„Ezért Izsák Ézsaut szerette, …Rebeka viszont Jákóbot szerette” 1Móz 25
1 Ábrahám ismét megnősült, feleségének Ketúrá volt a neve. 2 Ő szülte neki Zimránt, Joksánt, Medánt, Midjánt, Jisbákot és Súahot. 3 Joksán nemzette Sábát és Dedánt. Dedán fiai lettek az assúriak, a letúsiak és a leummiak. 4 Midján fiai pedig: Éfá, Éfer, Hanók, Abídá és Eldáá. Ezek mind Ketúrá leszármazottjai. 5 Ábrahám azonban Izsáknak adta mindenét, 6 a fiaknak, akiket másodfeleségei szültek Ábrahámnak, Ábrahám csak ajándékokat adott, és még életében eltávolította őket fia, Izsák mellől kelet felé, egy keleti országba. 7 Ábrahám életkora, amit megért, százhetvenöt év volt. 8 Akkor elhunyt Ábrahám, meghalt késő vénségében, öregen, betelve az élettel, és elődei mellé került. 9 Fiai, Izsák és Izmael temették el a makpélai barlangban, Efrónnak, a hettita Cóhar fiának a szántóföldjén, Mamréval szemben, 10 azon a szántóföldön, amelyet Ábrahám a hettitáktól vett meg. Ott temették el Ábrahámot, ahol Sárát, a feleségét. 11 Ábrahám halála után megáldotta Isten az ő fiát, Izsákot. Izsák a Lahajrói-kútnál lakott. 12 Ez Ábrahám fiának, Izmaelnek a nemzetsége, akit az egyiptomi Hágár, Sára szolgálóleánya szült Ábrahámnak. 13 Így hívták Izmael fiait nevük és nemzetségük szerint: Izmael elsőszülöttje volt Nebájót, azután következett Kédár, Adbeél és Mibszám, 14 továbbá Mismá, Dúmá és Masszá, 15 Hadad, Témá, Jetúr, Náfís és Kédmá. 16 Ezek Izmael fiai, és ez a nevük falvaik és sátortáboraik szerint: tizenkét fejedelem, törzseiknek megfelelően. 17 Izmael életkora százharminckét esztendő volt. Akkor elhunyt, meghalt, és elődei mellé került. 18 Izmael utódai Havílától Súrig tanyáztak, amely Egyiptomtól keletre, Assúr felé van. Szembeszálltak a testvértörzsekkel is. 19 Ez Izsáknak, Ábrahám fiának a nemzetsége: Ábrahám nemzette Izsákot. 20 Izsák negyvenesztendős volt, amikor feleségül vette Rebekát, az arám Betúél leányát, az arám Lábán húgát Paddan-Arámból. 21 És Izsák könyörgött az Úrnak feleségéért, mert meddő volt. Az Úr pedig engedett könyörgésének, úgyhogy teherbe esett Rebeka, a felesége. 22 De fiai tusakodtak a méhében. Akkor ezt mondta Rebeka: Ha így van, minek is élek? Elment azért, hogy megkérdezze az Urat. 23 Az Úr pedig ezt mondta neki: Két nép van méhedben, két nemzet válik ki belsődből: az egyik nemzet erősebb lesz a másiknál, de a nagyobbik szolgál a kisebbnek. 24 Elérkezett szülésének a napja, s íme, ikrek voltak a méhében. 25 Világra jött az első: vöröses volt, és mindenütt szőrös, mint a daróc. Ezért Ézsaunak nevezték el. 26 Azután világra jött a testvére, kezével Ézsau sarkába kapaszkodva. Ezért őt Jákóbnak nevezték el. Izsák hatvanesztendős volt, amikor ezek megszülettek. 27 Amikor a fiúk felnőttek, Ézsau a vadászathoz értő, szabadban élő ember lett, Jákób ellenben a szokásokat tisztelő sátorlakó. 28 Ezért Izsák Ézsaut szerette, mert ízlett neki a vad, Rebeka viszont Jákóbot szerette. 29 Egyszer Jákób valami főzeléket főzött, amikor Ézsau fáradtan megjött a mezőről. 30 Ézsau azt mondta Jákóbnak: Hadd egyem ebből a vörös ételből, mert fáradt vagyok! Ezért nevezték el őt Edómnak. 31 De Jákób azt felelte: Add nekem érte azonnal az elsőszülöttségi jogodat! 32 Ézsau ezt mondta: Mindjárt éhen halok; mit számít nekem az az elsőszülöttségi jog? 33 Jákób azt felelte: Akkor esküdj meg nekem azonnal! Ézsau megesküdött neki, és eladta az elsőszülöttségi jogát Jákóbnak. 34 Jákób ekkor adott neki kenyeret és lencsefőzeléket. Ézsau evett, ivott, azután fölkelt, és elment. Ennyire semmibe vette Ézsau az elsőszülöttségi jogot.
Bibliaolvasó kalauz – Sipos Vizakna Gergely magy.
„Ezért Izsák Ézsaut szerette, ...Rebeka viszont Jákóbot szerette" (28). Mekkora gond forrása, ha lelki törésvonal, személyválogatás alakul ki egy családban! „Mert Isten nem személyválogató" (Róm 2,11). A számodra nehezebben szerethető családtagjaidra, a gyülekezeti tagokra és ismerősökre tekints Jézus Krisztuson keresztül, aki még az őt megfeszítőkért is könyörgött. Imádkozz értük!
RÉ 39 MRÉ 39
„Uram, ments meg minket, elveszünk!” Máté 8,23–34
23 Amikor beszállt a hajóba, követték őt a tanítványai. 24 És íme, nagy vihar támadt a tengeren, úgyhogy a hajót elborították a hullámok. Ő pedig aludt. 25 Tanítványai odamentek hozzá, felébresztették, és ezt mondták: Uram, ments meg minket, elveszünk! 26 De ő így szólt hozzájuk: Mit féltek, ti kicsinyhitűek? Ekkor felkelt, ráparancsolt a szelekre és a tengerre, és minden elcsendesült. 27 Az emberek pedig elcsodálkoztak, és ezt mondták: Ki ez, hogy a szelek is, a tenger is engedelmeskednek neki? 28 Amikor a túlsó partra, a gadaraiak földjére ért, két megszállott ment elé, akik a sírboltokból jöttek elő; annyira veszedelmesek voltak, hogy senki sem mert azon az úton járni. 29 És egyszerre felkiáltottak: Mi dolgod velünk, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt meggyötörj minket? 30 Tőlük távolabb egy nagy disznónyájat legeltettek. 31 Az ördögök pedig ezt kérték tőle: Ha kiűzöl minket, küldj a disznónyájba! 32 Ő pedig ezt mondta nekik: Menjetek! Akkor azok előjöttek, és belementek a disznókba. És íme, a meredekről a tengerbe rohant az egész nyáj, és beleveszett a vízbe. 33 A legeltetők pedig elfutottak, és a városba érve elhíreszteltek mindent, azt is, ami a megszállottakkal történt. 34 Ezután az egész város kiment Jézus elé, és amikor meglátták, kérték, hogy menjen el a határukból.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(25) „Uram, ments meg minket, elveszünk!” (Máté 8,23–34)
JÉZUS LECSENDESÍTI A TENGERT.
– 1. A háborgó tengeren, amikor az embert elborítják a hullámok, megijed! Talán ilyenkor még a hittől teljesen elvadított ateista is gondol Istenre? Ma már fel kell tennünk ezt a kérdést! Érvényes-e ma is az a mondat, hogy a zuhanó repülőn nincs ateista? Mindenesetre a jóléti társadalmak televíziós csatornáit végigpásztázva: csak fiatal, szép, jókedvű és erős embereket látok, akik a hétköznapokban és a végzetes helyzetekben is hősök; soha, semmitől meg nem rettenve. Persze tudom, hogy ez ámítás! Viszont felnőtt egy olyan generáció, akiknek természetes, hogy az ember mindenre képes, sose halunk meg, és a háború is csak játék, meg a másik szenvedése is…
– 2. Mi kell ahhoz, hogy megundorodjunk ettől a szemlélettől, valamint az ezt tápláló totális hitetlenségtől, istentelenségtől és embertelenségtől? Mi kell ahhoz, hogy végre igazán megijedjünk életveszélyes helyzetünkben?
– 3. Isten kegyelme ma is elvégzi, hogy övéi megijedjenek, felkiáltsanak, és az Úrhoz kiáltsanak. Az ilyenek világosan látják elveszett állapotukat, amely túlmutat ezen a világon, és amelyen csak az Úr üdvözítő, megváltó szeretete tud segíteni.
– 4. Nagy szükségünk van az Úr megváltó szeretetére. A tenger lecsendesítése történetének szövegkörnyezete csakis erre utal. Sok a testi beteg, előbb-utóbb mindannyian azok leszünk, a gyógyuláson túl szükségünk van az irgalomra, és arra, hogy az Isten ereje hordozza el erőtlenségeinket. Ő hordozza el életünket akkor is, amikor már senki emberfia nem képes hordozni, „elhordozni” bennünket, és Ő vigyen át örök országába (8,16–17). Sok a lelki, mentális beteg, mint amilyen a gadarai megszállott volt; tele van velük a világ. Néha magam is megdöbbenek, hogy mennyi a személyiségében beteg ember körülöttünk. És én? Ebben a betegségben a gyógyszerek csak tompítanak, tüneti kezelést adnak. Itt csakis Jézus Krisztus segíthet, aki megszabadít a megszállottságtól (28–34). Csakis Jézus Krisztus elhívása által lehetünk az Úr követői: vállalva az ezzel járó kockázatot, a krisztusi szeretet kockázatát, hogy nem lesz ebben a világban egyetlen biztos pont sem, ahová a fejünket lehajthassuk; vállalva azt, hogy ne a halottakkal, meg ne halott dolgokkal foglalkozzunk, hanem csakis az élőkkel és az élettel (8,18–22).