„Az Úrtól indult el ez a dolog… Legyen urad fiának a felesége, ahogyan elvégezte az Úr” 1Móz 24,28–67
28 A leány pedig elszaladt, és elmondta anyja háza népének, hogy mi történt. 29 Rebekának pedig volt egy Lábán nevű bátyja. Ez a Lábán kiszaladt ahhoz az emberhez a forráshoz. 30 Látta ugyanis a függőt és a húga kezén levő karpereceket, és hallotta húgának, Rebekának a szavait, aki elmondta, hogy miről beszélt vele az az ember. Odament tehát ahhoz az emberhez, aki még mindig ott állt a tevék mellett a forrásnál, 31 és így szólt: Jöjj be, áldott embere az Úrnak, mit állsz idekint? Én már előkészítettem a házat és a tevék helyét is. 32 Az ember bement a házba, Lábán meg levette a tevékről a szerszámot, adott a tevéknek szalmát és abrakot; azután vizet hoztak, hogy megmossák a lábát, meg a vele levő emberek lábát is. 33 Majd ennivalót tettek eléje, de ő így szólt: Nem eszem, amíg el nem mondom a mondanivalómat! Lábán így szólt: Beszélj! 34 Ő pedig ezt mondta: Ábrahám szolgája vagyok. 35 Az Úr igen megáldotta az én uramat, aki meggazdagodott: adott neki juhokat, marhákat, ezüstöt, aranyat, szolgákat, szolgálóleányokat, tevéket és szamarakat. 36 Uram felesége, Sára öregkorában szült fiút uramnak, és ő mindenét a fiúnak adta. 37 Engem pedig így esketett meg az uram: Ne végy fiamnak feleséget a kánaániak leányai közül, akiknek a földjén lakom, 38 hanem menj el apám házához, az én nemzetségemhez, és onnan hozz feleséget a fiamnak! 39 S amikor azt mondtam uramnak: Hátha az a leány nem akar követni engem? – 40 akkor így felelt nekem: Az Úr, akinek a színe előtt járok, elküldi majd angyalát veled, és szerencséssé teszi utadat, hogy feleséget hozhass fiamnak az én nemzetségemből, apám házából. 41 Csak akkor mentesülsz a nekem tett eskü alól, ha elmész az én nemzetségemhez. Ha nem adják neked, akkor is mentesülsz a nekem tett eskü alól. 42 Amikor ma a forráshoz értem, ezt mondtam: Uram, Ábrahámnak, az én uramnak Istene! Bárcsak szerencséssé tennéd utamat, amelyen járok! 43 Ideállok a forrás mellé. Legyen úgy, hogy ha azt mondom valamelyik leánynak, aki kijön vizet meríteni: Adj innom egy kis vizet a korsóból, 44 és az ezt feleli nekem: Igyál, sőt még a tevéidnek is merítek! – az legyen az a leány, akit az Úr az én uram fiának rendelt. 45 Még végig sem mondtam ezt magamban, máris jött Rebeka korsóval a vállán, lement a forráshoz, és merített. Ezt mondtam neki: Adj innom! 46 Ő gyorsan levette a korsóját, és így felelt: Igyál, sőt még a tevéidet is megitatom. Ittam, és ő a tevéket is megitatta. 47 Azután megkérdeztem tőle: Kinek a leánya vagy? Ő ezt mondta: Annak a Betúélnak a leánya vagyok, akit Milká szült Náhórnak. Ekkor a függőt az orrába tettem, a karpereceket pedig a kezére. 48 Azután meghajoltam, leborultam az Úr előtt, és áldottam az Urat, Ábrahámnak, az én uramnak Istenét, aki a helyes úton vezérelt engem, hogy az én uram testvérének leányát vihessem el feleségül a fiának. 49 Most azért, ha meg akarjátok mutatni, hogy szeretitek uramat, és hűek vagytok hozzá, mondjátok meg nekem! De ha nem, azt is mondjátok meg, mert akkor máshol kell tovább keresgélnem! 50 Lábán és Betúél így válaszolt: Az Úrtól indult el ez a dolog, mi nem mondhatunk neked sem rosszat, sem jót. 51 Itt van Rebeka, fogd és menj! Legyen urad fiának a felesége, ahogyan elvégezte az Úr. 52 Amikor Ábrahám szolgája hallotta ezeket a szavakat, földre borult az Úr előtt. 53 Azután a szolga ezüst és arany ékszereket meg ruhákat vett elő, és Rebekának adta. Drága ajándékokat adott a bátyjának és az anyjának is.54 Majd ettek és ittak az emberekkel együtt, akik vele voltak, és ott töltötték az éjszakát. Amikor felkeltek reggel, így szólt: Bocsássatok el uramhoz! 55 A leány bátyja és anyja azonban azt mondta: Hadd maradjon velünk a leány még vagy tíz napig, azután elmehet! 56 De ő így felelt nekik: Ne tartsatok vissza, hiszen az Úr szerencséssé tette utamat! Bocsássatok el, hadd menjek uramhoz! 57 Azok ezt mondták: Hívjuk ide a leányt, és kérdezzük meg őt magát! 58 Odahívták Rebekát, és azt kérdezték tőle: Elmész-e ezzel az emberrel? Ő azt felelte: Elmegyek! 59 Elbocsátották tehát húgukat, Rebekát és a dajkáját meg Ábrahám szolgáját embereivel együtt. 60 Megáldották Rebekát, és ezt mondták neki: Húgunk, legyen utódaid száma ezerszer tízezer! Vegye birtokba utódod ellenségei városát! 61 Azután fölkelt Rebeka és szolgálóleányai, felültek a tevékre, és követték azt az embert. A szolga pedig fogta Rebekát, és elment. 62 Izsák éppen megérkezett a Lahajrói-kúttól, mert a Délvidéken lakott. 63 Estefelé kiment Izsák imádkozni a mezőre. Amint föltekintett, látta, hogy tevék közelednek. 64 Rebeka is föltekintett, és meglátta Izsákot. Akkor leszállt a tevéről, 65 és azt kérdezte a szolgától: Ki az a férfi, aki szembe jön velünk a mezőn? A szolga így felelt: Ő az én uram! Akkor Rebeka fátylat vett elő, és eltakarta magát. 66 A szolga pedig elbeszélte Izsáknak mindazt, amit végzett. 67 Izsák ekkor bevezette Rebekát anyjának, Sárának a sátrába, és feleségül vette Rebekát. Izsák megszerette őt, és megvigasztalódott anyja halála után.
Bibliaolvasó kalauz – Sipos Vizakna Gergely magy.
„Az Úrtól indult el ez a dolog... Legyen urad fiának a felesége, ahogyan elvégezte az Úr" (50–51). A házasság korunk vitatott jelensége. Hívő fiataljaink sokszor nehezen találnak maguknak az Úr szerinti házastársat, a világ fiai pedig a házasság létjogosultságát is kétségbe vonják. Mivel a házasságot Isten rendelte az Édenben, az ő visszajöveteléig érvényben lesz. Elhiszed, hogy ha az Úr adott Ádámnak és Izsáknak hozzá illő segítőtársat, ma is ad mindenkinek, aki kéri tőle? Megrendítő, hogy Izsák éppen imádkozik, amikor Rebekát meglátja. Imádkozz te is!
RÉ 462 MRÉ 423
„Jézus megérintette…” Máté 8,14–22
14 Amikor Jézus bement Péter házába, látta, hogy annak anyósa lázasan fekszik. 15 Megérintette a kezét, és elhagyta az asszonyt a láz, és felkelt, és szolgált neki. 16 Amikor beesteledett, sok megszállottat vittek hozzá, ő pedig szavával kiűzte a tisztátalan lelkeket, és minden beteget meggyógyított, 17 hogy beteljesedjenek az Ézsaiás próféta által mondottak: „Erőtlenségünket ő vette el, és betegségeinket ő hordozta.” 18 Amikor Jézus meglátta maga körül a sokaságot, megparancsolta, hogy keljenek át a túlsó partra. 19 És odalépve így szólt hozzá egy írástudó: Mester, követlek téged, bárhová mégy. 20 Jézus ezt mondta neki: A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania. 21 Egy másik tanítvány pedig ezt mondta neki: Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem az apámat. 22 De Jézus így szólt hozzá: Kövess engem, és hagyd, hogy a halottak eltemessék saját halottaikat!
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(15) „Jézus megérintette…” (Máté 8,14–22)
JÉZUS MEGGYÓGYÍTJA PÉTER ANYÓSÁT.
– 1. Péternek volt családja, és Jézus követése után sem hagyta el a családját. Jézus Krisztusba vetett hitünk elsősorban a családunkban lesz áldássá, mert nemcsak mi, mások is gyógyulnak Jézus által a családunkban. Péter legfontosabb szolgálata az volt, hogy az őt elhívó Jézust elvitte a saját házába, a saját családtagjai közé is. Először Isten mindig a családtagjainkat bízta ránk. A családban való szolgálat a legfontosabb és a legnehezebb. Nekünk nem megy ez sem, csak ha Jézus Krisztust visszük magunkkal.
– 2. Péter családjára ráfér a látogatás, mert Péter anyósa beteg. Minden családban van beteg. Péter anyósa annyira beteg, hogy fekszik, a láz ledöntötte a lábáról. Aki igazán lázas, az olyan gyenge lesz, hogy fel sem tud kelni, csak fekszik tehetetlenül. A láz mindig annak a jele, hogy valami fontos nincs rendben a szervezetünkben. Igen, a világ attól ilyen lázas, ilyen lázasan tevékenykedő, mert nagyon beteg; a „szervezetében” valami nagy baj van, és az hamarosan „ledöntheti a világot a lábáról, mint a láz a beteget.
– 3. Jézus Krisztus érintése meggyógyította Péter anyósát. A gyógyulás azonnali: az asszonyt rögtön elhagyta a láz, felkelt és szolgált. A gyógyulás után örömmel tesszük a dolgunkat, a magunk helyén, mégpedig úgy, mintha Jézusnak szolgálnánk: örömmel, hálával, Isten dicsőségére, a mieink és sokak javára. A gyógyulás hirdeti, hogy Jézus valóban az Isten erejével szól és cselekszik. A gyógyulás azonban csak jel: Jézus Krisztus érintése, magához ölelő szeretete nemcsak a testet, hanem a lelket, az egész életet meggyógyítja; mégpedig az üdvösségre. Akkor is miénk a gyógyulás, ha a testben már nincs gyógyulás, akkor is, ha a betegágyból már nem kelünk fel; az Úr kezéből nem esünk ki. Lám, Jézus mennyire megbecsülte az asszonyokat is.