„... tegyék kötelezővé a megszabott időben a púrim-napok megtartását...” Eszt 9,20–32
20 Mordokaj leírta mindezeket az eseményeket. Majd levelet küldött mindazoknak a zsidóknak, akik Ahasvérós király tartományaiban laktak közel és távol, 21 és kötelezővé tette számukra, hogy évről évre tartsák meg adár hónap tizennegyedik és tizenötödik napját. 22 Mert ezek azok a napok, amelyeken a zsidók megnyugodhattak ellenségeiktől, és ez az a hónap, amelyen bánatuk örömre, gyászuk pedig ünneplésre fordult. Tegyék azokat az evés-ivás és az öröm napjaivá, amikor egymásnak ajándékokat, a szegényeknek pedig adományokat küldenek. 23 A zsidók megfogadták, hogy máskor is megteszik, amit most először, úgy, ahogy Mordokaj megírta nekik. 24 Mert az agági Hámán, Hammedátá fia, aki minden zsidónak az ellensége volt, azt tervezte a zsidók ellen, hogy kiirtja őket. Ezért púrt, azaz sorsot vetett, hogy rettegésbe ejtse és kiirtsa őket. 25 De amikor Eszter bement a királyhoz, az levélben parancsolta meg, hogy szálljon vissza Hámán fejére az a gonosz terv, amelyet a zsidók ellen kigondolt. Fel is akasztották fiaival együtt. 26 Ezért nevezték el ezeket a napokat púrimnak a púr szóról. Ennek a levélnek a szövege alapján meg annak alapján, amit láttak és átéltek, 27 kötelezőnek fogadták el a zsidók, hogy sem ők, sem utódaik, sem a hozzájuk csatlakozók nem szüntetik meg, hanem megtartják ezt a két napot a kapott írás szerint és az előírt időben minden esztendőben; 28 emlékezetben tartja és megünnepli ezeket a napokat minden nemzedék, minden nemzetség, minden tartomány és minden város. A púrimnak ezeket a napjait nem szüntetik meg a zsidók, és emlékük nem szűnik meg az utódok között sem. 29 Eszter királyné, Abíhajil leánya a zsidó Mordokajjal együtt igen nyomatékosan megírta egy második levélben, hogy a púrimra vonatkozó előírásokat tegyék kötelezővé. 30 Levelet küldtek minden zsidónak Ahasvérós birodalmának százhuszonhét tartományába, békét és biztonságot kívánva nekik, 31 hogy tegyék kötelezővé a megszabott időben a púrim-napok megtartását, ahogyan elrendelte nekik a zsidó Mordokaj és Eszter királyné, és ahogyan kötelezővé tették magukra és utódaikra nézve annak idején a böjtölést és a jajveszékelést. 32 Így erősítette meg Eszter parancsa a púrim előírásait, és feljegyezték azokat egy könyvbe.
Bibliaolvasó Kalauz – Molnár Ambrus igemagyarázata
A sorsvetés, mely Izráel elpusztításának idejét jelölte ki, új ünneppé lett. Purimnak nevezték, mert Hámán púrt, sorsot vetett a gyilkosság napjára (24). Isten ismét megszabadította népét. Bánat helyett örömet, gyász helyett ünnepet szerzett. Az ünnep, miközben az életre és a szabadságra irányítja a figyelmet, előíze a halhatatlanságnak és a tökéletes szabadságnak, amely kizárólag Jézus Krisztusban adatik meg (Jel 19,7).
RÉ 104 RÉ21 104
Napi ének | 780 | Megvizsgáltál, Uram, engem (Zsolt 139)
„… Ezek az igék megbízhatók és igazak…” Jel 22,1–7
1 Azután megmutatta nekem az élet vizének folyóját, amely ragyogó, mint a kristály, és az Isten és a Bárány trónjából ered. 2 A város főútjának közepén, a folyó két ága között van az élet fája, amely tizenkétszer hoz termést, minden egyes hónapban megadja termését, és a fa levelei a népek gyógyítására szolgálnak. 3 És semmi nem lesz többé átok alatt a városban, hanem az Isten és a Bárány trónja lesz benne: szolgái imádják őt, 4 és látni fogják az ő arcát, és az ő neve lesz a homlokukon. 5 Éjszaka sem lesz többé, és nem lesz szükségük lámpásra, sem napvilágra, mert az Úr Isten fénylik fölöttük, és uralkodnak örökkön-örökké. 6 És ezt mondta nekem: Ezek az igék megbízhatók és igazak, mert az Úr, a próféták lelkének Istene küldte el angyalát, hogy megmutassa szolgáinak mindezt, aminek hamarosan meg kell történnie. 7 És íme, eljövök hamar: boldog, aki megtartja e könyv prófétai igéit.
Az Ige mellett – Hodossy-Takács Előd
(6) „… Ezek az igék megbízhatók és igazak…” (Jel 22,1–7)
A mennyei Jeruzsálem látomása után az olvasó szeme előtt egyetlen kérdés lebeg: mikor lesz meg mindez, Uram? Erre a ki nem mondott kérdésre a válasz meglehetősen csüggesztő, ha tudomásul vesszük, hogy már két évezred eltelt a könyv ígéreteinek megfogalmazása óta, de a válasz mégis ez: hamarosan. Hamarosan meg kell történniük mindezeknek. Mi viszont türelmetlenek vagyunk, különösen, amikor háborúk zaját halljuk, járványok nyomorúságát éljük át, és naponta ordítják felénk ezernyi csatornából a félelmetes, bár nem teljesen világos szavakat: válság felé rohan a világ! Lehet, hogy mindez igaz, és a világ hatalmasai tényleg csak vakon tapogatóznak; de az is lehet, hogy hibát hibára halmoznak. Mindez azonban csak a jelenvaló, látható világ keretei közt érvényes. Mi, akik végigolvastuk A jelenések könyvét, egy másik világ felé fordítjuk tekintetünket az utolsó fejezethez érve. Nem csüggedünk, és „hamar” szó miatt sem kesergünk, ami végső soron azt jelenti „majd”. Mi az Élet Urára tekintünk, aki igaz Igéjét adta nekünk. Ő erősít meg ma is: minden ígérete igaz. Nekünk ez a bizonyosság elég. Várunk, reménykedő szívvel. Ha kell, még kétezer évet, mert tudjuk, boldog, aki „megtartja e könyv prófétai igéit” (8).