„De az ő ígérete szerint új eget és új földet várunk, amelyben igazság lakik.” 2Pt 3,1–13
1 Ez már a második levél, szeretteim, amelyet hozzátok írok: ezekben emlékeztetés által ébresztgetem tiszta gondolkozásotokat, 2 hogy eszetekbe jussanak a szent próféták előre megmondott szavai és apostolaitoknak az Úrtól és Üdvözítőtől kapott parancsolatai. 3 Tudjátok meg elsősorban azt, hogy az utolsó napokban csúfolódók támadnak, akik mindenből gúnyt űznek, akik saját kívánságaik szerint élnek, 4 és ezt kérdezgetik: „Hol van az ő eljövetelének ígérete? Mert mióta az atyák elhunytak, minden úgy maradt, amint a teremtés kezdetétől fogva van.” 5 Mert rejtve marad előttük, szándékosan meg is feledkeznek róla, hogy egek régóta voltak, és föld is, amely vízből és víz által állt elő az Isten szavára. 6 Ez által az isteni szó által az akkori világ özönvízzel elárasztva elpusztult, 7 a mostani egek és a föld pedig ugyanezen szó által megkímélve megmaradtak, hogy tűznek tartassanak fenn az ítéletnek és az istentelen emberek pusztulásának napjára. 8 Az az egy azonban ne legyen rejtve előttetek, szeretteim, hogy az Úr előtt egy nap annyi, mint ezer esztendő, és ezer esztendő annyi, mint egy nap. 9 Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen. 10 De el fog jönni az Úr napja, mégpedig úgy, mint a tolvaj, amikor az egek recsegve-ropogva elmúlnak, az elemek égve felbomlanak, a föld és a rajta levő alkotások is megégnek. 11 Mivel pedig mindezek így felbomlanak, milyen szentül és kegyesen kell nektek élnetek, 12 akik várjátok és siettetitek az Isten napjának eljövetelét, amikor majd az egek lángolva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak! 13 De az ő ígérete szerint új eget és új földet várunk, amelyben igazság lakik.
Bibliaolvasó Kalauz – Mucsi Zsófia igemagyarázata
A gúnyolódók Istent hazugnak, erőtlennek tartják, mert szerintük nem teljesíti ígéreteit. Péter a teremtés, a megváltás és az utolsó ítélet tanításával cáfolja meg őket. Isten munkáit szemlélve felragyog előttünk, hogy ő igaz, kegyelmes és türelme végtelen – a gúnyolódók felé is. Mélyüljünk el Isten megismerésében, a Biblia összefüggéseiben, mert ez egyre növekvő istenismeretre vezet, és megtart minket a gúnyolódókkal való párbeszédben is.
RÉ21 90
Te Deum | 568 | Áldunk téged, Istenünk
„Ahogyan nem ismered a szél útját vagy a csontok formálódását a terhes asszony méhében, éppúgy nem ismered Isten munkáját, aki mindent alkotott.” Préd 11,1–8
1 Osztogasd bő kézzel kenyeredet, mert idő múltával visszanyered azt! 2 Oszd el hét- vagy nyolcfelé is, mert nem tudod, milyen csapás érheti a földet! 3 Ha megtelnek a fellegek, esőt hullatnak a földre. Ha ledől a fa, akár délre, akár északra, ugyanazon a helyen marad, ahová ledőlt. 4 Aki mindig csak a szelet figyeli, nem vet, és aki csak a fellegeket lesi, nem arat. 5 Ahogyan nem ismered a szél útját vagy a csontok formálódását a terhes asszony méhében, éppúgy nem ismered Isten munkáját, aki mindent alkotott. 6 Reggel fogj a magvetéshez, és ne pihentesd a kezed este sem, mert nem tudod, melyik sikerül: ez, vagy amaz, vagy mind a kettő egyaránt jó lesz. 7 Édes a világosság, és jó látni szemünkkel a napot. 8 Azért ha sok évig élhet az ember, örüljön mindig, de gondoljon arra, hogy sok sötét napja is lesz, és ami következik, az mind hiábavalóság!
Az Ige mellett – Karsay Eszter igemagyarázata
(5) „Ahogyan nem ismered a szél útját vagy a csontok formálódását a terhes asszony méhében, éppúgy nem ismered Isten munkáját, aki mindent alkotott.” (Préd 11,1–8) Kiszámíthatatlanságról beszél ez a rész. Mégis ajándékozz és osztogass, tegyél jót, ne számolgasd, megéri-e (1–2)! Jézus ígérete szerint aki érte elhagyja mindenét, százszorosát kapja vissza már itt, a Földön, és megörökli a múlhatatlan életet (Mt 19,27–29). A prédikátor jó valóságérzékeléssel látja, az élet kockázatos. A természet törvényeit részben megismerhetjük, mégsem tudjuk bizonyossággal az időket és az alkalmakat. Az óvatosság azonban ne kárhoztasson tétlenségre, a bizonytalanság ne vegye el a kedvünket. Nem lehet a biztosra várni, vetni kell és aratni, szorgalmasan dolgozni (3–4). A reggel és este kifejezések szimbólumként is érthetők életidőnkre: fiatalon és időskorban is van feladatunk (6). Az időjárást, a szél járását nem ismerjük, ahogyan a magzat fejlődését sem az anyaméhben. Akkor kevesebb ismerettel rendelkeztek mai technikai felkészültségünkhöz és tudásunkhoz képest (5). Isten munkája titokzatos, teremtő műve felfoghatatlan az embernek (7,13; 8,1.7). Ezért kell a bizalom az ő szeretetében. A Szentlélek munkájában is: „A szél fúj, amerre akar.” (Jn 3,8)
