„Az Úr meg tudja szabadítani a kegyeseket a kísértésből” 2Pt 2
1 De voltak a nép körében hamis próféták is, mint ahogyan közöttetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak közétek becsempészni. Ezekkel megtagadják az Urat, aki őket megváltotta, így gyors pusztulást hoznak magukra. 2 Sokan fogják követni kicsapongásaikat, és miattuk káromolni fogják az igazság útját, 3 benneteket pedig szép szavakkal fognak kifosztani kapzsiságukban. Ellenük már régóta készen van az ítélet, és nem kerülik el kárhozatukat. 4 Mert Isten nem kímélte a bűnbe esett angyalokat sem, hanem az alvilág sötét mélységébe taszította őket, hogy őrizetben maradjanak az ítéletig. 5 Nem kímélte meg az ősi világot sem, hanem csak Nóét, az igazság hirdetőjét őrizte meg nyolcadmagával, amikor özönvízzel borította el az istentelenek világát. 6 Elhamvasztotta és pusztulásra ítélte Sodoma és Gomora városát, intő példaként azoknak, akik istentelenül élnek. 7 Viszont az igaz Lótot megszabadította, aki szenvedett az elvetemültek kicsapongó viselkedésétől. 8 Mert ez az igaz ember, amikor közöttük lakott, gonosz cselekedeteiket látva és hallva napról napra gyötörte igaz lelkét. 9 Éppen így meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésből, a gonoszokat pedig büntetések között tudja megtartani az ítélet napjára. 10 Különösen azokat, akik tisztátalan vágyaik után mennek, és az Isten felségét megvetik. Ezek vakmerők, elbizakodottak, akik attól sem rettennek vissza, hogy dicsőséges hatalmakat káromoljanak, 11 holott még az angyalok sem mondanak ezekre az Úr előtt kárhoztató ítéletet, jóllehet erőben és hatalomban felülmúlják őket. 12 Ezek pedig olyanok, mint az oktalan állatok, amelyek természettől fogva megfogásra és levágásra valók; azt káromolják, amit nem ismernek, és azokhoz hasonlóan fognak elpusztulni is. 13 Ez lesz gonoszságuk bére. Ezek gyönyörűségnek tartják a dőzsölést fényes nappal, szennyfoltok és szégyenfoltok ők, akik álnokságaikban tobzódnak, amikor együtt lakmároznak veletek. 14 Szemük parázna vággyal van tele, és telhetetlenek a bűnben, elcsábítják az állhatatlan lelkeket, szívük gyakorlott a kapzsiságban, átok gyermekei. 15 Ezek elhagyták az egyenes utat, eltévelyedtek, és követték Bálámnak, Beór fiának útját, aki a gonoszság bérét szerette, 16 de aki vétkéért feddést kapott: egy néma igavonó állat emberi hangon szólalt meg, és megakadályozta a próféta esztelenségét. 17 Ezek víztelen források, forgószéltől sodort ködfoszlányok, akiknek a sötétség homálya van fenntartva. 18 Mert üres, fellengzős szólamokat hangoztatva testi vágyaik kiélésére csábítják feslett életükkel azokat, akik nemrégen szakadtak el a tévelygésben élőktől. 19 Szabadságot ígérnek nekik, bár maguk a romlottság szolgái, mert mindenki rabja lesz annak, ami legyőzte. 20 Mert ha az Úrnak és az Üdvözítő Jézus Krisztusnak megismerése által megszabadultak a világ förtelmeitől, de ismét belekeveredve azokba elbuknak; ez az utóbbi állapotuk rosszabb lesz az elsőnél. 21 Mert jobb lett volna nekik, ha meg sem ismerik az igazság útját, minthogy azt megismerve elforduljanak a nekik adott szent parancsolattól. 22 De betelt rajtuk az igaz példabeszéd: „A kutya visszatér a maga okádására”, és „A megfürdött disznó sárban hempereg.”
Bibliaolvasó Kalauz – Mucsi Zsófia igemagyarázata
Keresztyénként élve felmerülhet bennünk, hogy lehetne jóval több pénzünk, lehetnénk lazábbak a másik nemmel való találkozásokban, nem kell mindent olyan komolyan venni. Jézust sem kell túlzásba vinni. Péter apostol soraiból látjuk, hogy Isten népe történetében is mindig felmerültek ezek a gondolatok, és akik elindultak ezen az úton, gyakran társakra is találtak. Péter maga is tudta, mit jelent megtagadni a Megváltót (3). „Az Úr meg tudja szabadítani a kegyeseket a kísértésből” (9). Hálát adunk, hogy eddig sok kísértésben megtartottál, Urunk! Köszönjük azokat, akik nem cinkosaink voltak, hanem megállítottak a tőled eltávolító úton.
RÉ21 585
Fohász | 845 | Tégy, Uram, engem áldássá!
„Ha az uralkodó haragra lobban ellened, ne hagyd el helyedet, mert a higgadtság nagy vétkeket akadályoz meg!” Préd 10
1 Egy döglött légytől büdös lesz és megerjed a kenőcskészítő olaja; egy kis ostobaság hatásosabb a bölcsességnél és a tisztességnél. 2 A bölcs ember gondolatai a jóra, az ostoba gondolatai a rosszra irányulnak. 3 Akármerre jár is az ostoba: Őbelőle hiányzik az ész, mégis azt gondolja, hogy mindenki más az ostoba. 4 Ha az uralkodó haragra lobban ellened, ne hagyd el helyedet, mert a higgadtság nagy vétkeket akadályoz meg! 5 Láttam, hogy van olyan rossz dolog is a nap alatt, amely a hatalmasok tévedéséből következik: 6 az ostobák nagy méltóságra kerülnek, az érdemesek pedig alacsony sorsra jutnak. 7 Láttam rabszolgákat lóháton ülni, és fejedelmeket gyalog járni, mintha rabszolgák volnának. 8 Aki vermet ás, beleesik abba, és aki lerontja a kőkerítést, azt megmarja a kígyó. 9 Aki követ fejt, megsértheti magát, és aki fát hasogat, veszedelemben forog. 10 Ha kicsorbul a vas, és nem köszörülik ki, akkor több erőt kell kifejteni. A helyesen alkalmazott bölcsesség a hasznos! 11 Ha megmar a kígyó, mielőtt megbűvölték, semmit sem ér aztán a kígyóbűvölő tudománya. 12 A bölcs embert kedvessé teszik saját szavai, az ostobát pedig saját szája teszi tönkre. 13 Beszédének a kezdete butaság, és a vége szörnyű ostobaság. 14 Az ostoba szaporítja a szót, pedig nem tudja senki, hogy mi fog történni. Ki is tudná megmondani, hogy mit hoz a jövő? 15 Az ostobát úgy kifárasztja a munkája, hogy a városba sem tud bemenni. 16 Jaj neked, ország, ha királyod gyermek, és vezetőid már reggel lakomáznak! 17 Boldog vagy, ország, ha királyod nemes ember, és vezetőid a rendes időben étkeznek, önuralommal és nem részegeskedve! 18 Ha rest az ember, megroskad a gerenda, és ha ölbe teszi a kezét, csöpög a háztető. 19 Mulatság kedvéért rendeznek lakomát, és vidámmá teszi az életet a bor, de pénz kell mindehhez. 20 Még gondolatodban se átkozd a királyt, és hálószobádban se átkozd a gazdagot! Mert az égi madár is elviszi a szót, és a szárnyas állat is elárulja a beszédet.
Az Ige mellett – Karsay Eszter igemagyarázata
(4) „Ha az uralkodó haragra lobban ellened, ne hagyd el helyedet, mert a higgadtság nagy vétkeket akadályoz meg!” (Préd 10)
Önálló bölcs mondások követik egymást. A prédikátor közreadja a közmondásgyűjteményt, és hozzáfűzi a maga bölcsességét is. A higgadtság sorsdöntő erő, különösen a feljebbvaló előtt, mai viszonyaink között is. A bölcs magatartást és annak békítő hatását A példabeszédek könyve is hangsúlyozza (Péld 14,30; 15,1). „A király haragja a halál követe, de a bölcs ember kiengeszteli azt.” (Péld 16,14) Másik közös tapasztalatunk: nem mindig az arra érdemes kap elismerést, néha az ostobák jutnak magas rangra (5–7), pedig a bolond belekeveredik saját esztelenségébe, fecsegésébe (12–13). „Ki is tudná megmondani, hogy mit hoz a jövő?” (14; 5,2; 8,7) A közéletre vonatkozó mondások kritikusak a gyenge elöljáróval és mulatozó vezetőivel. A jó vezető és vezérkara önmérsékletet tanúsít, ez ad biztonságot és békét a népnek (16–20). Örök figyelmeztetés a tudatos magatartásra, önfegyelemre, hogy kihallgathatják a bizalmas magánbeszélgetéseinket is, legyünk óvatosak, kinek mit mondunk: „Még gondolatodban se átkozd a királyt, és hálószobádban se átkozd a gazdagot! Mert az égi madár is elviszi a szót, és a szárnyas állat is elárulja a beszédet” (20).
