Néhány napja fenekestől felfordult körülöttünk a világ. A változás, bár nehezen tűnt elképzelhetőnek, mégis a láthatáron volt. Merthogy tudjuk, nagyon jól, hogy az az ország, az a hatalom, politikai vagy kulturális rendszer, netalán egyház, amely meghasonlik önmagával, összeomlik. Az a hatalom pedig, amely az elmúlt másfél évtizedben a keresztyénség értékeire hivatkozva irányította ezt az országot, annak ellenére, hogy tett gesztusokat azok felé, akiknek az értékeire hivatkozott – vagy utóbb: akiket az értékeikre való hivatkozással mint hatalomtechnikai eszközt használt –, mégis meghasonlott önmagával, szembekerült a fennen hangoztatott értékekkel. Nagy Károly Zsolt véleménycikke.
Az ausztráliai reformátusok meghívására érkezett az országba 2026. április 24-én Fekete Károly tiszántúli püspök. A melbourne-i volt az első magyar református gyülekezet, amelyet az Ausztráliába érkező menekült magyarok 1949-ben alapítottak. Fekete Károly rendkívüli presbiteri ülésen találkozott a gyülekezet elöljáróival, akikkel gyülekezetépítési és missziói kérdésekről folytatott intenzív megbeszélést.
Hegedűs Loránt reménység híján is reménységgel hitt az Úrban, mint Ábrahám – erről beszélt április 25-én igei köszöntőjében Steinbach József dunántúli püspök, a Zsinat lelkészi elnöke a volt dunamelléki püspök, a Zsinat korábbi elnökének állított szobor avatásán a Zsinati Hivatal székháza előtt.
