„Az Úr, az ég Istene…, aki beszélt velem, és így esküdött meg nekem…” 1Móz 24,1–27
1 Ábrahám élemedett korú, öreg ember lett, és az Úr mindennel megáldotta Ábrahámot. 2 Egyszer azt mondta Ábrahám háza legöregebb szolgájának, aki mindenét kezelte: Tedd a kezedet a csípőm alá, 3 hadd eskesselek meg az Úrra, az ég és föld Istenére, hogy fiamnak nem a kánaániak leányai közül hozol feleséget, akik között lakom, 4 hanem elmész hazámba, a rokonságomhoz, és onnan hozol feleséget a fiamnak, Izsáknak! 5 De a szolga ezt mondta neki: Hátha az a leány nem akar követni engem erre a földre? Akkor visszavigyem a fiadat arra a földre, ahonnan eljöttél? 6 Ábrahám így válaszolt neki: Őrizkedj attól, hogy visszavidd oda a fiamat! 7 Az Úr, az ég Istene, aki kihozott engem atyám házából és rokonságom földjéről, aki beszélt velem, és így esküdött meg nekem: A te utódaidnak adom ezt a földet! – ő elküldi majd angyalát előtted, hogy onnan hozhass feleséget a fiamnak. 8 Ha a leány nem akar követni téged, akkor mentes leszel a nekem tett eskü alól, de a fiamat nem viheted vissza oda. 9 Ekkor a szolga odatette kezét urának, Ábrahámnak a csípője alá, és megesküdött neki erre a dologra. 10 Azután kiválasztott a szolga tíz tevét urának tevéi közül az útra, és magához vett urától mindenféle értékes dolgot. Elindult, és elment Arám-Naharajimba, Náhór városába. 11 A városon kívül megpihentette a tevéket egy kútnál estefelé, amikor vízért jártak az asszonyok. 12 Akkor ezt mondta: Uram, Ábrahámnak, az én uramnak Istene! Adj eredményt még ma, és mutasd meg hűségedet az én uram, Ábrahám iránt! 13 Ideállok a forrás mellé, amikor a városbeli leányok kijönnek vizet meríteni. 14 Legyen úgy, hogy ha azt mondom valamelyik leánynak: Nyújtsd ide a korsódat, hadd igyam! – ő pedig azt mondja: Igyál, sőt még a tevéidet is megitatom – akkor őt rendelted szolgádnak, Izsáknak, és ebből tudom meg, hogy megmutattad hűségedet az én uram iránt! 15 Még végig sem mondta ezt, máris jött Rebeka korsóval a vállán. Ő Betúélnak, Milká fiának volt a leánya, Milká pedig Ábrahám testvérének, Náhórnak volt a felesége. 16 Nagyon szép leány volt, hajadon, akinek még nem volt dolga férfival. Lement a forráshoz, megtöltötte a korsóját, és feljött. 17 Ekkor a szolga odaszaladt hozzá, és azt mondta: Adj nekem egy korty vizet a korsóból! 18 A leány így felelt: Igyál, uram! És gyorsan levette korsóját a kezébe, és inni adott neki. 19 Miután eleget adott neki inni, így szólt: Tevéidnek is merítek, míg eleget nem isznak. 20 Sietve beleöntötte a korsó vizet a vályúba, azután ismét odaszaladt meríteni a forráshoz. Így merített valamennyi tevének. 21 Az ember közben némán figyelte, hogy megtudja, szerencséssé tette-e útját az Úr, vagy sem. 22 Miután a tevék már eleget ittak, elővett a férfi egy fél sekel súlyú aranyfüggőt, és a leány kezére való két karperecet, tíz aranysekel súlyút, 23 és ezt kérdezte: Kinek a leánya vagy? Mondd meg nekem, van-e számunkra hely éjszakára apád házánál? 24 Ő azt felelte: Betúél leánya vagyok, Milká fiáé, akit ő Náhórnak szült. 25 Azt is mondta neki: Van nálunk bőven szalma is, abrak is, meg hely is van éjszakára. 26 Akkor az ember meghajolt, leborult az Úr előtt, 27 és ezt mondta: Áldott az Úr, Ábrahámnak, az én uramnak Istene, aki nem vonta meg hűségét és szeretetét uramtól. Az Úr vezérelt engem ezen az úton uram testvérének házához.
Bibliaolvasó kalauz – Sipos Vizakna Gergely magy.
„Az Úr, az ég Istene..., aki beszélt velem, és így esküdött meg nekem..." (7). Szolgája aggódó kérdésére Ábrahám teljes hittel és bizonyossággal válaszol. Kételkedés nélkül hivatkozik Isten esküjére! Ne kételkedj soha Isten ígéretében! Te hiszed, hogy az Úr nem téved? Van szükséged ennél nagyobb ígéretre, hogy aki hisz Jézus Krisztusban, ha meghal is, él? (Jn 11,25) Konfirmációi hitvallásodat őrá építsd, fogadalmad megtartásához pedig kérd Szentlelkét! Hited és hűséged egyedül az ő hűségéből fakadhat!
RÉ 68 MRÉ 68
„…odament egy leprás, leborulva imádta Őt…” Máté 8,1–13
1 Amikor lejött a hegyről, nagy sokaság követte őt, 2 és íme, odament egy leprás, leborult előtte, és ezt mondta: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz. 3 Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette őt, és ezt mondta: Akarom. Tisztulj meg! És azonnal megtisztult a leprától. 4 Ekkor így szólt hozzá Jézus: Vigyázz, senkinek se szólj, hanem menj el, mutasd meg magadat a papnak, és vidd fel az áldozati ajándékot, amelyet Mózes rendelt el, bizonyságul nekik. 5 Amikor Jézus Kapernaumba érkezett, odament hozzá egy százados, és kérte őt: 6 Uram, a szolgám bénán fekszik otthon, és szörnyű kínjai vannak. 7 Ő így szólt hozzá: Elmegyek, és meggyógyítom. 8 De a százados ezt felelte: Uram, nem vagyok méltó arra, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szót szólj, és meggyógyul a szolgám. 9 Mert én is hatalom alatt álló ember vagyok, nekem is vannak alárendelt katonáim. És ha azt mondom az egyiknek: Menj el! – akkor elmegy, és a másiknak: Gyere ide! – akkor idejön, vagy ha szólok a szolgámnak: Tedd meg ezt! – akkor megteszi. 10 Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és így szólt az őt követőkhöz: Bizony mondom nektek, senkiben sem találtam ilyen nagy hitet Izráelben. 11 De mondom nektek, hogy sokan eljönnek napkeletről és napnyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyek országában; 12 akik pedig a mennyek országa fiainak tartják magukat, kivettetnek a külső sötétségre, ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás. 13 A századosnak pedig ezt mondta Jézus: Menj el, és legyen a te hited szerint. És meggyógyult a szolga még abban az órában.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(1) „…odament egy leprás, leborulva imádta Őt…” (Máté 8,1–13)
JÉZUS MEGGYÓGYÍT EGY LEPRÁST.
– 1. Minden betegség „leprássá” tesz, abban az értelemben, hogy a betegség kizár az emberek közösségéből, akárcsak abban az időben a leprásokat. Bárki voltál addig, egyszerre csak így neveznek: a beteg neve, kórelőzményei, zárójelentése. Susmognak, beteg vagy… Rákérdeznek, mi a bajod. Ugyanakkor egyre inkább leírnak. Akin elhatalmasodik a betegség, az nem tud dolgozni, pénzt keresni, megélni, miközben a betegség is rengeteg pénzbe kerül. A betegség teljesen tönkretehet minden addigit… A beteget ápolni kell, teherré lesz. A beteget a szeme előtt sajnálgatják, de igazából alig valakiket érdekel a beteg sorsa (1).
– 2. A betegséget Isten felhasználja gyermekei életében. A betegség alázatossá tesz, megtanít igazán leborulni Isten előtt, megtanít imádni, imádkozni, és mindent elengedve, csak az Úr kegyelmébe és erejébe kapaszkodni. A betegség rádöbbent arra, hogy mennyi nyomorúságunk van, a testi betegségen túl; mennyi tisztátalanság szennye rakódott az életünkre, amit az „egészséges rohanásban és tülekedésben” észre sem vettünk. A betegség megtanít az Úr akaratára hagyatkozni (2).
– 3. A betegség gyógyításában áldott eszközök az orvosok. Uram, adj hívő orvosokat nekünk a nyomorúságban, akik az Úr Jézus Krisztus kinyújtott kezei felénk. Egy ponton túl már semmi más nem számít, csak az Ő megváltó szeretetének érintése, aki magához ölel, az üdvösségre. Ez az igazi gyógyulás. Jézus Krisztus akarja ezt a gyógyulást (3).
– 4. Amíg még „ide” gyógyulhatunk meg, addig még érvényesek a földi szabályok, törvények, a „rend” kedvéért; akármilyen töredékesek is azok. Jézus a gyógyult embert elküldi a paphoz, aki a törvény szerint megállapítja a tisztulását, majd a gyógyult embernek be kell mutatni az előírt hálaáldozatot, a mózesi törvény szerint (4). Mások számára is „bizonyság” ez: Isten gyógyító hatalmáról. Bizonyosságunk van arra nézve, hogy a töredékest felváltja az emberi értelemmel felfoghatatlanul tökéletes (1Korinthus 13,10).