatok, nem hallgatott meg, hanem azt mondta nekem az Úr: Elég, ne is hozd szóba többé nekem ezt a dolgot! 27 Menj föl a Piszgá csúcsára, tekints szét nyugatra és északra, délre és keletre, és nézd meg a saját szemeddel, mert te nem kelhetsz át a Jordánon. 28 Józsuénak azonban adj parancsot, erősítsd és bátorítsd őt, mert ő fog átkelni e nép élén, és a földet, amelyet te látsz, ő osztja majd fel nekik örökségül. 29 Ezért ott maradtunk a völgyben, Bét-Peórral szemben.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(23) „Abban az időben így könyörögtem az Úrhoz…” (5Mózes 3,23–29)
Bizony, aki ilyen gyönyörűen nehéz és bonyolult szolgálatban állt, mint amilyen Mózesnek adatott, az nem kerülhet ki abból makulátlanul. Egyrészt elragadhatja az ilyen embert, akárcsak egy pillanatra is, az önhitt hiúság, saját magának tulajdonítva azt a hatalmat és az abból fakadó dicsőséget, ami egyedül csak az Urat illetheti meg. Mózes is elkövette ezt a hibát (4Mózes 20,10). Másrészt, aki ilyen szolgálatban áll, az mások hibáiért, tévedéseiért is felelős, miközben azok a „mások” terepszínű arccal és titkolt élvezettel lapítanak, pedig pontosan tudják, hogy az ő tévedésük következményét hordozza el a vezető. Mózes ki is mondja ezt a nehéz tapasztalatot: Megharagudott rám az Úr, miattatok! (26)
Megindító ez az igeszakasz, ahogy Mózes szinte könyörög az Úr előtt, hogy ne kelljen pont itt, a cél előtt megállni (23), hadd menjen be és hadd lássa meg azt a jó földet, amit az Úr megígért népének (25), hadd örüljön neki ő is egy kicsit e-világban, hiszen annyi küzdelem jutott eddig neki, olyan jó lenne végül egy kis megnyugvás, a megérkezés elégedettségének tapasztalata, már e földön is. Azért megindító ez az igeszakasz, mert olyan őszintén emberi. Hát mindannyiónkban ott van a vágy, hogy olyan jó lenne a sok küzdelem után egy kicsit még e-világban is örülni, éldegélni, nézdegélni, apró elmaradt ügyeinket rendezni, a magunk „szőlőjében”, „itteni” kis részén… Attól is emberi ez a szakasz, hogy szóba hozza azt az ellentmondást, amit mindannyian átélünk majd, miszerint sok a feladat, erő feletti a teher, és amíg benne vagyunk az élet gürcölő sűrűjében, vágyakoznánk leadni a feladatokat, de amikor ténylegesen át kell adni azokat másnak (28), akkor mégsem olyan egyszerű elengedni a dolgainkat, az életet, e-világot… Mózes könyörgése mindezekről vall (25).
Mózes azonban elismeri az Úr hatalmát (24), döntésének tökéletességét (24), ezért imádsága bizonyos tekintetben a jézusi imádsághoz hasonlítható: „…mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint Te.” (Máté 26,39) Végül is Mózes meghajlik az Úr akarata előtt, felmegy a Piszgá hegyének csúcsára, onnan megszemléli az Ígéret Földjét (27), és megnyugodva, utódját bátorítva és erősítve (28), elengedi mindazt, amit kell. Aki az Úr akaratában megnyugodott, annak békessége van az elengedéskor. Mi hozzátehetjük: Nekünk, Jézus Krisztusban, örök bizonyosságunk van, így végül is mázsás súlyok kerülnek le rólunk az elengedéskor, és ez a fellélegzés már az örök élet zavartalan dallama bennünk…