„Mert hogyan tudnám elnézni azt a veszedelmet, amely népemre vár, és hogyan tudnám elnézni rokonaim pusztulását?” Eszt 8
1 Azon a napon Ahasvérós király Eszter királynénak adta Hámánnak, a zsidók ellenségének a házát. Mordokaj pedig bemehetett a király elé, mert Eszter megmondta, hogy az ő hozzátartozója. 2 A király lehúzta pecsétgyűrűjét, amelyet visszavett Hámántól, és odaadta Mordokajnak. Eszter pedig Mordokajt Hámán házának a felügyelőjévé tette. 3 Azután ismét beszélt Eszter a királlyal, lába elé borult, és sírva kért kegyelmet tőle, hogy hiúsítsa meg az agági Hámán gonosz tervét, amelyet a zsidók ellen kigondolt. 4 A király kinyújtotta Eszter felé az aranypálcát. Eszter fölkelt, megállt a király előtt, 5 és ezt mondta: Ha jónak látja a király, ha jóindulattal van irántam, ha helyesnek tartja a király, és kedves vagyok neki, adjon ki egy iratot, hogy vonják vissza az agági Hámánnak, Hammedátá fiának a tervét tartalmazó leveleket, amelyeket azért írt, hogy valamennyi királyi tartományból kipusztítsák a zsidókat. 6 Mert hogyan tudnám elnézni azt a veszedelmet, amely népemre vár, és hogyan tudnám elnézni rokonaim pusztulását? 7 Ahasvérós király így felelt Eszter királynénak és a zsidó Mordokajnak: Hámán házát már Eszternek adtam, őt pedig felakasztották, mert kezet emelt a zsidókra. 8 Ti meg írjatok a király nevében, amit a zsidók érdekében jónak láttok, és pecsételjétek le a király gyűrűjével. Mert az az irat, amelyet a király nevében írtak, és a király gyűrűjével pecsételtek le, visszavonhatatlan. 9 Akkor tehát hívatták a királyi írnokokat a harmadik hónap, vagyis sziván hónap huszonharmadikán, és mindent Mordokaj parancsa szerint írtak meg a zsidóknak, a kormányzóknak, a helytartóknak és a tartományok vezetőinek Indiától Etiópiáig százhuszonhét tartományba, minden egyes tartománynak a saját írásával és minden egyes népnek a maga nyelvén; a zsidóknak is a maguk írásával és a maguk nyelvén. 10 Ahasvérós király nevében írták, és a király gyűrűjével pecsételték le. Lovas futárokkal, akik a királyi ménes postalovain vágtattak, leveleket küldtek, 11 amelyekben megengedte a király, hogy az egyes városokban lakó zsidók összegyűljenek életük védelmére, sőt hogy elpusztíthassák, legyilkolhassák és megsemmisíthessék azokat, akik a népek közül és a tartományokból rájuk támadnak a gyermekekkel és asszonyokkal együtt, vagyonukat pedig zsákmányként elvehessék. 12 Ahasvérós király minden tartományában ugyanazon a napon, a tizenkettedik hónap, vagyis adár hónap tizenharmadikán 13 az irat szövegét törvényként adták ki minden egyes tartománynak, közölve minden néppel, hogy legyenek készen a zsidók azon a napon, és álljanak bosszút ellenségeiken. 14 A futárok királyi postalovakra ülve lázas sietséggel indultak útnak a király parancsával, Súsán várában pedig kihirdették a törvényt. 15 Ezután Mordokaj bíborkék és hófehér királyi ruhában, nagy aranykoszorúval és fehér lenvászonból meg bíborvörös gyapjúból készített palástban távozott el a királytól, Súsán városa pedig ujjongva örvendezett. 16 A többi zsidóra is felvirradt az öröm, vidámság és megbecsülés napja. 17 Minden egyes tartományban és minden egyes városban, ahová csak a király törvényerejű parancsa eljutott, örültek, vigadtak, lakomáztak és ünnepeltek a zsidók. Az ország lakossága közül sokan zsidókká lettek, mert elfogta őket a zsidóktól való rettegés.
Bibliaolvasó Kalauz – Szentgyörgyi László
„Mert hogyan tudnám elnézni azt a veszedelmet, amely népemre vár, és hogyan tudnám elnézni rokonaim pusztulását?” (6). Mordokaj hitbeli helytállása, kitartása, Eszter bátorsága nem öncélú. Amit tesznek, a népért teszik, céljuk Isten népének mint fizikai és lelki közösségnek a megmentése, és fáradozásuk nem hiábavaló. Szolgálatuk a közösségért vállalt felelősség szép példája lehet számunkra.
RÉ 393 RÉ21 589
Ének keresztelőre | 343 | Ó, örök Isten! Ki Atyánk vagy nékünk
„… a szent várost, az új Jeruzsálemet is láttam, amint alászáll a mennyből …” Jel 21,1–8
1 És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sincs többé. 2 És a szent várost, az új Jeruzsálemet is láttam, amint alászáll a mennyből az Istentől, felkészítve, mint egy menyasszony, aki férje számára van felékesítve. 3 Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trón felől: Íme, Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga Isten lesz velük, 4 és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak. 5 A trónon ülő ezt mondta: Íme, újjáteremtek mindent. És így szólt: Írd meg, mert ezek az igék megbízhatók és igazak! 6 És ezt mondta nekem: Megtörtént! Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. Én adok majd a szomjazónak az élet vizének forrásából ingyen. 7 Aki győz, örökölni fogja mindezt, és Istene leszek annak, az pedig fiam lesz. 8 De a gyáváknak és hitetleneknek, az utálatosaknak, gyilkosoknak és paráznáknak, a varázslóknak és bálványimádóknak, és minden hazugnak a tűzzel és kénnel égő tóban lesz a helye: ez a második halál.
Az Ige mellett – Hodossy-Takács Előd
(2) „… a szent várost, az új Jeruzsálemet is láttam, amint alászáll a mennyből …” (Jel 21,1–8)
A mennyei Jeruzsálemben Isten választottai tartózkodnak elnyert nyugalmukban. A könyv első olvasói ekkor megérthették: bármennyire is ragyogó Róma vagy a birodalom egyik-másik nagyvárosának gazdagsága, eltörpül amellett, amit Isten elkészített az őt szeretőknek. Itt kapcsolódunk össze mi is ezekkel az első olvasókkal: eszünkbe jut még, hogy amikor csodáljuk a technikai civilizáció eredményeit, végső soron a mulandóságot ünnepeljük? A modern ember, ha a világ szerencsésebb részén született, és még sikeres is, általában büszke, sőt gőgös; de néha rádöbbennünk, múlandó a világ. Ennhek felismerése nyomán sokan álmodozni kezdenek a szép új világról, és kitalálják az ideális társadalmat. Az elmúlt kétszáz év különösen változatos volt ezen a téren, de a világmegváltó kísérletek rendre kudarcot vallottak. Nem kellene semmi újat kitalálni, csak elfogadni, amit Isten elkészített. A bibliai kép tiszta és egyszerű: elmúlik a régi, megszületik az új, alászáll a mennyei Jeruzsálem. Ez nem emberi tervezés, kulturális, vagy gazdasági nagyszerűség okán szent, hanem mert Istenhez tartozik. Az övé. Ő pedig ebbe a hajlékba várja és fogadja be az övéit.