„Amilyen lelki ajándékot kaptatok, úgy szolgáljatok azzal egymásnak” 1Pt 4,1–11
1 Mivel tehát Krisztus testben szenvedett, vértezzétek fel magatokat azzal a felismeréssel, hogy aki testileg szenved, az elszakad a bűntől, 2 hogy többé ne emberi vágyak, hanem Isten akarata szerint éljétek le testi életetek hátralevő idejét. 3 Bizony, elég volt abból, hogy a múltban a pogányok szokása szerint kicsapongásokban, kívánságokban, részegeskedésekben, dorbézolásokban, tivornyázásokban és szentségtelen bálványimádásokban éltetek. 4 Azért csodálkoznak rajtatok, sőt káromolnak titeket, mert nem rohantok velük együtt a kicsapongásnak ugyanabba a posványába. 5 De számot fognak adni annak, aki készen áll ítélni élőket és holtakat. 6 Mert a holtaknak is azért hirdettetett az evangélium, hogy megítéltessenek ugyan mint emberek testben, de éljenek Isten szerint lélekben. 7 Mindennek a vége pedig már közel van: legyetek tehát bölcsek és józanok, hogy imádkozhassatok. 8 Mindenekelőtt legyetek kitartóak az egymás iránti szeretetben, mert a szeretet sok bűnt elfedez. 9 Legyetek egymás iránt vendégszeretők zúgolódás nélkül. 10 Amilyen lelki ajándékot kaptatok, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai: 11 ha valaki prédikál, úgy mondja szavait, mint Isten igéit, ha valaki szolgál, úgy szolgáljon, mint aki azt Istentől kapott erővel végzi, hogy mindenkor Isten dicsőíttessék Jézus Krisztus által, akié a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.
Bibliaolvasó Kalauz – Sándor Balázs igemagyarázata
Jézus Krisztus testi szenvedése példát mutat nekünk és erőt ad, hogy bátran viseljük az üldöztetést, s ezáltal elszakadjunk a bűntől és a lelki dolgokkal foglalkozzunk. Mindez a világgal és a világ fejedelmével való szakítást hozza el számunkra. A pogány életmódnak vége! A hitetlenek viszont ezt fogják hiányolni az életünkből, mert ez kapcsolt hozzájuk, ezáltal voltunk velük közösségben. Választanunk kell: vagy Krisztussal folytatjuk életünket, tisztán, Istenhez méltóan; vagy a hitetlenekkel rohanunk a kicsapongás posványába (4).
RÉ21 25
A Szentháromság dicsérete | 564 | Dicséret a Szentháromságnak
„Ha pedig Isten valakinek gazdagságot és kincseket is adott, és megengedte neki, hogy azt élvezze, kivegye belőle a részét, és örüljön fáradozása eredményének: ez Isten ajándéka.” Préd 5,9–19
9 Aki szereti a pénzt, nem elégszik meg a pénzzel, sem a jövedelemmel az, aki szereti a vagyont. Ez is hiábavalóság! 10 Ha szaporodnak a javak, szaporodnak a fogyasztói is; mi haszna van hát belőlük a gazdának? Legfeljebb annyi, hogy szemlélheti. 11 Édesen alszik, aki dolgozik, akár keveset, akár sokat eszik; a gazdagot ellenben nem hagyja aludni a jóllakottság. 12 Van egy fájdalmasan rossz dolog, amit láttam a nap alatt: a gazdája rovására őrizgetett gazdagság. 13 Az ilyen gazdagság elveszhet valamilyen rossz számítás miatt, és ha fia születik, annak semmi sem marad. 14 Ahogyan világra jött anyja méhéből, mezítelenül, úgy megy el ismét, ahogy jött; semmit sem kap fáradozásáért, amit magával vihetne. 15 Ez is fájdalmasan rossz dolog, hogy ahogyan jött, ugyanúgy kell elmennie. Mi haszna van céltalan fáradozásából? 16 Hiszen egész életében sötétben eszik, és sok bosszúság, betegség és háborgatás éri! 17 Rájöttem tehát, hogy az a jó és szép, ha az ember eszik, iszik, és élvezi a jót minden fáradozása nyomán, amivel fárad a nap alatt egész életén keresztül, amelyet Isten adott neki, mert ez jutott neki. 18 Ha pedig Isten valakinek gazdagságot és kincseket is adott, és megengedte neki, hogy azt élvezze, kivegye belőle a részét, és örüljön fáradozása eredményének: ez Isten ajándéka. 19 Az ilyen nem sokat gondol élete múlásával, mert Isten megengedi, hogy szívből örvendezzen.
Az Ige mellett – Karsay Eszter igemagyarázata
(18) „Ha pedig Isten valakinek gazdagságot és kincseket is adott, és megengedte neki, hogy azt élvezze, kivegye belőle a részét, és örüljön fáradozása eredményének: ez Isten ajándéka.” (Préd 5,9–19)
A prédikátor megállapítja azt az igazságot, hogy az ember telhetetlen, semmilyen gazdagság nem elégíti ki, pedig semmit sem ér a vagyon dédelgetése (9). Sok haszonlesőt is vonz a gazdagság, gyakran mások élősködnek fáradozása gyümölcsén, ő meg csak nézheti (10). Bármikor el is veszhet a vagyona, tönkre is mehet, és az örökösének sem marad semmi (13). Eszünkbe juthat Jób vallomása (14), aki a veszteség súlya alatt ki tudta mondani: „Meztelenül jöttem ki anyám méhéből, meztelenül is megyek el. Az Úr adta, az Úr vette el, áldott legyen az Úr neve!” (Jób 1,21; 1Tim 6,7) Ezt nem mindenki tudja kimondani. Aki gazdag, éljen jól vele, élvezze azt rövid, földi életében, mert semmit sem vihet magával (17). A prédikátor vizsgálódásai közben sokszor hangsúlyozza ezt a következtetését: akit Isten megáldott gazdagsággal és kincsekkel, örüljön annak, használja, és élvezze a javait (2,24–26; 3,12–13). Ha így megelégedéssel, sőt Isten iránti hálával és jókedvűen képes élni az ő ajándékaival, az vigasztalhatja, és kissé feledteti vele a mulandóság hiábavaló érzését (19).
