„Igazságtalan az Isten? Szó sincs róla!” Róm 9,14–33
14 Mit mondjunk tehát? Igazságtalan az Isten? Szó sincs róla! 15 Hiszen így szól Mózeshez: „Könyörülök, akin könyörülök, és irgalmazok, akinek irgalmazok.” 16 Ezért tehát nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené. 17 Mert így szól az Írás a fáraóhoz: „Éppen azért emeltelek trónra, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, és hogy hirdessék nevemet az egész földön.” 18 Ezért tehát akin akar, megkönyörül, akit pedig akar, megkeményít. 19 Azt mondod erre nekem: „Akkor miért hibáztat mégis? Hiszen ki állhat ellene akaratának?” 20 Ugyan ki vagy te, ember, hogy perbe szállsz az Istennel? Mondhatja-e alkotójának az alkotás: „Miért formáltál engem ilyenre?” 21 Nincs-e hatalma a fazekasnak az agyagon, hogy ugyanabból az agyagból az egyik edényt nemes célra, a másikat pedig közönségesre formálja? 22 Isten pedig nem haragját akarta-e megmutatni és hatalmát megláttatni, és nem ezért hordozta-e türelemmel a harag eszközeit, amelyek pusztulásra készültek? 23 Vajon nem azért is, hogy megismertesse dicsőségének gazdagságát az irgalom eszközein, amelyeket dicsőségre készített, 24 amilyenekké minket is elhívott, nemcsak a zsidók, hanem a többi nép közül is? 25 Amint Hóseásnál is mondja: „Azt a népet, amely nem az én népem, az én népemnek hívom, és azt, amelyet nem szeretek, szeretett népemnek, 26 és úgy lesz, hogy azon a helyen, ahol megmondtam nekik: ti nem az én népem vagytok, ott neveztetnek majd az élő Isten fiainak.” 27 Ézsaiás pedig ezt hirdeti Izráelről: „Ha Izráel fiainak száma annyi volna, mint a tenger fövenye, akkor is csak a maradék üdvözül, 28 mert az Úr teljes mértékben és gyorsan váltja valóra szavát a földön.” 29 És amint előre megmondta Ézsaiás: „Ha a Seregek Ura nem hagyott volna utódot nekünk, olyanná lettünk volna, mint Sodoma, és hasonlóvá lettünk volna Gomorához.” 30 Mit mondjunk tehát? Azt, hogy a népek, amelyek nem törekedtek az igazságra, igazságot nyertek, mégpedig azt az igazságot, amely hitből van; 31 Izráel viszont, amely kereste az igazság törvényét, nem érte el a törvényt. 32 Miért? Azért, mert nem hitből, hanem mintegy cselekedetekből törekedtek rá: beleütköztek a megütközés kövébe, 33 amint meg van írva: „Íme, elhelyezem Sionban a megütközés kövét, a megbotránkozás szikláját, és aki hisz abban, az nem fog megszégyenülni.”
Bibliaolvasó Kalauz – Nyilas Zoltán igemagyarázata
„Igazságtalan az Isten? Szó sincs róla!” (14). Isten a kiválasztásban teljesen szabad, nem köti őt sem „futás”, sem emberi akarat, sem teljesítmény vagy igény. Testvéreim! Látnunk kell, hogy Isten világ előtti döntése Krisztusban valósult meg. „Isten tehát nem közvetítő nélkül választott ki minket, igaz, nem is valamely érdemünkért, hanem Krisztusban és Krisztusért, úgyhogy akik hit által Krisztusba oltattak, azok már kiválasztottak is... Bár Isten tudja, hogy kik az övéi, másutt pedig arról hallunk, hogy kevesen vannak a választottak, mégis jó reménységgel kell lennünk mindenki felől, és senkit sem szabad meggondolatlanul az elveszettek közé sorolnunk” (II. HH).
RÉ 274 RÉ21 741
Húsvéti ének | 513 |Felvirradt áldott szép napunk
„…Most azért bocsásd meg, Uram, a te szolgád bűnét, mert igen esztelenül cselekedtem!” 2Sám 24,1–10
1 Újból megharagudott az Úr Izráelre. Felingerelte ellenük Dávidot, és ezt mondta: Menj, vedd számba Izráelt és Júdát! 2 A király pedig ezt mondta Jóábnak, hadserege parancsnokának: Járd be Izráel minden törzsét Dántól Beérsebáig, és számláld meg a népet, hadd tudjam meg, mekkora a nép! 3 Jóáb azonban ezt felelte a királynak: Szaporítsa meg Istened, az Úr a népet százannyira, mint amennyi most, és gyönyörködjék benne az én uram, királyom! De miért leli kedvét az ilyen dologban az én uram, királyom? 4 A király szava azonban erősebb volt Jóábénál és a csapatparancsnokokénál. Elindult tehát Jóáb a csapatparancsnokokkal együtt a királytól, hogy megszámlálják Izráel népét. 5 Átkeltek a Jordánon, és Aróérnál ütöttek tábort, a várostól délre, Gád völgye közepén, majd Jazérba mentek. 6 Azután Gileádba és Tahtím földjére, Hodsíba mentek, majd Dán-Jaanba és Szidón környékére, 7 továbbá a megerősített Tíruszhoz mentek, meg a hivviek és kánaániak összes városába. Végül elérkeztek Júda déli vidékére, Beérsebába. 8 Miután bejárták az egész országot, kilenc hónap és húsz nap elteltével visszaérkeztek Jeruzsálembe. 9 Jóáb jelentette a királynak a népszámlálás eredményét: Izráelben nyolcszázezer kardforgató ember volt, Júdában pedig ötszázezer. 10 Dávidot azonban furdalni kezdte a lelkiismeret, miután megszámláltatta a népet, ezért ezt mondta Dávid az Úrnak: Nagyot vétettem azzal, hogy ezt tettem! Most azért bocsásd meg, Uram, a te szolgád bűnét, mert igen esztelenül cselekedtem!
Az Ige mellett – Csűrös András igemagyarázata
(10) „…Most azért bocsásd meg, Uram, a te szolgád bűnét, mert igen esztelenül cselekedtem!” (2Sám 24, 1–10)
Izraelnek még mindig nem sikerült megtanulnia, hogy harcaikban nem a számok döntenek, hanem Isten. Sokszor a számok bűvöletében élünk az egyházban is. Mintha a gyülekezetről bármi kiderülne abból, hogy mennyi temetés vagy keresztelő van. De vajon létezik-e arra statisztikánk, hogy mennyien maradnak beszélgetni az istentiszteletet követően? Hány szív nyílik meg egymás és Krisztus előtt? Dávid a számok bűvöletébe helyezkedik. Hosszan tartó munkával megszámolja a népet. Mindent tudni akar. Ma könnyen elérhető információ-áradatban élünk. Nekünk nem kell majdnem tíz hónapot vándorolnunk, két kattintással szinte minden hír elérhető. De a hírekkel, könnyen jött adatokkal nem lettünk bölcsebbek. A tájékozottság alig változott, de a mindentudás kámforos gőgje annál erősebb lett. Dávid bűnbánattal fordul a Mindenható felé. Sokadszorra. Isten sokadszorra is meghallgatja. Az információk elérésénél a hívő embernek sokkal fontosabb került elérhető közelségbe: két összekulcsolt kézre lakik tőlünk a Mindenható. Isten pontosan egy imádságra lakik tőled. Az a mindent tudó Atya, aki sok esztelenségemet, sok bűnömet bocsátotta már meg, Krisztus által.