Öt – állami intézetekben nevelkedett – cigány képzőművész csoportos kiállításának adott teret a Ráday Ház, a Református Oktatási Szolgálat, valamint a Református Közéleti és Kulturális Alapítvány szervezésében. Az árvaság szakralitása című tárlat december 5-i megnyitóján igazolódott Balogh Tibor grafikus, festő helyszíni megállapítása: „Lépéselőnynek bizonyult a súlyos hátrányokkal indulás.” Az egyház és a Free-Presszionisták nevű alkotócsoport közötti együttműködés egy művésztelep létrejöttéhez is elvezethet, ahol nehéz sorsú tehetséges fiatalok kaphatnának képzést.
Egy mozdulat néha többet mesél, mint száz kimondott szó. A kezek könnyed íve, a test feszes tartása kívülről hibátlannak tűnik, belül azonban sokszor éppen az emberi törékenység adja a tánc valódi érzékenységét. Csípán Csenge, a Magyar Táncművészeti Egyetem végzett balett- és táncművésze estéről estére új arcokat ölt magára a színpadon. De hol húzódik a határ szerep és önazonosság között, miközben a test szigorú fegyelme nap mint nap formálja az embert? Számára a balett egyfajta terápia: tér, ahol igazán önmaga lehet, és Isten az a fény, amely ezt a belső színpadot bevilágítja.
„Nekünk is van csillagunk. Nemcsak a templomtornyokon, nem valahol az égen, hanem Jézus Krisztusban van a mi gyönyörűséges csillagunk. Ő a mi életünk vezérlő, fényes hajnalcsillaga. Akik rá merik bízni az életüket, azok hazaérnek, azok Istenre találnak, azok életre kelnek. Sőt, azok maguk is csillagok lesznek. Jézus Krisztussal csillag születik bennünk, és csillag születik belőlünk is.” – Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke adventi gondolatai.