Szeptember 12-én, szombaton tíz órakor kezdődik Budapest szívében a Mindenki Születésnapja séta, amelynek résztvevői a fogantatással kezdődő élet védelmére és az édesanyák abortusszal kapcsolatos válsághelyzetére kívánják felhívni a közfigyelmet. A sokezres demonstráció megszervezésére 2024 óta immár harmadik alkalommal kerítenek sort az életvédő civil szervezetek. Az idei menet időszerűségét fokozza, hogy az új kormány részéről fölmerült, eltörli az 2022-ben meghozott szívhangrendeletet, amely a szülészorvosoknak kötelezővé teszi a magzati élet jelei megmutatását az abortuszra hajló várandós kismamáknak. A kezdeményezés kapcsán Molnár Ambrus balassagyarmati lelkésszel, a Dunamelléki Református Lelkésztovábbképző Intézet vezetőjével beszélgettünk.
Gyermekkorában a lebénult, beszédképtelen nagyanyját ő értette legjobban a családban. Majd annak ellenére, hogy semmilyen vallásos nevelést nem kapott, sőt egyáltalán nem beszélt, hatévesen rábírta az édesanyját, hogy vigye el templomba. Ezután kezdte el keresni a szinte ateista családja az Urat. Kristofóri Ádám nem szűnt meg autista lenni, de édesanyja, Ildikó már nem teherként tekint rá, hanem ajándékként.
Keresztyén nőként sokszor dilemmákkal küzdünk a külsőnket illetően. Nem túl rövid a szoknya? Nem túl erős a sminkem? Mit gondolnak majd rólam az emberek? És vajon mit tanít a megjelenésről az egyház? Kun Ágnes Anna lelkipásztor szerint a külsőnk többről szól, mint a ruháról és a sminkről, benne van az önmagunkhoz, másokhoz és végső soron Istenhez való viszonyunk is. Az egyébként operaénekes lelkésszel arról beszélgettünk, hogy hogyan fejezhetjük ki úgy a szépségünket, hogy közben önazonosak maradjunk.