„De Nóé kegyelmet talált az Úr előtt” 1Móz 5,1–6,8
1 Ez Ádám nemzetségének könyve. Amikor Isten megteremtette az embert, Istenhez hasonlóvá alkotta. 2 Férfivá és nővé teremtette, megáldotta, és embernek nevezte őket teremtésük napján. 3 Ádám százharminc éves volt, amikor fiút nemzett, magához hasonlót, a maga képmására, és elnevezte Sétnek. 4 Sét születése után Ádám nyolcszáz évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat; 5 Ádám teljes életkora tehát kilencszázharminc év volt, amikor meghalt. 6 Sét százöt éves volt, amikor Enóst nemzette. 7 Enós születése után Sét nyolcszázhét évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat; 8 Sét teljes életkora tehát kilencszáztizenkét év volt, amikor meghalt. 9 Enós kilencvenéves volt, amikor Kénánt nemzette. 10 Kénán születése után Enós nyolcszáztizenöt évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat; 11 Enós teljes életkora tehát kilencszázöt év volt, amikor meghalt. 12 Kénán hetvenéves volt, amikor Mahalalélt nemzette. 13 Mahalalél születése után Kénán nyolcszáznegyven évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat; 14 Kénán teljes életkora tehát kilencszáztíz év volt, amikor meghalt. 15 Mahalalél hatvanöt éves volt, amikor Jeredet nemzette. 16 Jered születése után Mahalalél nyolcszázharminc évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat; 17 Mahalalél teljes életkora tehát nyolcszázkilencvenöt év volt, amikor meghalt. 18 Jered százhatvankét éves volt, amikor Énókot nemzette. 19 Énók születése után Jered nyolcszáz évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat; 20 Jered teljes életkora tehát kilencszázhatvankét év volt, amikor meghalt. 21 Énók hatvanöt éves volt, amikor Metúselahot nemzette. 22 Énók az Istennel járt, Metúselah születése után háromszáz évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat; 23 Énók teljes életkora tehát háromszázhatvanöt év volt. 24 Énók az Istennel járt, és egyszer csak eltűnt, mert Isten magához vette őt. 25 Metúselah száznyolcvanhét éves volt, amikor Lámeket nemzette. 26 Lámek születése után Metúselah hétszáznyolcvankét évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat; 27 Metúselah teljes életkora tehát kilencszázhatvankilenc év volt, amikor meghalt. 28 Lámek száznyolcvankét éves volt, amikor fiút nemzett. 29 Nóénak nevezte el, és ezt mondta: Ő vigasztal meg bennünket kezünk fáradságos munkájában a termőföldön, amelyet megátkozott az Úr. 30 Nóé születése után Lámek ötszázkilencvenöt évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat; 31 Lámek teljes életkora tehát hétszázhetvenhét év volt, amikor meghalt. 32 Nóé ötszáz éves volt, amikor fiakat nemzett: Sémet, Hámot és Jáfetet. 6,1 Történt pedig, hogy amikor az emberek kezdtek elszaporodni a földön, és leányaik születtek, 2 látták az istenfiak, hogy szépek az emberek leányai, ezért feleségül vették közülük mindazokat, akiket kiválasztottak maguknak. 3 Akkor ezt mondta az Úr: Ne maradjon lelkem örökké az emberben, hiszen ő csak test! Legyen az életkora százhúsz esztendő! 4 Abban az időben, amikor az istenfiak bementek az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szültek nekik – sőt még azután is –, óriások éltek a földön. Ők voltak az ősidők nagy hírű vitézei. 5 Amikor látta az Úr, hogy az emberi gonoszság mennyire elhatalmasodott a földön, és az ember szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz, 6 megbánta az Úr, hogy embert alkotott a földön, és megszomorodott szívében. 7 Azért ezt mondta az Úr: Eltörlöm a föld színéről az embert, akit teremtettem; az emberrel együtt a szárazföldi állatokat, a csúszómászókat és az égi madarakat is, mert megbántam, hogy megalkottam őket. 8 De Nóé kegyelmet talált az Úr előtt.
Bibliaolvasó kalauz – Nyilas Zoltán igemagyarázata
Már az Ószövetség szereplői is érezték, hogy az ember bárkinek könnyebben hisz, mint Istennek. Ez azzal jár, hogy Isten nagy búsulásában megbánja, hogy embert teremtett a földre, és elpusztítaná. Nincs semmink, amire hivatkozva Isten kénytelen lenne elismerni az üdvösségre való jogunkat (Ravasz László). „…kegyelemből van üdvösségetek!” (Ef 2,5). Erről beszél igénk is: „De Nóé kegyelmet talált az Úr előtt” (6,8). Ez a „de” Isten válasza a bűnre, ez a „de” Jézus Krisztus.
RÉ 82 MRÉ 82
„…aki utánam jön…” Máté 3,1–12
1 Azokban a napokban kezdett Keresztelő János prédikálni Júdea pusztájában: 2 Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa! 3 Mert ő az, akiről Ézsaiás így prófétált: „Kiáltó szava hangzik a pusztában: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!” 4 János teveszőr ruhát viselt, derekán pedig bőrövet, tápláléka sáska volt és vadméz. 5 Akkor kiment hozzá Jeruzsálem, egész Júdea és a Jordán egész környéke; 6 és amikor megvallották bűneiket, megkeresztelte őket a Jordán folyóban. 7 Amikor pedig látta, hogy a farizeusok és szadduceusok közül sokan jönnek, hogy megkeresztelje őket, így szólt hozzájuk: Ti viperafajzatok! Ki figyelmeztetett titeket, hogy meneküljetek az eljövendő harag elől? 8 Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöt, 9 és ne gondoljátok, hogy ezt mondhatjátok magatokban: A mi atyánk Ábrahám! Mert mondom nektek, hogy Isten ezekből a kövekből is tud fiakat támasztani Ábrahámnak. 10 A fejsze már a fák gyökerén van: ezért minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágatik, és tűzre vettetik. 11 Én vízzel keresztellek titeket, hogy megtérjetek, de aki utánam jön, erősebb nálam, arra sem vagyok méltó, hogy a saruját vigyem. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket. 12 Kezében szórólapát lesz, és megtisztítja szérűjét: csűrbe hordja gabonáját, a pelyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(11) „…aki utánam jön…” (Máté 3,1–12)
VÍZZEL ÉS SZENTLÉLEKKEL.
– 1. Csak két evangélium foglalkozik Jézus gyermekkorával, de mind a négy részletesen beszél Keresztelő Jánosról, mint Jézus előfutáráról. Keresztelő János szolgálata tehát döntő módon hozzátartozik Jézus szolgálatához. Keresztelő János tanít, de tanításában hangoztatja: aki utánam jön, az erősebb nálam, én vízzel, Ő majd Szentlélekkel fog keresztelni (11). Ez a szolgálatunk lényege: mindig kellenek Keresztelő Jánosok, akik az Isten kiáltó hangjai lesznek az élet pusztaságában mások számára (3), amiként bizonyságot tesznek Jézus Krisztusról, és utána eltűnnek a színről, hogy a megváltó Jézus legyen minden mindenekben (János 3,30). Mi vízzel keresztelünk, aki utánunk jön, az végzi el a lényeget, az Szentlélekkel keresztel.
– 2. Kívülről tudom ezt az igeszakaszt, és most ragyogott fel számomra igazán: „…aki utánam jön…” (11) Amikor bizonyságot teszünk Jézus Krisztusról, elmondunk mindent, amit tudunk. De azzal a bizonyossággal tegyük ezt, hogy noha a mi szavunk erőtlen, „vízzel való keresztelés”, de utánunk jön az Úr, aki mindezt Lelkének erejével megpecsételi, igazzá, elevenné, élővé és hatóvá teheti sokak életében. Amit az Úr tesz hozzá szavainkhoz, az a megváltás, az az evangélium, az a keresztyénség! Kell a „keresztelői” szolgálat, de nem elég: Krisztus kell, az Ő Lelke kell. Ő minden hűséges szolgálat nyomában jár áldó hatalmával.
– 3. Gondoljuk végig mi mindent jelent ez: bűnvallás és bűnbocsánat (6); intés és vigasztalás (7–10); az áldozathozatal és a megtéréshez illő élet tekintetében (10). A mi intésünk riogat és megfélemlít; a Krisztusé megvigasztal, és nem félelemből, hanem hálából indít új életre. Mennyi baj, szenvedés szorongat mostanában testvéreket körülöttem. Vigasztalom őket, de szavam „vízkeresztség”, tehetetlen emberi szó, a kétségbeesetten egyedül vergődő betegek számára. De abban bízom, hogy Krisztusról szóló szavaim nyomán, utánam jön maga az Úr…