„...őáltala hirdetjük nektek a bűnök bocsánatát,... őáltala mindenki megigazul, aki hisz...” ApCsel 13,38–52
38 Vegyétek tehát tudomásul, testvéreim, férfiak, hogy őáltala hirdetjük nektek a bűnök bocsánatát, 39 és mindabból, amiből Mózes törvénye által nem igazulhattatok meg, őáltala mindenki megigazul, aki hisz. 40 Vigyázzatok tehát, hogy be ne következzék az, amit megmondott az Úr a próféták által: 41 „Lássátok meg, ti gúnyolódók, ámuljatok, és semmisüljetek meg, mert olyasmit viszek véghez napjaitokban, amelyet el sem hinnétek, ha valaki elbeszélné nektek.” 42 Amikor pedig mentek kifelé, kérték őket, hogy a következő szombaton is beszéljenek nekik ezekről a dolgokról. 43 Miután szétoszlott a gyülekezet, sokan követték a zsidók és az istenfélő prozeliták közül Pált és Barnabást, akik szóltak hozzájuk, és biztatták őket, hogy maradjanak meg Isten kegyelmében. 44 A következő szombaton szinte az egész város összegyűlt, hogy hallgassa az Úr igéjét. 45 Amikor meglátták a zsidók a sokaságot, elteltek irigységgel, és káromolva ellene mondtak Pál beszédének. 46 Ekkor Pál és Barnabás bátran ezt mondta: Először nektek kellett hirdetnünk az Isten igéjét, mivel azonban ti elutasítjátok, és nem tartjátok magatokat méltónak az örök életre, íme, a pogányokhoz fordulunk. 47 Mert így parancsolta meg nekünk az Úr: „Pogányok világosságává teszlek, hogy üdvösségük légy a föld végső határáig.” 48 Ennek hallatára örvendeztek a pogányok, és magasztalták az Úr igéjét, és akik az örök életre választattak, mindnyájan hívőkké lettek. 49 Az Úr igéje pedig elterjedt az egész tartományban. 50 De a zsidók felingerelték ellenük a tekintélyes istenfélő asszonyokat és a város előkelőit, üldözést szítottak Pál és Barnabás ellen, és kiűzték őket határukból. 51 Ők pedig lerázták lábuk porát ellenük, és elmentek Ikóniumba. 52 A tanítványok azonban megteltek örömmel és Szentlélekkel.
Bibliaolvasó kalauz – Varga Róbert igemagyarázata
„...őáltala hirdetjük nektek a bűnök bocsánatát,... őáltala mindenki megigazul, aki hisz...” (38–39). Jézus halála érdeméért, aki kér, Istentől bocsánatot kap bűneire. A törvény által nincs megigazulás, Jézus helyettes halála által megigazul mindenki, aki hisz. Ez az evangélium terjedt el a világon, és azóta sincs más jó hír! Hallgatja egy egész város Isten beszédét, és világossá lesz minden szív indulata. Ott, akkor is voltak olyanok, akik ellene mondtak Istennek. Akik pedig hitre jutottak, megteltek örömmel és Szentlélekkel. Ma is így van ez!
RÉ 447 MRÉ 175
„…a városban lakókat megölette.” Bírák 8,13–23
13 Amikor visszatért Gedeon, Jóás fia a harcból a Heresz-hágótól, 14 elfogott Szukkót lakói közül egy ifjút, és kikérdezte. Az pedig felírta neki Szukkót vezetőit és véneit, hetvenhét embert. 15 Azután odament Szukkót lakóihoz, és ezt mondta: Nohát, itt van Zebah és Calmunná, akik miatt így gúnyolódtatok velem: Talán már a kezedben tartod Zebahot és Calmunnát, hogy kenyeret kívánsz tőlünk fáradt embereidnek? 16 Azzal lefogatta a város véneit, és pusztai tövissel meg tüskével fenyítette meg ezeket a szukkótiakat. 17 Majd lerombolta Penúél tornyát, a város lakóit pedig megölette. 18 Azután ezt kérdezte Zebahtól és Calmunnától: Milyenek voltak azok a férfiak, akiket a Tábór hegyén megöltetek? Azok így feleltek: Olyanok voltak, mint te; mindegyik úgy nézett ki, akár egy herceg. 19 Akkor ezt mondta: Az én testvéreim, anyámnak a fiai voltak azok. Az élő Úrra mondom, nem ölnélek meg benneteket, ha életben hagytátok volna őket! 20 Majd ezt mondta elsőszülöttjének, Jeternek: Rajta, öld meg őket! De az ifjú nem húzta ki kardját, mert félt, hiszen még egész fiatal volt. 21 Ekkor azt mondta Zebah és Calmunná: Rajta, vágj le bennünket te, mert amilyen a férfi, olyan az ereje! Gedeon erre fölkelt, és megölte Zebahot és Calmunnát, azután leszedte tevéik nyakáról a holdacskákat. 22 Ezután azt mondták az izráeliek Gedeonnak: Uralkodj rajtunk te, aztán a fiad és az unokád is, mert megszabadítottál bennünket Midján kezéből! 23 De Gedeon így válaszolt nekik: Én nem uralkodom rajtatok, és nem fog uralkodni rajtatok a fiam sem. Az Úr uralkodjék rajtatok!
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(17) „…a városban lakókat megölette.” (Bírák 8,13–23)
Szukkót és Penúél, Gát törzsének földjén található, két izráeli város, a Jordántól keletre. Mindkét helyen megtagadták a segítséget Gedeonnak, talán midján népének megtorló intézkedéseitől tartva. Gedeon szerint – ő így élte meg, de nem biztos, hogy amit megélünk, az pontos látása a valóságnak, a mi érzelmi optikánk torzít – a két városban gúnyolódtak is rajta (15). A félelem vezette e városok lakóit, és emiatt viszont saját népük vezérének és seregének árulóivá lettek. Az élet tele van félelmetes és ellentmondásos helyzetekkel, amelyekben meg kell hallanunk az Úr bátorító szavát, és mindig a sajátjaink mellett kell döntenünk. Az lehetetlen ugyanis, hogy mások érdekeit képviseljük a sajátjaink ellenében. Hisszük, hogy az Úr nem véletlenül állított oda, ahol, akik között, amilyen feladatban éppen vagyunk.
Könyörögjünk! Az Úr vegye el a félelmeinket, adjon hűséget abban, ahová Ő állított minket. Az Úr óvjon meg bennünket a halálosan ellentmondásos helyzetektől, ahol csak rossz, nem Istennek kedves – hadd mondjam így –, nem krisztusi döntéseket lehet hozni, bárhová állunk is. Továbbá, azért is könyöröghetünk, hogy az Úr, idejében vegyen ki a küzdelmekből; vagyis addig tartson bennünket a küzdőtéren, amíg van erőnk az Ő gyermekeként megállni! Nekem is naponkénti imádságaim ezek.
Ez a könyörgés azért is fontos, mert noha Szukkót és Penúél lakói, a midjániaktól félve utasították vissza Gedeont, most saját népük vezetőjének bosszúját kellett elszenvedniük. Ne félelemből döntsünk, maradjunk a sajátjainknál, és a többit bízzuk az Úrra, Őneki gondja van ránk. Ez az üzenet azonban nem mentesíti Gedeont, akinek csapdává lett a nagy győzelmek sora (8,27), és kegyetlenül állt bosszút saját népe két városán. Rá is érvényes, amit eddig üzent Isten Igéje: az Istentől ránk bízottakat – a saját népünket, a saját kultúránkat, hitünk drága kincseit – soha nem bánthatjuk! Éppen ez a hűség tesz késszé bennünket arra, hogy másokhoz is irgalmasak legyünk. Gedeon durván megbosszulta Szukkót és Penúél lakóinak hűtlenségét, kínhalállal megölette őket (13–17). Aki a saját népével ilyen, az bosszúállóan kegyetlen az elfogott ellenség két királyával is (18–19). Gedeon kegyetlenné lett, és a saját fiát is erre tanította (20). Ettől kezdve, Gedeon ajkán csak szép szólam az, amit győztes népének mond: „Ne én, hanem az Úr uralkodjon rajtatok!” (22–23) Isten őrizzen meg bennünket attól, hogy nevének említése csak egy szép szólam legyen az ajkunkon, aminek a valósághoz semmi köze!
Jézus Krisztus Igéje jut eszembe, amit a tanítványoknak mondott, akik tüzet akartak kérni a samáriai falura, mert nem fogadták be az Urat: „Nem tudjátok, milyen lélek van bennetek, mert az Emberfia nem azért jött, hogy az emberek életét elveszítse, hanem hogy megmentse.” (Lukács 9,55–56) Jézus Krisztus szeretete irgalmas szeretet, de nem következmények nélküli szeretet. Mi csak ezt a szeretetet képviselhetjük, hirdethetjük és élhetjük. Ma megtapasztaltam, hogy ezzel a krisztusi szeretettel miként lehet visszaélni, az egyházban is. Ez a visszaélő ítélete. Ami krisztusi szeretettel nem érhető el, az nem is kell, azon nincs áldás!