„Isten azonban nem feledkezett meg Nóéról…” 1Móz 8
1 Isten azonban nem feledkezett meg Nóéról, sem azokról a vadállatokról és jószágokról, amelyek vele voltak a bárkában. Szelet bocsátott Isten a földre, és a víz apadni kezdett. 2 Bezárultak a mélység forrásai és az ég csatornái; nem esett több eső az égből. 3 Azután a víz egyre jobban visszahúzódott a földről, és százötven nap múlva leapadt a víz. 4 A bárka pedig a hetedik hónap tizenhetedik napján megfeneklett az Ararát hegységben. 5 A víz állandóan fogyott a tizedik hónapig. A tizedik hónap első napján láthatókká váltak a hegyek csúcsai. 6 Negyven nap múlva kinyitotta Nóé a bárka ablakát, amelyet csinált, 7 és kiengedett egy hollót. Az újra meg újra kirepült és visszatért, amíg föl nem száradt a víz a földről. 8 Kiengedett egy galambot is, hogy lássa: vajon leapadt-e a víz a föld színéről. 9 De a galamb nem tudott leszállni, ezért visszatért hozzá a bárkába. Víz borította ugyanis az egész földet. Ő pedig kinyújtotta a kezét, megfogta, és bevette magához a bárkába. 10 Várakozott még újabb hét napig, és ismét kiengedte a galambot a bárkából. 11 Estére megjött hozzá a galamb, és íme, már egy leszakított olajág volt a csőrében. Ebből tudta meg Nóé, hogy leapadt a víz a földről. 12 Várakozott még újabb hét napig, és kiengedte a galambot, de az már nem tért vissza hozzá. 13 A hatszázegyedik esztendőben az első hónap első napjára fölszáradt a víz a földről. Ekkor Nóé eltávolította a bárka fedelét, és látta, hogy már fölszáradt a föld. 14 A második hónap huszonhetedik napjára felszikkadt a föld. 15 Ekkor így szólt Isten Nóéhoz: 16 Jöjj ki a bárkából feleségeddel, fiaiddal és fiaid feleségeivel együtt! 17 Mindenféle élőlényt, amely csak veled van: madarat, szárazföldi állatot és minden földi csúszómászót hozz ki magaddal, hadd nyüzsögjenek a földön, szaporodjanak és sokasodjanak a földön! 18 Kijött tehát Nóé fiaival, feleségével és fiainak feleségeivel együtt. 19 Minden élőlény, minden csúszómászó, minden madár, minden, ami mozog a földön, csoportonként kijött a bárkából. 20 Azután oltárt épített Nóé az Úrnak, majd vett minden tiszta szárazföldi állatból és minden tiszta madárból, és égőáldozatot mutatott be az oltáron. 21 Amikor az Úr megérezte a kedves illatot, ezt mondta magában az Úr: Nem átkozom meg többé a földet az ember miatt, bár gonosz az ember szívének szándéka ifjúságától fogva, és nem irtok ki többé minden élőt, ahogyan most cselekedtem. 22 Amíg csak föld lesz, nem szűnik meg a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka.
Bibliaolvasó kalauz – Nyilas Zoltán igemagyarázata
Ravatalnál, betegágyon, családi tragédiákban gyakran fogalmazzuk meg: elhagyott az Isten. Ám arról, amikor valóban megindult az ég és a föld, az igében ezt olvassuk: „Isten azonban nem feledkezett meg Nóéról…” (1). A költő hitvallásos soraiban is ezt fogalmazza meg: „Mi-kor elhagytak, / Mikor a lelkem roskadozva vittem, / Csöndesen és váratlanul / Átölelt az Isten” (Ady Endre). Nem feledkezett meg rólad az Úr!
RÉ 40 MRÉ 40
„Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden Igével…” (Máté 4,1–11) Máté 4,1–11
1 Akkor elvitte Jézust a Lélek a pusztába, hogy megkísértse az ördög. 2 Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. 3 Ekkor odament hozzá a kísértő, és ezt mondta: Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré! 4 Ő így válaszolt: Meg van írva: „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.” 5 Ezután magával vitte őt az ördög a szent városba, a templom párkányára állította, 6 és így szólt hozzá: Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat, mert meg van írva: „Angyalainak parancsot ad, és kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.” 7 Jézus ezt mondta neki: Viszont meg van írva: „Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet!” 8 Majd magával vitte az ördög egy igen magas hegyre, megmutatta neki a világ minden országát és azok dicsőségét, 9 és ezt mondta neki: Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem. 10 Ekkor így szólt hozzá Jézus: Távozz tőlem, Sátán, mert meg van írva: „Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!” 11 Ekkor elhagyta őt az ördög, és íme, angyalok mentek oda, és szolgáltak neki.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(4) „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden Igével…” (Máté 4,1–11)
MIVEL ÉLÜNK?
– 1. Most az első kísértésből induljunk ki! (3–4) Ez a kísértés a mindennapi kenyérrel, a megélhetéssel, az egyre jobb megélhetéssel kapcsolatos; valamint azzal, hogy mindent a magunk érdekében használjunk fel, és soha ne lássunk nagyobb összefüggésekben. A kísértő a böjtölő Jézus isteni hatalmát is saját maga kenyér-érdekeinek felhasználására késztetné. Ez a lelkület mindenkiből és mindenből hasznot húzna, „kőszívvel” még a kövekből is.
– 2. Isten szava, Igéje, mint lelki kenyér élteti igazán az embert. Igen, kenyérrel is él az ember, de nem csak kenyérrel él az ember. Ugyanis az embert elsőrenden Isten szava élteti. Mi éltet? Mivel élsz? Ez itt a kérdés! Mert amivel táplálkozol, az vagy. Amivel élsz, olyan módszereket alkalmazol másokkal szemben is. A csak kenyér által táplált test, lelki kenyér nélkül: szívében, lelkében, testében „elhízik”, eltunyul, önző ösztönemberré lesz; létezik, de nem él (Jelenések 3,1).
– 3. Nem emlegetni kell az Igéket, hanem élni azokból, és élni azokkal; aszerint élni. Elgondolkodtató, hogy mi, akik hirdetjük és fogadjuk az Isten Igéjét, mennyire bízunk Isten Igéjének éltető, tápláló, megújító erejében a „testi világ” keretei között. Sajnos, ki kell mondani, egyre több az aggasztó jel arra nézve, hogy közöttünk is mindent elural a kenyér-kérdés, az ehhez társuló harmadik kísértés, az e-világi, „magasnak” tűnő, pedig nagyon is mulandó hatalom (8–9). Hirdetjük az Igét, és mindent zsigerből, testi emberként oldunk meg. Persze, vegyük figyelembe az e-világi realitásokat, ne vessük le magunkat a magas toronyból, mert az öngyilkosság lenne! (5–7) De az e-világi halálos realitásokban, ha csak szépen beszélünk az Isten Igéjéről, anélkül, hogy az Úr szavára hagyatkoznánk, és számolnánk az Isten hatalmával és megváltó szeretetével: akkor a gonosz győzedelmeskedett felettünk.
Urunk, csak Teneked van hatalmad legyőzni a gonoszt! (10) Jöjj, Urunk! (Jelenések 22,20)