„…Jákób éppen csak kijött apjától, Izsáktól, amikor a bátyja, Ézsau is megjött a vadászatból” 1Móz 27,1–33
1 Amikor Izsák megöregedett, és annyira meggyengült már a szeme, hogy nem is látott, behívta a nagyobbik fiát, Ézsaut, és így szólt hozzá: Fiam! Ő felelt neki: Itt vagyok. 2 Izsák ezt mondta: Lásd, én megöregedtem, bármikor meghalhatok. 3 Most hát fogd a fegyvereidet, tegzedet és íjadat, menj ki a mezőre, és lőj nekem valami vadat! 4 Azután készíts nekem finom falatokat, ahogyan én szeretem, és hozd be nekem, hogy egyem, és megáldjalak, mielőtt meghalok! 5 Rebeka azonban hallgatózott, amikor Izsák a fiával, Ézsauval beszélt. Amint elment Ézsau a mezőre, hogy vadat lőjön, és elhozza, 6 Rebeka ezt mondta fiának, Jákóbnak: Hallottam, hogy apád a bátyáddal, Ézsauval beszélt, és ezt mondta: 7 Hozz nekem vadat, és készíts finom falatokat, hogy egyem, és megáldjalak az Úr színe előtt, mielőtt meghalok! 8 Most azért, fiam, hallgass a szavamra, amit most megparancsolok neked! 9 Menj el a nyájhoz, és hozz onnan két kecskegidát a javából, hadd készítsek abból apádnak finom falatokat, ahogyan ő szereti! 10 Azután vidd be apádnak, hogy egyék, és téged áldjon meg, mielőtt meghal! 11 De Jákób ezt mondta anyjának, Rebekának: Igen, de Ézsau bátyám szőrös, én pedig simabőrű vagyok. 12 Hátha megtapogat az apám, és akkor azt hiszi, hogy csúfot űzök belőle, és áldás helyett átkot szerzek magamnak. 13 De az anyja ezt mondta neki: Engem sújtson az az átok, fiam! Te csak hallgass a szavamra, eredj, és hozd, amit mondtam! 14 Elment tehát, elhozta a gidákat, és bevitte anyjának. Anyja pedig elkészítette a finom falatokat, ahogyan az apja szerette. 15 Akkor fogta Rebeka nagyobbik fiának, Ézsaunak a legszebb ruháját, amely nála volt otthon, és felöltöztette Jákóbot, a kisebbik fiát, 16 a kecskegidák bőrével pedig beborította a kezét és a sima nyakát. 17 Azután kezébe adta fiának, Jákóbnak a finom falatokat és a kenyeret, amelyet készített. 18 Akkor Jákób bement az apjához, és így szólt: Apám! Ő pedig így felelt: Itt vagyok. Ki vagy te, fiam? 19 Jákób ezt felelte apjának: Én vagyok Ézsau, az elsőszülötted. Úgy cselekedtem, ahogyan mondtad nekem. Gyere, ülj hát fel, és egyél a vadpecsenyéből, azután áldj meg engem! 20 Izsák azt kérdezte a fiától: Hogy találtál vadat ilyen hamar, fiam? Ő erre így felelt: Mert Istened, az Úr elém vezette. 21 Akkor Izsák ezt mondta Jákóbnak: Gyere közelebb, hadd tapogassalak meg, fiam, hogy csakugyan te vagy-e az én Ézsau fiam, vagy sem? 22 Jákób közelebb ment apjához, Izsákhoz, aki megtapogatta, és ezt gondolta: A hang Jákób hangja, de a kéz Ézsau keze. 23 Nem ismerte meg őt, mivel szőrös volt a keze, mint bátyjának, Ézsaunak a keze, ezért áldotta meg őt. 24 De megkérdezte: Te vagy az, fiam, Ézsau? Ő így felelt: Én vagyok. 25 Akkor ezt mondta: Hozd ide, hadd egyem a fiam vadpecsenyéjéből, hogy utána megáldjalak téged! Odavitte neki, és ő megette. Bort is vitt neki, ő pedig megitta. 26 Akkor ezt mondta neki az apja, Izsák: Gyere közelebb, és csókolj meg, fiam! 27 Erre odament, és megcsókolta őt. Amikor Izsák megérezte ruhájának az illatát, megáldotta őt, és ezt mondta: Lám, fiam illata olyan, mint a mező illata, amelyet megáldott az Úr. 28 Adjon neked az Isten égi harmatot, zsíros földet, sok gabonát és mustot! 29 Népek szolgáljanak neked, nemzetek boruljanak le előtted! Légy ura testvéreidnek, boruljanak le előtted anyádnak fiai! Átkozott lesz, aki átkoz, áldott, aki téged áld! 30 Miután elmondta Izsák Jákób felett az áldást, Jákób éppen csak kijött apjától, Izsáktól, amikor a bátyja, Ézsau is megjött a vadászatból. 31 Ő is elkészítette a finom falatokat, bevitte apjának, és ezt mondta neki: Kelj föl, apám, egyél a fiad vadpecsenyéjéből, és azután áldj meg engem! 32 De az apja, Izsák, ezt kérdezte tőle: Ki vagy te? Ő így felelt: Én vagyok az elsőszülött fiad, Ézsau. 33 Ekkor megrendült Izsák, nagyon-nagyon megrendült, és ezt kérdezte: Ki volt akkor az, aki vadat lőtt, behozta nekem, meg is ettem mind, még mielőtt megjöttél? Én őt megáldottam, és áldott is lesz!
Bibliaolvasó kalauz – Sipos Vizakna Gergely magy.
„...Jákób éppen csak kijött apjától, Izsáktól, amikor a bátyja, Ézsau is megjött a vadászatból" (30). Ha csalsz, leginkább önmagadat csapod be. Az Urat nem tudod félrevezetni! Láthatod ebben a történetben is, hogy Isten országát emberi eszközökkel nem lehet építeni. „Engem sújtson az az átok, fiam" (13). Vigyázz, ne mondj ki ehhez hasonló átkokat önmagadra!
RÉ 213 MRÉ 306
„…sok vámszedő és bűnös jött oda…” Máté 9,9–17
9 Amikor Jézus továbbment onnan, meglátott egy embert a vámszedő helyen ülni, akit Máténak hívtak, és így szólt hozzá: Kövess engem! Az felkelt, és követte őt. 10 És történt, amikor Jézus asztalnál ült a házban, hogy sok vámszedő és bűnös jött, és odatelepedett Jézushoz és az ő tanítványaihoz. 11 Meglátták ezt a farizeusok, és szóltak tanítványainak: Miért eszik a ti mesteretek vámszedőkkel és bűnösökkel együtt? 12 Ő pedig, amikor ezt meghallotta, így szólt: Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. 13 Menjetek, és tanuljátok meg, mit jelent ez: „Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot.” Mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket. 14 Akkor odamentek hozzá János tanítványai, és megkérdezték: Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te tanítványaid viszont nem böjtölnek? 15 Jézus ezt mondta nekik: Gyászolhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? De jönnek majd napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor böjtölni fognak. 16 Senki sem tesz foltot új posztóból régi ruhára, mert a toldás tovább szakítja a ruhát, és még nagyobb lesz a szakadás. 17 Újbort sem töltenek régi tömlőbe, mert a tömlő szétreped: a bor is kiömlik, a tömlő is tönkremegy; hanem újbort új tömlőbe töltenek, és akkor mindkettő megmarad.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(10) „…sok vámszedő és bűnös jött oda…” (Máté 9,9–17)
JÉZUS ELHÍVJA MÁTÉT.
– 1. Miért volt bűnös Máté? Azért, mert saját népét megkárosítva kiszolgálta az idegen, megszálló római hatalmat? Ez „csak” bűnös voltának egyik testet öltése volt. Melyikünk nem szolgál ki idegen hatalmakat? Melyikünket nem kísért ez a veszély, még a megtérésünk után is, amely ellen böjtölve és imádkozva kell küzdenünk? (14–17)
– 2. A bűn nyomorúsága éppen ez: Isten áldó, megváltó szeretettel teli hatalma helyett a gonosz idegen hatalmasságait szolgáljuk, megkárosítva egymást. Ez a nyomorúságunk számos területen megmutatkozik, még a legszentebb ügyre hivatkozva is. Tegnap olvastam egy előadást a gyűlöletkeltés ellen, és az előadás tudományosan megalapozott, lábjegyzetelt sorai mögött is feszült a gyűlölet azok ellen, akik másként gondolják azt. Persze a téma adja, hogy a keresztyénség, az Újszövetség, meg Jézus mindegyik oldalról bele legyen keverve…
– 3. Jézus meglátta Mátét, aki ott ült a „vámnál”; megszólította őt, Máté pedig Jézus szavára otthagyta a vámszedést és követte Jézust (9). Jézus meglát, abban az élethelyzetben, amiben vagyunk; isteni hatalmával kihív onnan, a régiből a teljesen újba; ezért a régit végleg otthagyva, újjászületve követhetjük az Urat. Jézus Krisztus így gyógyít valóságosan, maradandóan, üdvösségesen, ahogy azt itt látjuk. A jézusi, testi gyógyítások ennek a megváltó, újjászülő csodának „csupán” igazoló jelei. Jézus szava megszólító, elhívó, gyógyító, újjászülő, üdvözítő isteni szó.
– 4. Aki megtért és új életre jutott, az tele van örömmel, hálával. Máté meghívta a házába Jézust. Máté környezete még nem tért meg, ezért vele volt régi köre, akik szintén eljöttek a vendégségbe. Nem baj. Áldott alkalom ez, hogy az Úr cselekedjen mások életében is. Jézus Krisztus asztalközösséget vállalt kora lenézett, kirekesztett embereivel. Ez botrány? Pedig Jézus nem forradalmár; Ő nem társadalmi kérdésekkel foglalkozik. Jézus Krisztus számára minden élethelyzet az üdvösség evangéliumának hirdetése, és az abban való üdvözítő részesítés. Minden egyéb megoldódik, ha van megtérés! Erről elég ennyi! (10–12) A megtérés öröme irgalmassá tesz, nem pedig áldozatokat követel másoktól. Az irgalmasság nem áldoz be másokat saját érdekeiért. Az irgalmasság nem keres bűnbakot, hogy saját bűnös életének minden feszültségét másra hárítva megnyugodjon. Az irgalmasság nem gyűlöl, mert a másik nem irgalmas (13). Várjuk vissza Jézust, a „vőlegényt”. Addig, most a hálaadásban megélt böjt ideje van, mert sok itt a kísértés a megtért ember számára is. Hitben megélve a böjt is öröm, mert reménységgel telített: „lesz még terített asztal” (14–17).
– 5. Jézus nemcsak úgy „egyszerűen” a bűnösök, meg a vámszedők, meg a szegények, meg a betegek barátja, hanem isteni hatalmával ezek mind megtértek, és Jézus követésében állva éltek ebben a világban, e testben megélt gyarlóságaik ellenére is hitelesen. Tehát, nehéz és felesleges azokkal a keresztyénségről, Jézus Krisztust emlegetve vitatkozni, akik a megtérés csodáját nem élték át, és nem ragyogott fel még nekik az üdvösség evangéliuma, mert ezek csak saját okfejtéseik, kulturális és társadalmi meglátásaik igazolására, eszközként használják a megváltó Urat! De vigyázzunk, mert ez a kísértés minket is mindig veszélyeztet! Jézus a megtért bűnösök barátja.