„Mert megértették, hogy róluk mondta a példázatot.” Mk 12,1–17
1 Jézus ekkor példázatokban kezdett szólni hozzájuk: Egy ember szőlőt ültetett, kerítéssel vette körül, borsajtót ásott, és őrtornyot épített. Azután bérbe adta szőlőmunkásoknak, és idegenbe távozott. 2 Majd amikor eljött az ideje, elküldött a munkásokhoz egy szolgát, hogy megkapja tőlük a részét a szőlő terméséből. 3 De azok megragadták a szolgát, megverték, és elküldték üres kézzel. 4 Ismét elküldött hozzájuk egy másik szolgát, ezt pedig agyba-főbe verték, és megalázták. 5 Újból küldött egy szolgát; ezt megölték, azután sok más szolgát is; némelyeket megvertek, másokat pedig megöltek. 6 Volt még egy szeretett fia. Utoljára őt küldte el hozzájuk, mert azt gondolta: A fiamat meg fogják becsülni. 7 A munkások azonban ezt mondták egymás között: Ez az örökös, gyertek, öljük meg, és mienk lesz az örökség! 8 Megragadták, megölték őt, és kidobták a szőlőn kívülre. 9 Mit tesz hát majd a szőlő ura? Eljön, és elpusztítja a munkásokat, azután másoknak adja a szőlőt. 10 Vajon nem olvastátok a Szentírásban: „A kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő; 11 az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemünkben”? 12 Ekkor el akarták őt fogni, de féltek a sokaságtól. Mert megértették, hogy róluk mondta a példázatot. Ezért otthagyták őt, és elmentek. 13 Elküldtek hozzá a farizeusok és a Heródes-pártiak közül néhányat, hogy egy kérdéssel csalják tőrbe. 14 Odamentek tehát, és így szóltak hozzá: Mester, tudjuk, hogy igaz ember vagy, és nem törődsz azzal, hogy ki mit mond, mert nem veszed figyelembe az emberek tekintélyét, hanem az igazsághoz ragaszkodva tanítod az Isten útját. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy sem? Fizessük-e vagy ne fizessük? 15 Ő pedig ismerve képmutatásukat, ezt mondta nekik: Miért kísértetek engem? Hozzatok nekem egy dénárt, hadd lássam! 16 Azok pedig hoztak egyet, és ő megkérdezte: Kié ez a kép és ez a felirat? Ők pedig így feleltek: A császáré. 17 Jézus ezt mondta nekik: Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené. És igen elcsodálkoztak rajta.
Bibliaolvasó Kalauz – Magyarné Balogh Erzsébet igemagyarázata
Akik megértették, hogy a példabeszéd róluk szól, otthagyták Jézust. Velünk sincs másként. Hosszú időre távol maradnak azok, akik úgy érzik, a lelkipásztor róluk beszél a templomban. Generációkon keresztül lehet hivatkozni arra, hogy megbántott egyszer egy lelkipásztor. Mit tegyünk? Higgyük el, hogy Isten szava élő és ható, megítéli a szív gondolatait és szándékait (Zsid 4,12). Higgyük el, hogy minden ige a Szentlélektől származik és nem emberektől.
RÉ21 551 RÉ 376
Zsoltárdicséret | 197 | Dicsérjétek a menny Urát
„Az Úr veletek lesz, ha ti is ővele lesztek. Ha keresitek őt, megtaláljátok…” 2Krón 15
1 Azután Isten lelke kiáradt Azarjára, Ódéd fiára, 2 aki kiment Ászá elé, és ezt mondta neki: Hallgassatok rám, Ászá, és egész Júda meg Benjámin! Az Úr veletek lesz, ha ti is ővele lesztek. Ha keresitek őt, megtaláljátok, de ha elhagyjátok, ő is elhagy benneteket. 3 Hosszú ideig élt Izráel az igaz Isten nélkül, a papok tanítása és a törvény nélkül. 4 De ha nyomorúságában megtért az Úrhoz, Izráel Istenéhez, és kereste őt, meg is találta. 5 Azokban az időkben nem volt biztonságban sem a városból kimenő, sem a hazatérő, mert sok gyötrelem szakadt mindazokra, akik ezekben a tartományokban laktak. 6 Egyik nép a másik népet, egyik város a másik várost zúzta szét, mert Isten gyötörte őket mindenféle nyomorúsággal. 7 Ti azonban legyetek erősek, ne lankadjatok el, mert tetteiteknek meglesz a jutalma! 8 Amikor Ászá meghallotta ezeket a szavakat, Ódéd próféta próféciáját, összeszedte az erejét, és eltávolította az utálatos bálványokat Júda és Benjámin egész földjéről meg azokból a városokból, amelyeket elfoglalt Efraim hegyvidékén. Ezután felújította az Úr oltárát, amely az Úr csarnoka előtt állt. 9 Majd összegyűjtötte egész Júdát, Benjámint és azokat, akik Efraim, Manassé és Simeon törzséből jövevényként közöttük laktak. Mert sokan átpártoltak hozzá Izráelből, amikor látták, hogy vele van Istene, az Úr. 10 Összegyűltek tehát Jeruzsálemben, Ászá uralkodása tizenötödik évében, a harmadik hónapban, 11 és hétszáz marhát meg hétezer juhot áldoztak az Úrnak azon a napon a hazavitt zsákmányból. 12 Majd szövetséget kötöttek arra nézve, hogy őseik Istenét, az Urat keresik teljes szívvel és teljes lélekkel; 13 és hogy meg kell halnia mindenkinek, aki nem az Urat, Izráel Istenét keresi, kicsinek és nagynak, férfinak és nőnek egyaránt. 14 És megesküdtek az Úrra fennhangon ujjongva, trombita- és kürtszó mellett. 15 Örvendezett egész Júda az eskünek, mert őszinte szívvel tettek esküt, és egy akarattal keresték Istent, és meg is találták. Az Úr pedig nyugalmat adott nekik mindenfelől. 16 Ászá király még anyját, Maakát is eltávolította anyakirálynői méltóságából, mert egy undorító bálványt csináltatott Aséra tiszteletére. Ászá azonban összetörette ezt az undorító bálványt, darabokra zúzatta, majd elégettette a Kidrón-pataknál. 17 Bár az áldozóhalmok nem szűntek meg Izráelben, Ászának tiszta volt a szíve egész életében. 18 Bevitte az Isten házába apja szent adományait és a maga szent adományait: ezüstöt, aranyat és egyéb tárgyakat.
Az Ige mellett – Kovács Mihály igemagyarázata
(2) „Az Úr veletek lesz, ha ti is ővele lesztek. Ha keresitek őt, megtaláljátok…” (2Krón 15)
Egy nem várt győzelem még a hitben élő embert is megszédítheti. Hogy ennek csapdájába ne essen, a hadjáratból hazatérő Ászá királyt Azarjá próféta további reformok bevezetésére buzdítja (1–7). A király erre hallgatva, a győzelem hatása alatt megújítja az Úrral kötött szövetséget. Az ország egész területén lerombolja a bálványkultuszhelyeket, és visszaállítja Isten igaz tiszteletét. Megújul a jeruzsálemi templomi kultusz, amit a szívek megújulása követ (8–15). Egyre több hűségfogadalom hangzik el, aminek áldásaképpen Isten két évtizedes nyugalmat ad népének. Ászá hitben való engedelmességét mutatja, hogy még saját anyját is megfosztja az anyakirálynői méltóságtól (16), és az általa készíttetett bálványt összetöreti. Lám, még a magas méltóság sem lehet akadálya Isten igaz tiszteletének. Ászá egész magatartását a prófétai figyelmeztetésre való összpontosítás jellemezte, amely mai igénk része. Az Úr ma is velünk van, ha mi is vele leszünk. E mondat első fele sokszor vált jelmondattá népünk, nemzetünk krízishelyzeteiben, elfelejtve a folytatást, amely feltételes kötőszóval kezdődik: ha! – jelezve ezzel azt, hogy Isten segítsége a mi őrá figyelésünket is igényli.
