„Ézsau azonban bosszút forralt Jákób ellen…” 1Mózes 27,34–46
34 Amikor meghallotta Ézsau apja szavait, hangosan és igen keservesen fölkiáltott, és azt mondta apjának: Áldj meg engem is, apám! 35 De ő ezt felelte: Öcséd álnok módon bejött, és elvette az áldásodat. 36 Ézsau így felelt: Méltán nevezték el Jákóbnak, hiszen már másodszor csapott be engem! Elvette az elsőszülöttségi jogomat, most pedig elvette az áldásomat is. Majd ezt kérdezte: Nem tartottál meg nekem az áldásból valamit? 37 Izsák ezt felelte Ézsaunak: Már úrrá tettem őt feletted, és szolgájává tettem valamennyi testvérét. Gabonával és musttal is őt láttam el. Mit tehetnék hát érted, fiam? 38 Ézsau ezt mondta apjának: Csak az az egy áldásod volt, apám? Áldj meg engem is, apám! És Ézsau keserves sírásra fakadt. 39 Apja, Izsák erre megszólalt, és ezt mondta neki: Nem zsíros földön lesz a lakóhelyed, nem hull rád égi harmat. 40 Fegyvered éltet, öcsédet szolgálod. De ha nekifeszülsz, letöröd igáját nyakadról! 41 Ézsau azonban bosszút forralt Jákób ellen az áldás miatt, amellyel megáldotta őt az apja. Ezt mondta magában Ézsau: Közelednek már a napok, amikor majd apámat gyászoljuk. Akkor majd megölöm az öcsémet, Jákóbot. 42 De Rebekának hírül vitték nagyobbik fiának, Ézsaunak a szavait, ezért magához hívatta kisebbik fiát, Jákóbot, és ezt mondta neki: Bátyád, Ézsau bosszút forral ellened, és meg akar ölni. 43 Azért, fiam, hallgass a szavamra: indulj, menekülj bátyámhoz, Lábánhoz Háránba! 44 Maradj nála egy ideig, amíg bátyád haragja elmúlik. 45 Ha majd elfordul rólad bátyád haragja, és elfelejti, hogy mit követtél el ellene, akkor majd érted küldök, és hazahozatlak onnan. Miért veszítenélek el mindkettőtöket ugyanazon a napon? 46 Izsáknak pedig ezt mondta Rebeka: Megutáltam az életemet a hettita leányok miatt. Ha Jákób is a hettita leányok közül vesz feleséget, olyat, mint ezek, ennek az országnak a leányai közül, mit ér akkor az életem?
Bibliaolvasó kalauz – Sipos Vizakna Gergely magy.
„Ézsau azonban bosszút forralt Jákób ellen..." (41). Forraltál már bosszút téged ért sérelem miatt? A Jézus nélküli ember maga próbál elégtételt venni. Az Ószövetség embere így imádkozik: „Perelj, Uram, a velem perlőkkel..." (Zsolt 35,1). István mint Krisztus gyermeke a megkövezésekor így könyörög: „Uram, ne ródd fel nekik ezt a bűnt!" (ApCsel 7,60). Ha már elfogadtad bűneid bocsánatát, Jézusért bocsáss meg az ellened vétkezőknek (Mt 6,14–15)!
RÉ7MRÉ7
„Bízzál…” Máté 9,18–26
18 Miközben ezeket mondta nekik, íme, egy elöljáró ment hozzá, leborult előtte, és így szólt: A leányom most halt meg, de jöjj, tedd rá a kezed, és élni fog. 19 Jézus felkelt, és követte őt tanítványaival együtt. 20 És íme, egy tizenkét éve vérfolyásos asszony odament hozzá, és hátulról megérintette ruhája szegélyét, 21 mert ezt mondta magában: Ha csak megérinthetem a ruháját, meggyógyulok. 22 Amikor Jézus megfordult, és meglátta őt, így szólt: Bízzál, leányom, a te hited megtartott téged. És meggyógyult az asszony abban az órában. 23 Amikor Jézus bement az elöljáró házába, és meglátta a furulyásokat meg a zajongó sokaságot, 24 így szólt: Menjetek innen, mert nem halt meg a leányka, csak alszik. Azok pedig kinevették őt. 25 Amikor azután kiküldték onnan a sokaságot, bement, megfogta a leányka kezét, mire az felkelt. 26 És híre ment ennek az egész vidéken.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(22) „Bízzál…” (Máté 9,18–26)
JAIRUS LÁNYA ÉS A VÉRFOLYÁSOS ASSZONY.
– 1. A vízlépcsők körül mindig összegyűlik a folyam hordozta rengeteg hulladék; áradások idején ez szinte kezelhetetlen. Ami egyenként fel sem tűnik, a duzzasztó okozta szűkületben aggasztóan látható lesz: faágak, műanyag palackok tömege, és mindenfajta szemét…
– 2. Ilyen „duzzasztó” az ember életében egy-egy súlyos betegség, haláleset, vagy bármiféle próbatétel. Kegyelmi állapotban van az, aki legalább ilyenkor érzékennyé válik, és megnyílik a szeme arra, hogy lássa: mennyi hulladékkal, felesleges lommal, bűnnel terhelt az élete; és milyen sérülékeny az emberi élet. Eddig észre sem vettük az „apró faágakat, eldobott műanyag palackokat”; amelyekből minden napra jutott valamennyi. De most a „duzzasztóban” vészesen, halálosan összegyűltek ezek. Eddig nevettünk dolgokon, másokon, hiten, Istenen; de most vagy megtisztítanak minket, vagy „eldugul az életünk”, akárcsak az említett vízlépcső.
– 3. Jairus, zsinagógai elöljáró és a vérfolyásos asszony ebben a helyzetben vannak. Körülöttük még sokan nevetnek (24). Ők azonban tudják, hogy nagy a baj. Azt is tudják, hogy annyira nagy a baj, hogy a saját erejükből nem tudnak megtisztulni, meggyógyulni, életre jutni, csakis Jézus Krisztus által. Bízzunk! Ő megtisztítja azt, ami halálosan eldugult (22). A hit nemcsak azért tart meg, mert egy időre – az Úr akarata és hatalma szerint – „itt” is meggyógyulhatunk, hanem azért, mert a hit, örök életbe vetett reménység.