„Összegyűltek a zsidók /.../, és rátámadtak azokra, akik a vesztükre törtek.” Eszt 9,1–19
1 A tizenkettedik hónap, vagyis adár hónap tizenharmadik napján, amikor esedékessé vált volna a király törvényerejű parancsának a végrehajtása, és amelyen azt remélték a zsidók ellenségei, hogy elbánhatnak velük, éppen fordítva történt a dolog, mert a zsidók bánhattak el azokkal, akik gyűlölték őket. 2 Összegyűltek a zsidók Ahasvérós király összes tartományának a városaiban, és rátámadtak azokra, akik a vesztükre törtek. Senki sem tudott nekik ellenállni, mert az egész lakosságot elfogta a tőlük való félelem. 3 A tartományok összes vezetője, a kormányzók, a helytartók és a királyi hivatalnokok kedveztek a zsidóknak, mert elfogta őket a Mordokajtól való félelem. 4 Mordokaj ugyanis nagy ember lett a királyi palotában, és híre eljutott valamennyi tartományba. Sőt Mordokaj egyre nagyobb ember lett. 5 Akkor leverték a zsidók minden ellenségüket. Fegyverrel vágták, gyilkolták és pusztították őket, és úgy bántak el gyűlölőikkel, ahogy csak akartak. 6 Súsán várában is mészárlást rendeztek a zsidók, és kiirtottak ötszáz embert, 7 közöttük Parsandátát, Dalfónt és Aszpátát, 8 Pórátát, Adalját és Arídátát, 9 Parmastát, Aríszajt, Aridajt és Vajzátát. 10 Legyilkolták Hámánnak, Hammedátá fiának, a zsidók ellenségének ezt a tíz fiát, de a zsákmányhoz nem nyúltak. 11 Még azon a napon a király elé terjesztették, hogy hány embert gyilkoltak le Súsán várában. 12 Akkor ezt mondta a király Eszter királynénak: Súsán várában lemészároltak és kiirtottak a zsidók ötszáz embert, közöttük Hámán tíz fiát. Mit tehettek akkor a király többi tartományában? Mit kérsz még? Megkapod! Mit kívánsz még? Meglesz! 13 Eszter így válaszolt: Ha jónak látod, királyom, engedd meg holnap is a súsáni zsidóknak, hogy a mára szóló törvény szerint járjanak el! Hámán tíz fiát pedig akasszák föl! 14 A király megengedte, hogy így legyen. Súsánban kihirdették tehát a törvényt, Hámán tíz fiát pedig fölakasztották. 15 Összegyűltek tehát a súsáni zsidók adár hónap tizennegyedik napján is, és lemészároltak Súsánban háromszáz embert, de a zsákmányhoz nem nyúltak. 16 A király tartományaiban élő többi zsidó is összegyűlt életük védelmére, hogy nyugton lehessenek ellenségeiktől. Gyűlölőik közül hetvenötezer embert mészároltak le, de a zsákmányhoz nem nyúltak. 17 Ez adár hónap tizenharmadik napján történt. A tizennegyedik napon már nyugalmuk volt, ezért azt az evés-ivás és az öröm napjává tették. 18 A súsáni zsidók azonban a hónap tizenharmadik és tizennegyedik napján is összegyűltek, ezért a hónap tizenötödik napján lett csak nyugalmuk, így ők ezt tették meg az evés-ivás és az öröm napjának. 19 Ezért tartják a vidéki városokban lakó vidéki zsidók adár hónap tizennegyedik napján az öröm és az evés-ivás ünnepnapját, amikor ajándékokat küldenek egymásnak.
Bibliaolvasó Kalauz – Molnár Ambrus igemagyarázata
A halálra ítélt zsidók megmenekülésének egyetlen lehetősége a király pecsétjével ellátott és ezért visszavonhatatlan jogi dokumentum (8,8). A lehetőséget személyesen kellett beváltani a halál elkerülése érdekében (2). Megmenekülést lehetővé tevő visszavonhatatlan jogi dokumentumhoz hasonlítja Pál Jézus áldozatát is, ami hiteles igazolás a kifizetett adósságról (Kol 2,14). Az Isten felé eladósodott és örök halálra ítélt ember egyetlen lehetősége, hogy Istennél személyesen átvegye az új életéről szóló nyugtát. Személyesen kell rendezni, elkerülve a halált.
RÉ 33 RÉ21 33 • IÉ Mk 12,41–44 • Zsolt 33
Heti dicséret | 766 | Jézus, te vagy nékem őriző pásztorom
Heti zsoltárének | 33 | Nosza, ti, istenfélő hívek
„Nem láttam templomot a városban…” Jel 21,9–27
9 És jött egy a hét angyal közül, akiknél a hét pohár volt, telve a hét utolsó csapással, és így szólt hozzám: Jöjj, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány feleségét. 10 Elvitt engem lélekben egy nagy és magas hegyre, és megmutatta nekem a szent várost, Jeruzsálemet, amely Istentől, a mennyből szállt alá, 11 telve Isten dicsőségével; ragyogása hasonló volt a legértékesebb drágakőhöz, a kristályfényű jáspishoz, 12 fala nagy volt és magas, tizenkét kapuja volt, előttük tizenkét angyal, és a kapukra nevek írva, Izráel fiai tizenkét törzsének nevei: 13 kelet felől három kapu, észak felől három kapu, dél felől három kapu, és nyugat felől három kapu. 14 A város falának tizenkét alapköve volt, és azokon a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve. 15 Aki velem beszélt, annál volt egy arany mérővessző, hogy megmérje a várost, annak kapuit és falát: 16 a város négyszögletű volt, és a hossza annyi, mint a szélessége; és megmérte a várost a mérővesszővel: tizenkétezer futam, hossza, szélessége és magassága egyenlő. 17 Megmérte a falát is: száznegyvennégy könyök, emberi mértékkel, amely az angyalé is. 18 Falának építőanyaga jáspis, és a város színarany, tiszta üveghez hasonló. 19 A város falának alapköveit mindenféle drágakő ékesítette: az első alapkő jáspis, a második zafír, a harmadik kalcedon, a negyedik smaragd, 20 az ötödik szárdonix, a hatodik karneol, a hetedik krizolit, a nyolcadik berill, a kilencedik topáz, a tizedik krizopráz, a tizenegyedik jácint, a tizenkettedik ametiszt. 21 A tizenkét kapu tizenkét gyöngy volt, a kapuk mindegyike egy-egy gyöngyből, és a város utcája színarany, mint az átlátszó üveg. 22 Nem láttam templomot a városban, mert a mindenható Úr Isten és a Bárány annak a temploma. 23 És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak neki, mert az Isten dicsősége világosította meg, és lámpása a Bárány: Ézs 60,19-20 24 a népek az ő világosságában fognak járni, és a föld királyai oda viszik be dicsőségüket. 25 Kapuit nem zárják be nappal, éjszaka pedig nem lesz. 26 A népek oda viszik be kincseiket és gazdagságukat, 27 tisztátalanok pedig nem jutnak be oda, sem olyanok, akik utálatosságot vagy hazugságot cselekszenek: hanem csak azok, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe.
Az Ige mellett – Hodossy-Takács Előd
(22) „Nem láttam templomot a városban…” (Jel 21,9–27)
Ezékiel próféta utolsó látomásában az újraosztott ország új fővárosa rajzolódik ki, ahol minden törzsnek saját kapuja lesz, neve pedig: „Ott van az Úr” (Ez 48,30–35). A jelenések könyve végén is a szent város képe válik láthatóvá, falak és kapuk, a város szabályos négyszögként magasodik (16). Micsoda látvány! Ott ragyog a látnok előtt, akár a jáspis (11), mintha még az alapokat is drágakövek ékesítenék (18–19), a kapuk gyöngyből, az utcák színaranyból készültnek tűnnek (21). De nemcsak az megkapó, amit János lát – az is nehezen felfogható, amit nem lát! Az új Jeruzsálemben nem áll templom. Dávid városa, az Úr hajléka nélkül? Ez már nem Dávid földi városa, ez a település az Úré, „telve Isten dicsőségével” (11). Itt nem épít templomot földi király, itt már nem kell prófétáknak róniuk az utcákat és tereket, hogy megtérésre hívják azt a keveset, akik hajlandók meghallgatni őket. Ide nem tör be többé pusztító, itt nem lesz több újjáépülés sem, és ennek a városnak a tövében senkit nem fognak többé megostorozni, tövissel koronázni, megfeszíteni. Ehelyett ott lesz maga a Mindenható Isten és a Bárány. Nem lesz sötétség, és a kapuk sem lesznek bezárva soha többé. Vágyaink helye ez.