„Elhatároztam, hogy véget vetek minden élőlénynek…” 1Móz 6,9–7,24
9 Nóénak ez a története: Nóé igaz ember volt, feddhetetlen a maga nemzedékében. Az Istennel járt Nóé. 10 Nóé három fiút nemzett: Sémet, Hámot és Jáfetet. 11 A föld pedig egyre romlottabb lett az Isten színe előtt, és megtelt a föld erőszakossággal. 12 És látta Isten, mennyire megromlott a föld, mert minden ember rossz útra tért a földön. 13 Akkor ezt mondta Isten Nóénak: Elhatároztam, hogy véget vetek minden élőlénynek, mert megtelt erőszakossággal miattuk a föld. Elpusztítom hát őket a földdel együtt. 14 Csinálj magadnak bárkát góferfából, készíts rekeszeket a bárkában, és vond be kívül-belül szurokkal! 15 Így készítsd el: a bárka hossza háromszáz könyök legyen, szélessége ötven könyök, magassága pedig harminc könyök! 16 Ablakot is csinálj a bárkára: egy könyökre hagyd azt felülről! A bárka ajtaját az oldalára helyezd! Készíts bele egy alsó, egy középső és egy felső emeletet! 17 Mert én özönvizet fogok hozni a földre, hogy elpusztítsak minden élőlényt az ég alatt. Minden el fog pusztulni, ami a földön él. 18 Veled azonban szövetségre lépek: menj be a bárkába fiaiddal, feleségeddel és fiaid feleségeivel együtt! 19 És vigyél be a bárkába minden élőlényből, mindenből kettőt-kettőt, hogy életben maradjanak veled együtt: hímek és nőstények legyenek! 20 A madaraknak, a szárazföldi állatoknak és a föld minden csúszómászójának különböző fajtáiból, mindegyikből kettő-kettő menjen be hozzád, hogy életben maradjon! 21 Vigyél magaddal mindenféle eledelt, ami csak ehető; gyűjtsd be magadhoz, hogy legyen ennivalótok, neked is, meg azoknak is! 22 Nóé így is tett: mindenben úgy járt el, ahogyan Isten megparancsolta neki. 7,1 Az Úr akkor ezt mondta Nóénak: Menj be egész házad népével a bárkába, mert csak téged látlak igaznak ebben a nemzedékben! 2 Minden tiszta állatból hetet-hetet vigyél magaddal, hímet és nőstényt! Azokból az állatokból, amelyek nem tiszták, kettőt-kettőt, hímet és nőstényt! 3 Az égi madarakból is hetet-hetet, hímet és nőstényt, hogy maradjon utódjuk az egész földön! 4 Mert hét nap múlva negyven nap és negyven éjjel tartó esőt bocsátok a földre, és eltörlök a föld színéről minden élőt, amelyet alkottam. 5 Nóé úgy is tett mindent, ahogyan az Úr megparancsolta neki. 6 Nóé hatszáz éves volt, amikor özönvíz lett a földön. 7 Bement tehát Nóé fiaival, feleségével és fiainak feleségeivel a bárkába az özönvíz elől. 8 A tiszta állatok közül, de a nem tiszta állatok közül is, a madarak és mindenféle földi csúszómászók közül 9 kettő-kettő bement Nóéhoz a bárkába: hím és nőstény, ahogyan megparancsolta Isten Nóénak. 10 A hetedik napon özönvíz lett a földön. 11 Nóé életének hatszázadik évében, a második hónap tizenhetedikén: fölfakadt ezen a napon a nagy mélység minden forrása, megnyíltak az ég csatornái, 12 majd negyven napon és negyven éjen át ömlött az eső a földre. 13 Ugyanazon a napon bement Nóé és Nóé fiai: Sém, Hám és Jáfet meg Nóé felesége és fiainak három felesége a bárkába, 14 és velük együtt mindenféle vadállat, mindenféle jószág, mindenféle csúszómászó, amely csak csúszik-mászik a földön, és mindenféle repdeső állat: az összes madár és egyéb szárnyasok. 15 Kettő-kettő ment be Nóéhoz a bárkába mindenféle élőlényből. 16 Hím és nőstény ment be minden élőből; bementek, ahogyan Isten Nóénak parancsolta. Az Úr pedig bezárta Nóé mögött az ajtót. 17 Amikor már negyven napja tartott az özönvíz a földön, annyira megnövekedett a víz, hogy nekifeszült a bárkának, és az fölemelkedett a földről. 18 A víz egyre áradt és növekedett a földön, úgyhogy a bárka a víz színén úszott. 19 A víz egyre erősebben áradt a földön, és elborította a legmagasabb hegyeket is mindenütt az ég alatt; 20 sőt, még tizenöt könyöknyit áradt a víz azután is, hogy elborította a hegyeket. 21 Elpusztult minden élőlény, amely a földön mozgott: madár, jószág és vadállat, a földön nyüzsgő minden egyéb élőlény és minden ember. 22 Minden meghalt, aminek orrában az élet lehelete volt, és ami a földön élt. 23 Eltörölt az Isten minden élőt, ami a föld színén volt, embert és állatot, csúszómászót és égi madarat. Mindent eltörölt a földről, csak Nóé maradt meg, és azok, akik vele voltak a bárkában. 24 A víz százötven napig áradt a földön.
Bibliaolvasó kalauz – Nyilas Zoltán igemagyarázata
„Elhatároztam, hogy véget vetek minden élőlénynek…” (13). Nóéval és családjával együtt ott ülünk a vádlottak padján, „lelkiismeretünk vádol, hogy Istennek minden parancsolata ellen súlyosan vétkeztünk…” (HK 60). Isten ítélete azonban felment, és igaznak tekint. Megjavult volna Nóé, és megjavulhatna a ma embere is? Nem! Mi ugyanis nem igazolhatjuk magunkat. Isten igazol bennünket, mert a vádlottak padján mellettünk áll Egyetlenének igazsága, szentsége, mely mint palást borul a reménytelen helyzetben lévőkre. Van hely a bárkában.
RÉ 124 MRÉ 124
„…így töltsünk be minden igazságot.” Máté 3,13–17
13 Akkor eljött Jézus Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy keresztelje meg őt. 14 János azonban megpróbálta visszatartani őt: Nekem volna szükségem arra, hogy megkeresztelj, és te jössz hozzám? 15 Jézus ezt válaszolta: Engedj most, mert így illik minden igazságot betöltenünk. Akkor engedett neki. 16 Amikor pedig Jézus megkeresztelkedett, azonnal kijött a vízből, és íme, megnyílt az ég, és látta, hogy Isten Lelke mint egy galamb aláereszkedik, és őreá száll. 17 És íme, hang hallatszott a mennyből: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(15) „…így töltsünk be minden igazságot.” (Máté 3,13–17)
IGAZSÁG ÉS KEGYELEM.
– 1. Keresztelő János keresztsége a megtérés és bűnbánat keresztsége. A bűntelen Jézus azért keresztelkedett meg Jánosnál, hogy ezzel meghirdesse: Ő mindenben közösséget vállal népével, részese népe minden nyomorúságának, és azokat magára veszi, rólunk leveszi, minket megvált. Jézus nem magáért keresztelkedett meg, mintha Őneki lenne szüksége bűnbánatra, megtérésre, bűnbocsánatra, hanem népéért, értünk; vagyis azért, hogy kifejezze: halála által nekünk szerez feloldozást és megoldást, feltámadásával nekünk ajándékoz örök életet (13–15).
– 2. Ember erre képtelen. Belegondolok: mennyire nem tudok osztozni a másik nyomorúságában; nemhogy nem tudom magamra venni azt, hanem inkább menekülök az elől, amíg csak tehetem; nem tudok érdemben segíteni, nem tudok lényegi megoldást ajándékozni. Egyikünk sem képes erre. Ha van bennünk szeretet, sokat segíthetünk egymáson, enyhíthetjük a nyomort, de mindig kívül maradunk a másik baján, viszont előbb-utóbb beleveszünk majd a saját bajunkba. Ez az igazság. A többi mind mellébeszélés, ideértve a saját gyarló igazságunkat is. Isten igazsága az Ő tökéletes rendjét képviseli, amit mi szétszabdaltunk. Ahol istentelenség van, ott arat a halál. Életünk sok bűnére-vétkére tekintve, bizony ki kell mondanunk, hogy jogos igazság ez (Róma 6,23).
– 3. Isten azonban úgy töltötte be igazságát, hogy kegyelmezett nekünk: Jézus Krisztusban nemcsak osztozott sorsunkban, hanem hatalmával levette rólunk nyomorúságos életünk halálos terhét. Megnyílt az ég (16). Az Úr Lelke megelevenítette testünket és lelkünket (16). Isten gyermekeivé lehetünk mi is, akik hallják az Úr szavát. Az ilyen emberekben gyönyörködhet az Úr, mert az ilyenek örömöt okoznak embertársaiknak is, hiszen nem a saját gyarló igazságukat, hanem az Úr üdvösséges igazságát képviselik (17).