„A város népe meghasonlott...” ApCsel 14,1–7
1 Ikóniumban szintén bementek a zsidók zsinagógájába, és úgy hirdették az igét, hogy a zsidókból is, a görögökből is igen sokan lettek hívőkké. 2 De azok a zsidók, akik nem hittek, felingerelték és megharagították a pogányokat a testvérek ellen. 3 Mégis hosszabb időt töltöttek ott, és bátran szóltak az Úrban bízva, aki bizonyságot tett kegyelmének igéje mellett, és megadta, hogy jeleket és csodákat vigyenek véghez. 4 A város népe meghasonlott, és némelyek a zsidókkal, mások pedig az apostolokkal tartottak. 5 Amikor a pogányok és a zsidók vezetőikkel együtt összefogtak, hogy bántalmazzák és megkövezzék őket, 6 ők ezt megtudva elmenekültek Likaónia városaiba, Lisztrába, Derbébe és a környékre, 7 és ott hirdették az evangéliumot.
Bibliaolvasó kalauz – Varga Róbert igemagyarázata
„A város népe meghasonlott...” (4). Az történik, amit Jézus még életében megmondott: az emberek között az evangélium meghasonlást támaszt. Ikóniumban a város görög és zsidó lakosai közül igen sokan hitre jutottak. A többiek összefogtak a rosszra. Isten mindig azt teszi, ami az evangélium terjedését és a mi javunkat szolgálja. Előfordul, hogy jobb elmenni onnan, ahol nagy az ellenállás az evangéliummal szemben. Isten így vezette az apostolokat. Nem ott és akkor volt a vértanúság helye és ideje. Megvan az ideje a maradásnak és az indulásnak is.
RÉ 124 MRÉ 124
„Csapda lett ez a dolog…” Bírák 8,24–35
24 Majd ezt mondta nekik Gedeon: Csak egyet kérek tőletek: adja nekem mindenki a függőket, amelyeket zsákmányolt! Azok ugyanis aranyfüggőket viseltek, mivel izmaeliek voltak. 25 Ők így feleltek: Örömest odaadjuk. Leterítettek egy felsőruhát, és arra dobta mindenki a zsákmányolt függőket. 26 Az elkért aranyfüggők súlya ezerhétszáz aranysekel volt azokon a holdacskákon, fülbevalókon és bíbor ruhákon kívül, amelyeket Midján királyai viseltek, meg a láncokon kívül, amelyek a tevéik nyakában voltak. 27 Gedeon csináltatott ezekből egy éfódot, és felállította a városában, Ofrában. Ott paráználkodott azzal egész Izráel. Csapda lett ez Gedeonnak és háza népének. 28 Így kellett megalázkodnia Midjánnak Izráel fiai előtt, nem is emelték fel többé a fejüket. És béke lett az országban negyven esztendeig Gedeon idejében. 29 Jerubbaal, Jóás fia azután elment, és otthon lakott. 30 Gedeonnak hetven fia volt; ezek mind tőle származtak, mert sok felesége volt. 31 A sikemi másodfelesége is szült neki egy fiút, akinek az Abímelek nevet adta. 32 Azután meghalt Gedeon, Jóás fia szép öregkorban, és eltemették apjának, Jóásnak a sírjába, az abíezeri Ofrában. 33 Miután Gedeon meghalt, ismét paráználkodni kezdtek Izráel fiai a Baalokkal, és Baal-Berítet tették meg istenüknek. * 34 Nem törődtek Izráel fiai Istenükkel, az Úrral, aki minden környező ellenségük kezéből kimentette őket. 35 De nem voltak hűségesek Jerubbaalnak, azaz Gedeonnak a háza népéhez sem mindazért a jóért, amit Izráelért cselekedett.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(27) „Csapda lett ez a dolog…” (Bírák 8,24–35)
A győzelem életveszélyes csapda. Az ember nem is veszi észre, hogy a gonosz kezdi el tépdesni az életét. A győztesek többnyire megölték és kifosztották a legyőzötteket. Gedeon nem volt irgalmas a neki ellentmondóknak: saját népe körében sem (8,13–17); és az egyébként testvérnép midjániakhoz sem, akik izmaeliták voltak, Ábrahám egyik másodfeleségének utódai (24). Gedeon, a lemészárolt ellenség aranyfüggőiből egy arany győzelmi emlékművet készíttetett. Csapda lett ez Gedeonnak, családjának és az egész népnek (24–28). Béke lett az országban negyven esztendeig, és a békességből fakadó jólét a gyarló embernek nem a hitét, hanem a hitetlenségét növeli (28). Már Gedeon idejében, Gedeon családjában elkezdődött az elhajlás (30); Gedeon visszavonulásával folytatódott (29); és Gedeon halálával nyilvánossá lett (33–34). Parázna az emberi szív, beleveszik a csapdákba (33).
Mennyi csapdát rejt ez a világ! Olyan az élet, mint egy aknamező. Beteg az az ember, aki mindenhol csapdát lát; de hitetlenül vak az az ember, aki nem látja be a csapdák rengetegét. Beteg az az ember, aki minden szépben és jóban paráznaságot lát; de hitetlenül vak az az ember, aki nem veszi észre, hogy ebben a világban minden területen tombol a paráznaság, az elhajlás; többnyire nem nyíltan, de nyilvánvalóan. Ne csupán szexuális elhajlásokra gondoljunk…
Gedeon csakis attól lehet a hit hőse (Zsidókhoz írt levél 11,32), hogy életén és szolgálatán keresztül látjuk, milyen hatalmas Urunk van, akinek van hatalma arra, hogy még ilyen gyarló életeket is felhasználjon az Ő ügyében. Gedeon a hit hőse, mert rámutat Isten küldöttére, a Megváltóra, a feltámadott Jézus Krisztusban, akiben igenis tudjuk, hogy hiába tépdes bennünket a gonosz, nem téphet ki minket az Úr kezéből. Isten országa Jézus Krisztusban eljött közénk, és annak növekedését nem tudja megállítani senki sem, hogy Isten uralma teljessé legyen: „Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége…” (Ézsaiás 9,6) Ez a bizonyosság a legnagyobb győzelmek idején is alázatra int, hűségessé tesz, gyarló, parázna természetünk ellenére is, és az élet sokféle csapdájából megszabadít, azoktól megkímél. „Szemem állandóan az Úrra néz, mert Ő szabadítja ki lábamat a csapdából.” (Zsoltárok 25,15)