„Én is ugyanígy böjtölök..., azután bemegyek a királyhoz a törvény ellenére is. Ha el kell vesznem, hát vesszek el!” Eszt 4
1 Amikor Mordokaj megtudta mindazt, ami történt, megszaggatta a ruháját, zsákruhába öltözött, hamut szórt a fejére, kiment a városba, és hangosan, keservesen jajveszékelt. 2 Így ment egészen a király kapujáig, de a király kapuján senkinek sem volt szabad belépnie zsákruhában. 3 Minden egyes tartományban, ahová csak a király törvényerejű parancsa eljutott, nagy gyász szakadt a zsidókra. Böjtöltek, sírtak, a mellüket verték, és sokan voltak, akik zsákruhában és hamuban hevertek. 4 Ekkor bementek Eszterhez a szolgálóleányai és a háremőrei, és jelentették ezt neki. A királyné nagyon megrendült, és ruhát küldött, hogy öltöztessék fel Mordokajt, a zsákruhát pedig vegyék le róla, de ő nem fogadta el. 5 Ezért Eszter hívatta Hatákot, a szolgálatára rendelt királyi udvarnokot, és megparancsolta, hogy tudja meg Mordokajtól, mi ez, és miért tesz ilyet. 6 Kiment tehát Haták Mordokajhoz a város főterére, amely a király kapujával szemben volt. 7 Akkor Mordokaj elmondta neki mindazt, ami történt, és hogy mit ígért Hámán, mennyi ezüstöt mér ki a királyi kincstárnak, ha elpusztíthatja a zsidókat. 8 Odaadta neki a törvény szövegének másolatát is, amelyet Súsánban adtak ki a kiirtásuk céljából, hogy mutassa meg Eszternek, magyarázza meg, és parancsolja meg neki, hogy menjen be a királyhoz, kérjen tőle kegyelmet, és esdekeljen előtte népéért. 9 Haták bement Eszterhez, és átadta Mordokaj üzenetét. 10 Eszter azonban ezt a választ küldte Hatákkal Mordokajnak: 11 A király összes udvari embere és a királyi tartományok népe is tudja, hogy minden férfira és nőre ugyanaz a törvény vonatkozik: aki hívatlanul be mer menni a királyhoz a belső udvarba, azt kivégzik. Csak az marad életben, aki felé a király kinyújtja aranypálcáját. Engem azonban már harminc napja nem hívtak be a királyhoz. 12 Mordokajnak átadták Eszter üzenetét. 13 Akkor Mordokaj ezt üzente vissza Eszternek: Ne képzeld, hogy te a királyi palotában megmenekülhetsz a többi zsidó közül! 14 Mert ha te most némán hallgatsz, a zsidók kaphatnak módot máshonnan a szabadulásra és menekvésre, te azonban családoddal együtt elpusztulsz. Ki tudja, nem éppen a mostani idők miatt jutottál-e királynői méltóságra? 15 Eszter ezt üzente vissza Mordokajnak: 16 Menj, és gyűjts össze minden zsidót, aki csak Súsánban található, és böjtöljetek értem! Ne egyetek és ne igyatok három napig se éjjel, se nappal! Én is ugyanígy böjtölök szolgálóleányaimmal, azután bemegyek a királyhoz a törvény ellenére is. Ha el kell vesznem, hát vesszek el! 17 Mordokaj elment, és mindenben úgy járt el, ahogyan Eszter parancsolta neki.
Bibliaolvasó Kalauz – Szentgyörgyi László
„Én is ugyanígy böjtölök..., azután bemegyek a királyhoz a törvény ellenére is. Ha el kell vesznem, hát vesszek el!” (16). Hatalmas kockázatot vállal Eszter azzal, hogy hívatlanul lép a király elé. Nem öncélúan teszi ezt, hanem a népéért. Nem önmagában vagy a vakszerencsében bízva, hanem az Úrban. Előbb böjtöl, azután cselekszik. A hit bátorsága nem bennünk van vagy a körülményekben rejlik, hanem az Úrtól kérhető el.
RÉ 151 RÉ21 151
Napi ének |791 | Zengjen hálaének
„… Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzőjének vacsorájára!” Jel 19,1-10
1 Ezek után hallottam, mintha nagy sokaság hatalmas hangon szólna a mennyben: Halleluja, az üdvösség, a dicsőség és a hatalom a mi Istenünké, 2 mert igazak és igazságosak az ő ítéletei, mert elítélte a nagy paráznát, aki paráznaságával megrontotta a földet, mert számon kérte kezéből szolgái vérét. 3 Még egyszer mondták: Halleluja, felszáll a füstje is örökkön-örökké! 4 Ekkor leborult a huszonnégy vén és a négy élőlény, imádták Istent, aki a trónon ül, és így szóltak: Ámen! Halleluja! 5 És megszólalt egy hang a trón felől: Dicsérjétek Istenünket, ti szolgái mindnyájan, akik félitek őt, kicsinyek és nagyok. 6 És hallottam valami nagy sokaság hangját, amely mintha nagy vizek zúgása és erős mennydörgés hangja volna: Halleluja, mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a Mindenható! 7 Örüljünk és ujjongjunk, és dicsőítsük őt, mert eljött a Bárány menyegzője, felkészült menyasszonya, 8 és megadatott neki, hogy felöltözzék fényes, tiszta gyolcsba: ez a gyolcs a szentek igaz cselekedeteit jelenti. 9 Így szólt hozzám: Írd meg: Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzőjének vacsorájára! Ezt is mondta nekem: Ezek Isten igaz igéi. 10 És leborultam a lába elé, hogy imádjam őt, de így szólt hozzám: Vigyázz, ne tedd! Szolgatársad vagyok, és testvéreidé is, akikben megvan Jézus bizonyságtétele. Istent imádd, mert a Jézusról való bizonyságtétel a prófétaság lelke.
Az Ige mellett – Hodossy-Takács Előd
(9) „… Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzőjének vacsorájára!” (Jel 19,1–10)
Az Úr nem tűri vég nélkül az övéi eltiprását, bár néha úgy tűnik, órája elviselhetetlenül lassan jár. Ezzel szembesült Jeremiás próféta is a babiloni fogság elején. Megértette: az ítélet nem lesz örök pusztulás, és ettől kezdve egy kérdése volt: meddig? Beszélt hetven évről, de ez elviselhetetlenül hosszú időnek tetszett, és saját nemzedéke számára nem volt örömhír. Ekkor fogott egy kis tekercset, ráírta Babilon ítéletét, bukásának jövendölését, és rábízta a kevés hűséges egyikére: süllyessze az Eufráteszbe (Jer 51,59–64). Ez volt a próféta utolsó jövendölése és rendelkezése. A jelenések könyvének látnoka ugyanezt a magabiztosságot testesítette meg. Látta maga előtt Róma jövőbeli pusztulását, és megértette: Krisztus eljövetele előtt hamarosan szabaddá válik az út. Tróntermet látott, akárcsak korábban (4,1–10), a szakadatlan istendicséret helyét, és egy menyegzőt, ahol a paráznának már nem volt keresnivalója. A bárány menyegzője ez, amikor valóra válik a prófétai szó: „Eljegyezlek magamnak örökre, eljegyezlek magamnak az igazság és a törvény, a szeretet és az irgalom ajándékával. Eljegyezlek magamnak a hit ajándékával, és megismered az Urat” (Hós 2,21–22). Adja meg nekünk a Mindenható Isten, hogy így lássuk meg őt!