„…hívatta Abímelek Izsákot, és ezt mondta: Mégiscsak a feleséged ő!” 1Móz 26
1 Egyszer éhínség támadt az országban, azon az első éhínségen kívül, amely Ábrahám idejében volt. Ekkor elment Izsák Abímelekhez, a filiszteusok királyához Gerárba. 2 Mert megjelent neki az Úr, és ezt mondta: Ne menj Egyiptomba, hanem abban az országban lakj, amelyet én mondok neked! 3 Maradj jövevényként ebben az országban, én pedig veled leszek, és megáldalak, mert neked és utódaidnak adom ezeket az országokat mind, és megtartom azt az esküt, amelyet apádnak, Ábrahámnak tettem. 4 És úgy megszaporítom utódaidat, hogy annyian lesznek, mint égen a csillag. A te utódaidnak adom mindezeket az országokat, és a te utódod által nyer áldást a föld minden népe, 5 mert hallgatott Ábrahám a szavamra, és megtartotta mindazt, amit elrendeltem: parancsolataimat, rendelkezéseimet és utasításaimat. 6 Izsák Gerárban telepedett le. 7 Amikor annak a helynek a lakosai a felesége felől kérdezősködtek, a húgának mondta őt. Félt bevallani, hogy a felesége, hogy meg ne öljék annak a helynek a lakói Rebeka miatt, hiszen szép asszony volt. 8 Amikor már jó ideje ott lakott, történt, hogy Abímelek, a filiszteusok királya kitekintett az ablakon, és meglátta Izsákot, amint a feleségével, Rebekával nevetgélt. 9 Ekkor hívatta Abímelek Izsákot, és ezt mondta: Mégiscsak a feleséged ő! Hogy mondhattad, hogy a húgod?! Izsák ezt felelte neki: Mert azt gondoltam, hogy meg fogok halni miatta. 10 Akkor így szólt Abímelek: Miért tetted ezt velünk? Könnyen megeshetett volna, hogy valaki a nép közül a feleségeddel hál, és akkor bűnbe kevertél volna bennünket. 11 Abímelek ezért megparancsolta az egész népnek: Aki ehhez az emberhez és feleségéhez nyúl, halállal lakoljon! 12 Izsák ezután vetett azon a földön, és százszorosát aratta abban az esztendőben, úgy megáldotta őt az Úr. 13 Így gazdagodott ez az ember; folyton-folyvást gazdagodott, míg végül is dúsgazdaggá lett. 14 Volt juhnyája, marhacsordája és nagy szolgahada, s ezért féltékenyek lettek rá a filiszteusok. 15 Mindazokat a kutakat, amelyeket apjának, Ábrahámnak az idejében apja szolgái ástak, betömték a filiszteusok, és teleszórták földdel. 16 Abímelek ekkor így szólt Izsákhoz: Menj el tőlünk, mert sokkal hatalmasabb lettél, mint mi! 17 El is ment onnan Izsák. Gerár völgyében ütött tábort, és ott lakott. 18 Majd ismét kiásta Izsák azokat a kutakat, amelyeket apjának, Ábrahámnak az idejében ástak, de Ábrahám halála után a filiszteusok betömtek; és ugyanúgy nevezte el azokat, ahogyan apja nevezte őket. 19 Egyszer Izsák szolgái a völgyben ástak, és ott olyan kutat találtak, amelyben forrásvíz volt. 20 A gerári pásztorok azonban perlekedni kezdtek Izsák pásztoraival, és ezt mondták: Mienk a víz! Ezért nevezte el a kutat Észeknek: mert civakodtak vele. 21 Azután egy másik kutat ástak, de amiatt is perlekedtek vele, ezért azt Szitnának nevezte el. 22 Onnan is továbbvonult, és egy másik kutat ásott, amely miatt már nem perlekedtek vele, ezért azt Rehóbótnak nevezte el, mert ezt mondta: Most már tágas helyet szerzett nekünk az Úr, és szaporodhatunk ezen a földön. 23 Onnan fölment Beérsebába. 24 Azon az éjszakán megjelent neki az Úr, és ezt mondta: Én vagyok atyádnak, Ábrahámnak Istene. Ne félj, mert én veled vagyok, megáldalak, és megsokasítom utódaidat szolgámért, Ábrahámért! 25 Ezért Izsák épített ott egy oltárt, és segítségül hívta az Úr nevét. Majd felverte ott a sátrát, szolgái pedig kutat ástak ott. 26 Majd elment hozzá Abímelek Gerárból barátjával, Ahuzzattal és hadseregparancsnokával, Píkóllal. 27 Izsák ezt kérdezte tőlük: Miért jöttetek hozzám? Hiszen ti gyűlöltök engem, és elűztetek magatok közül. 28 De ők ezt felelték: Meg kellett látnunk, hogy veled van az Úr. Ezért azt mondtuk: Legyen esküvel kötött megállapodás köztünk és közted! Szövetséget akarunk kötni veled, 29 hogy nem teszel rosszat velünk, ahogyan mi sem bántottunk téged, csak jót tettünk veled, és békével bocsátottunk el. Hiszen az Úr áldott embere vagy te! 30 Akkor lakomát készített nekik, majd ettek és ittak. 31 Amikor reggel fölkeltek, esküt tettek egymásnak, azután elbocsátotta őket Izsák, és békével mentek el tőle. 32 Még aznap megérkeztek Izsák szolgái, és jelentették, hogy kutat ástak, és ezt mondták neki: Vizet találtunk! 33 És elnevezte azt Sibának, ezért Beérseba annak a városnak a neve még ma is. 34 Amikor Ézsau negyvenéves volt, feleségül vette Juditot, a hettita Beérí leányát és Boszmatot, a hettita Élón leányát. 35 Ezek igen megkeserítették Izsák és Rebeka életét.
Bibliaolvasó kalauz – Sipos Vizakna Gergely magy.
„...hívatta Abímelek Izsákot, és ezt mondta: Mégiscsak a feleséged ő!" (9). Megszégyenítő, s ugyanakkor bűnbánatra indító, amikor egy kívülálló leplezi le Isten emberének hazugságát. Istenünk kijelentette, hogy „...nincs semmi rejtett dolog, ami ki ne derülne..." (Mk 4,22). Az Úr iránti hűséged próbája, hogy az igazságot minden körülmények között vállalod-e. Nézz fel Jézusra, aki a kereszten is vállalt téged!
RÉ 67 MRÉ 67
„Bízzál, fiam…” Máté 9,1–8
1 Jézus hajóra szállva átkelt, és elment a maga városába. 2 És íme, odavittek hozzá egy bénát, aki ágyban feküdt. Amikor Jézus látta hitüket, így szólt a bénához: Bízzál, fiam, megbocsáttatnak a te bűneid. 3 Ekkor néhányan az írástudók közül így szóltak magukban: Istenkáromló! 4 Jézus pedig, mivel ismerte gondolataikat, ezt mondta: Miért gondoltok gonoszt szívetekben? 5 Ugyan mi könnyebb? Azt mondani, hogy megbocsáttatnak a te bűneid, vagy ezt mondani: Kelj fel, és járj? 6 De azért, hogy megtudjátok, az Emberfiának van hatalma bűnöket megbocsátani a földön – ekkor ezt mondta a bénának: Kelj fel, vedd az ágyadat, és menj haza! 7 Ő pedig felkelt, és hazament. 8 Amikor a sokaság ezt látta, félelem fogta el őket; és dicsőítették Istent, aki ilyen hatalmat adott az embereknek.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(2) „Bízzál, fiam…” (Máté 9,1–8)
JÉZUS MEGGYÓGYÍTJA A BÉNÁT.
– 1. Ez a gyógyítási történet rámutat arra, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia, a Megváltó, akinek hatalma van meggyógyítani, Istentől elszakadt, beteg, kiszolgáltatott és haldokló; azaz bűnös életünket.
– 2. Itt nem a béna meggyógyítása az igazi csoda. Ha úgy tetszik, ez a látványos csoda, a béna talpra állítása a „kisebb”, a „könnyebb” csoda (5–7), mert ez „csak” jele annak, hogy Jézus Krisztus ennél sokkal többet tesz: maradéktalanul meggyógyít, bűneinket megbocsátva üdvözít, és visszahelyez minket az Istennel való – örökké, baj nélkül éltető – közösségbe.
– 3. Ezért ebben a gyógyítási csodában a jézusi biztatást halljuk meg: – Bízzál, fiam! (2) – Ennél több nem kell. Maga Jézus Krisztus biztat így, akinek adatott minden hatalom, mennyen és földön (Máté 28,18). Ővele minden rendeződhet, de csakis Ővele! Jézus Krisztus által újra Isten gyermekei vagyunk. Sokféle bénultság, magatehetetlenség és kiszolgáltatottság alatt nyögő életünknek csak erre van szüksége. Pál apostol a legnyomorultabb helyzetben is, a Jézus Krisztusba vetett hite által fogalmazta meg: – Mindenkor bízunk! (2Korinthus 5,6) Bátorítsuk egymást is, mint az Úr eszközei (1Thesszalonika 4,18).
– 4. Néhány üzenetmorzsa még, csak a második versből. Ezeket csupán megemlítem, rámutatva, milyen gazdag az Isten Igéje. Csakis ez a krisztusi: összefogni, és együtt vinni az éppen „bénát” a gyógyító orvoshoz. Nem minden tehetetlenért vagyunk felelősek, hanem azokért, akiket az Isten odatett elénk. Sokféleképpen, számos okból megbénulhat az életünk, de a fő ok a „bűn”, az élet teljességét ajándékozó Isten semmibevétele, önmagunk istenítése. Ma nekem, holnap neked bénulhat meg valahol az életed. Ezen az állapoton csak a megváltó Jézus Krisztus tud segíteni. Kinek segítettél ma? Legalább egy embered legyen minden nap! Ha erre éppen nincs erőd, legalább ne bánts mást. Kit vittél már az áldott orvos, Jézus Krisztus színe elé. Ne feledd: a te hited által kaphat más is segítséget, gyógyulást, szabadulást, bűnbocsánatot, hitet és üdvösséget.
– 5. De kicsit lépjünk túl a második versen! Az az istenkáromlás, amikor valaki nem tud örülni a másik gyógyulásának, üdvösségének, és a legnagyobb emberi nyomorúság felett is teológiai vitát folytat, és gonoszt gondol a szívében. Ahol Jézus Krisztusban nem ismerték fel az Isten Fiát, ott mindenre képes az ember (3–4); ahol felismerték Őbenne a Megváltót, ott minden megváltozik: dicsérik az Istent, örülnek a másik örömének, és segítő és együttérző szeretettel sírnak a másik baján is (Róma 12,15).
– 6. Nincs nagyobb nyomorúság, mint az, amikor tehetetlenül másokra szorulunk. Szeretteink részéről is nagy hit szükséges ahhoz, hogy az ezzel járó terheket tartósan elhordozzák. A kiszolgáltatottság a nyomorúságok nyomorúsága. Persze a kiszolgáltatottság nem csak testi bénultság, vagy más testi betegségek nyomán alakulhat ki. Az élet minden területén másoktól is függ a jelenünk és a jövőnk. Ez a kölcsönös függés akkor lehet áldássá, ha hit által belátjuk, hogy mindannyian az egyetlen Úrtól függünk, egymást pedig szeretve segíthetjük. Az a bűn, amikor az ember, élő hit híján istennek képzeli magát, és megnyomorítja a másik embert; azt, aki éppen a közelében van. A bűn az, hogy a bennünket egykor Istenhez kötő, éltető köldökzsinórt elvágva, azzal egymást kötöztük meg.