„Ezért arra törekedett Hámán, hogy Mordokajjal együtt minden zsidót kipusztítson Ahasvérós egész birodalmából.” Eszt 3
1 Ezek után nagy méltóságra emelte Ahasvérós király az agági Hámánt, Hammedátá fiát, és feljebb tétette a székét a körülötte levő összes vezető emberénél. 2 A király összes udvari embere, aki csak a királyi udvarban volt, térdet hajtott és leborult Hámán előtt, mert így parancsolta a király. Mordokaj azonban nem hajtott térdet, és nem borult le. 3 Ezért a király udvari emberei, akik a királyi udvarban voltak, megkérdezték Mordokajt: Miért szeged meg a király parancsát? 4 Napról napra mondogatták ezt neki, de ő nem törődött velük. Ezért jelentették Hámánnak, hogy lássák, helytálló-e Mordokaj védekezése, mert arra hivatkozott előttük, hogy zsidó. 5 Amikor Hámán is látta, hogy Mordokaj nem hajt térdet, és nem borul le előtte, elöntötte Hámánt a méreg. 6 De kevésnek tartotta, hogy csak Mordokajra emeljen kezet, mert megmondták neki, hogy Mordokaj melyik népből való. Ezért arra törekedett Hámán, hogy Mordokajjal együtt minden zsidót kipusztítson Ahasvérós egész birodalmából. 7 Ahasvérós király uralkodása tizenkettedik évének első hónapjában, vagyis niszán hónapban púrt, azaz sorsot vetettek Hámán előtt a megfelelő napra és a megfelelő hónapra, és a sors a tizenkettedik hónapra, vagyis adár hónapra esett. 8 Akkor ezt mondta Hámán Ahasvérós királynak: Van egy nép, amely elszórtan és elkülönülve él a népek között birodalmad minden tartományában. Törvényeik különböznek minden más népétől, és a király törvényeit sem tartják be. Nem helyes, hogy nyugton hagyja őket a király! 9 Ha a király jónak látja, adja írásba, hogy el kell pusztítani őket, én pedig tízezer talentum ezüstöt mérek ki a tisztviselők kezébe, hogy vigyék a királyi kincstárba. 10 Ekkor a király lehúzta ujjáról a pecsétgyűrűt, és átadta az agági Hámánnak, Hammedátá fiának, a zsidók ellenségének. 11 Majd a király ezt mondta Hámánnak: Az ezüst maradjon a tied, a néppel pedig tedd, amit jónak látsz. 12 Az első hónap tizenharmadik napján hívatták a királyi írnokokat, és megírattak mindent Hámán parancsa szerint a király kormányzóinak, minden tartomány helytartójának, minden nép vezetőjének, minden tartománynak a maga írásával és minden népnek a maga nyelvén. Ahasvérós király nevében készült az írás, és a király gyűrűjével pecsételték le. 13 Elküldték a levelet futárokkal valamennyi királyi tartományba, hogy egyetlen napon, a tizenkettedik hónap, vagyis adár hónap tizenharmadikán pusztítsanak el, gyilkoljanak le és semmisítsenek meg minden zsidót: ifjakat és öregeket, gyermekeket és nőket egyaránt, vagyonuk pedig legyen szabad prédává. 14 Az irat szövegét törvényként adták ki minden egyes tartománynak, közölve minden néppel, hogy legyenek készen azon a napon. 15 A futárok sietve útnak indultak a király parancsával, Súsán várában pedig kihirdették a törvényt. Miközben a király és Hámán leültek inni, Súsán városában riadalom támadt.
Bibliaolvasó Kalauz – Szentgyörgyi László
Az udvari emberek, térdet hajtók kicsinyessége, besúgása, egy vezető hiúsága, gőgje, személyes bosszúja, lelketlen cinizmusa, egy megvezethető király, illetve nyers anyagi érdekek együttese oda vezet, hogy elvi döntés születik egy nép, egy vallási közösség kiirtásáról. A kegyetlen terv, a sokak gyűlöletében összpontosuló energia mégsem ér célt, az emberileg megmásíthatatlan mégsem következik be, mert Istennek más terve van. De ez már a következő részek tanulsága.
RÉ 83 RÉ21 83
Napi ének | 762 | Uram, tied vagyok én
„… Így vettetik le Babilon, a nagy város, egyetlen lendülettel …” Jel 18
1 Ezek után láttam, hogy egy másik angyal leszállt a mennyből: nagy hatalma volt, és dicsősége beragyogta a földet. 2 És ezt kiáltotta erős hangon: Elesett, elesett a nagy Babilon, amely ördögök lakóhelyévé lett, és minden tisztátalan lélek, minden tisztátalan madár és minden tisztátalan és utálatos állat rejtekhelyévé lett. 3 Mert féktelen paráznaságának borából ivott minden nemzet, vele paráználkodtak a föld királyai, és eldőzsölt javaiból gazdagodtak meg a föld kereskedői. 4 Hallottam, hogy egy másik hang szól az égből: Menjetek ki belőle, én népem, hogy ne legyetek részesek bűneiben, és hogy a rámért csapások ne érjenek titeket; 5 mert bűnei felhalmozódtak az égig, és megemlékezett Isten az ő gonoszságairól. 6 Fizessetek meg neki, ahogyan ő fizetett, és kétszeresét adjátok vissza cselekedetei szerint: a pohárba, amelyet ő megtöltött, töltsetek neki kétszeresen; 7 amilyen mértékben dicsőítette magát és dőzsölt, annyi kínnal és gyásszal fizessetek meg neki, mert szívében ezt mondja: Fenségesen ülök itt, mint egy királynő, özvegy nem vagyok, gyászt sem látok soha. 8 Ezért egyetlen napon jönnek rá a csapások: halál, gyász és éhínség; és tűzben fog elpusztulni, mert erős Úr az Isten, aki megítéli őt. 9 Sírni és gyászolni fognak miatta a föld királyai, akik vele paráználkodtak és dőzsöltek, amikor látják a tűzvész füstjét. 10 Gyötrelmétől való félelmükben távol megállva így szólnak: Jaj, jaj, te nagy város, Babilon, te erős város, egyetlen óra alatt ért utol az ítélet. 11 A föld kereskedői is sírnak és gyászolnak miatta, mert áruikat senki sem vásárolja többé: 12 az aranyat és az ezüstöt, a drágakövet és a gyöngyöt, a gyolcsot és a bíbort, a selyem- és skarlátárukat, a különféle tujafákat és az elefántcsont-tárgyakat, a különféle nemes fából vagy ércből, vasból és márványból készült eszközöket, 13 a fahéjat, a balzsamot, a füstölőszereket, a kenőcsöket és a tömjént, a bort és az olajat, a finomlisztet és a gabonát, a marhákat és a juhokat, a lovakat és a kocsikat, a rabszolgákat és a foglyokat. 14 A haszon, amelyre lelked vágyott, eltűnt előled, minden bőség és pompa elpusztult körülötted, és nyomuk sem lesz többé. 15 Akik ezekkel kereskedtek, és ezekből gazdagodtak meg, gyötrelmétől félve távol megállnak, sírnak, és gyászolnak, 16 és így szólnak: Jaj, jaj a nagy városnak, amely gyolcsba, bíborba és skarlátba volt öltözve, arannyal, drágakővel és gyönggyel volt ékesítve, mert egyetlen óra alatt pusztult el ekkora gazdagság! 17 És a kormányosok, a hajósok, az evezősök és akik a tengeren dolgoznak, mind megálltak távol, 18 és amikor látták a tűzvész füstjét, így kiáltoztak: Van-e hasonló a nagy városhoz? 19 És port hintettek fejükre, és sírva, gyászolva kiáltoztak: Jaj, jaj a nagy városnak, ahol az ő jólétéből meggazdagodott mindenki, akinek hajói voltak a tengeren: egyetlen óra alatt elpusztult! 20 Örülj neki, te menny, és örüljetek, ti szentek, apostolok és próféták, mert Isten végrehajtotta rajta az ítéletet értetek. 21 Egy erős angyal felemelt egy akkora követ, mint egy nagy malomkő, bedobta a tengerbe, és így szólt: Így vettetik le Babilon, a nagy város, egyetlen lendülettel, és nyoma sem lesz többé. 22 Nem hallatszik benned többé hárfások és zenészek, fuvolások és trombitások hangja, nem lesz benned többé egyetlen mesterség egyetlen mestere sem, és malom zúgása sem hallatszik többé benned. 23 És nem világít benned többé lámpás fénye, nem hallatszik benned többé vőlegény és menyasszony szava, mert kereskedőid a föld hatalmasai voltak, mert a te varázslásodtól tévelyedett el valamennyi nép: 24 de benne találtatott a próféták és a szentek vére, és mindazoké, akik megölettek a földön.
Az Ige mellett – Hodossy-Takács Előd
(21) „… Így vettetik le Babilon, a nagy város, egyetlen lendülettel …” (Jel 18)
A jelenések könyvében hemzsegnek a zavarba ejtő képek, de ezek mélyén egyszerű és világos tanítás húzódik meg. Az egyik ilyen gondolatot e fejezetben találjuk: minden istentelen hatalom felett ítéletet fog mondani az Úr. A világban évezredek óta váltják egymást az elnyomó birodalmak. Ezek ismérvei nem sokat változtak, mindig agresszív módon bántak az elnyomottakkal, gazdasági és társadalmi kizsákmányolást testesítettek meg, idegen kulturális elemeket, szokásokat kényszerítettek a leigázott népekre. Gyarmatosítottak és kifosztottak, de a béke hírnökeként tekintettek saját magukra. Izraelnek történelme során bőven volt alkalma gazdag tapasztalatokra szert tenni e téren. Egyiptom, Asszíria, Babilon, Perzsia, Róma... Megannyi tragikus tapasztalat, mind eltiporni igyekezett Isten népét. Megértjük, hogy a Jelenések látnoka, amikor Róma bukására tekint, mennyei örömről beszél (21). Az örvendezés azonban nem a város pusztulásának, hanem az isteni ítélet megérkeztének szól! Az Úr ítélt, a szentek, apostolok és próféták javára (20), akik megértették, hogy el kell hagyniuk a várost, különben menthetetlenül részesek lesznek bűneiben. Jó felismerni az elfogadás és az önfeladás közötti határt.