„Ellenben ha igent mondotok, az legyen igen, ha pedig nemet, az legyen nem...” Mt 5,33–42
33 Hallottátok azt is, hogy megmondatott a régieknek: „Ne szegd meg esküdet, hanem teljesítsd az Úrnak, amit esküvel fogadtál!” 34 Én pedig azt mondom nektek, hogy egyáltalán ne esküdjetek: sem az égre, mert az Isten trónusa, 35 sem a földre, mert az lábainak zsámolya, sem Jeruzsálemre, mert az a nagy Király városa; 36 de ne esküdj saját fejedre sem, hiszen egyetlen hajszáladat sem teheted fehérré vagy feketévé. 37 Ellenben ha igent mondotok, az legyen igen, ha pedig nemet, az legyen nem, minden további szó a gonosztól van. 38 Hallottátok, hogy megmondatott: „Szemet szemért, fogat fogért.” 39 Én pedig azt mondom nektek, hogy ne szálljatok szembe a gonosz emberrel, hanem aki arcul üt téged jobb felől, tartsd oda annak arcod másik felét is! 40 Ha valaki pereskedni akar veled, és el akarja venni az alsóruhádat, engedd át neki a felsőt is! 41 Ha pedig valaki egy mérföldnyi útra kényszerít, menj el vele kettőre! 42 Aki kér tőled, annak adj, és ne fordulj el a kölcsönt kérőtől!
Bibliaolvasó kalauz – Pótor Imre igemagyarázata
„Ellenben ha igent mondotok, az legyen igen, ha pedig nemet, az legyen nem...” (37). Jézus Krisztus hangsúlyozza, hogy igazbeszédűek legyünk. Ez csak akkor lehetséges, ha Isten megtisztítja a szívünket, az értelmünket és az ajkunkat is. Amikor Ézsaiás elhívatásakor így kiáltott fel: „Jaj nekem! Elvesztem, mert tisztátalan ajkú vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom” (Ézs 6,5), akkor Isten angyala parázzsal érintette meg az ajkát és azt mondta az Úr: „Íme, ez megérintette ajkadat, bűnöd el van véve, vétked meg van bocsátva” (Ézs 6,7). Így lett Ézsaiás Isten hiteles hírnöke.
RÉ 72 RÉ 21 72
Himnusz vízkereszt napjára 442 Gonosz, kegyetlen Heródes
„…Őt tiszteljétek, és hozzá ragaszkodjatok!” 5Mózes 13
1 Tartsátok meg és teljesítsétek mindazt, amit megparancsolok nektek! Semmit se tégy ahhoz hozzá, és semmit se végy el belőle! 2 Ha próféta vagy álomlátó támad közöttetek, és meghirdet egy jelet vagy egy csodát, 3 még ha be is következik az a jel vagy csoda, amelyről beszélt neked, de közben azt mondja: Kövessünk más isteneket, akiket nem ismertél, és tiszteljük azokat, 4 akkor se hallgass annak a prófétának a szavára vagy arra az álomlátóra! Mert csak próbára tesz benneteket az Úr, a ti Istenetek, hogy megtudja, valóban teljes szívvel és lélekkel szeretitek-e az Urat, a ti Isteneteket. 5 Az Urat, a ti Isteneteket kövessétek, őt féljétek, az ő parancsolatait tartsátok meg, az ő szavára hallgassatok, őt tiszteljétek, és hozzá ragaszkodjatok! 6 Annak a prófétának és annak az álomlátónak pedig meg kell halnia, mert szavaival el akart téríteni benneteket Istenetektől, az Úrtól, aki kihozott benneteket Egyiptom földjéről, és kiváltott benneteket a szolgaság házából. El akart tántorítani attól az úttól, amelyről megparancsolta neked Istened, az Úr, hogy azon járj: takarítsd ki azért a gonoszt a magad köréből! 7 Ha testvéred – még ha anyád fia is – vagy a saját fiad, leányod, a feleséged, akit karjaidba zársz, vagy testi-lelki jó barátod titokban így csábítgat: Menjünk, és tiszteljünk más isteneket, akiket nem ismertél sem te, sem atyáid, 8 azoknak a népeknek az istenei közül, akik körülöttetek vannak, akár közel hozzád, akár tőled távol, bárhol is a föld egyik szélétől a másikig, 9 ne engedj neki, és ne hallgass rá, ne szánd meg, ne kíméld és ne mentegesd, 10 hanem öld meg irgalom nélkül! Amikor kivégzik, te emelj rá először kezet, és azután az egész nép! 11 Kövezd halálra, mert arra törekedett, hogy eltántorítson az Úrtól, a te Istenedtől, aki kihozott téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. 12 Hallja meg ezt egész Izráel, és féljen, és többé senki se kövessen el ilyen gonosz dolgot közöttetek! 13 Ha valamelyik városodról, amelyet Istened, az Úr ad neked, hogy ott lakj, azt hallod, hogy 14 elvetemült emberek támadtak köztetek, akik eltántorítják városuk lakóit, mert ezt mondják: Menjünk, tiszteljünk más isteneket, akiket nem ismertetek, 15 akkor keress, kutass és kérdezz utána alaposan, és ha valóban igaz a dolog, és megtörtént ez az utálatosság közöttetek, 16 irgalom nélkül hányd kardélre annak a városnak a lakóit; irtsd ki a várost mindenestül, ami benne van: még az állatokat is hányd benne kardélre! 17 A város összes zsákmányát gyűjtsd a piactér közepére, azután égesd fel a várost összes zsákmányával együtt Istenednek, az Úrnak szóló teljes áldozatul. Maradjon örökre romhalmaz, ne építsétek fel többé! 18 Semmit se tarts meg magadnak abból, amit ki kell irtani, hogy elforduljon rólad az Úr izzó haragja, és irgalmazzon neked, és irgalmában megszaporítson, ahogyan megesküdött atyáidnak, 19 ha hallgatsz Istenednek, az Úrnak szavára, és megtartod minden parancsolatát, amelyeket ma neked megparancsolok, és azt teszed, amit helyesnek lát Istened, az Úr.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(5) „…Őt tiszteljétek, és hozzá ragaszkodjatok!” (5Mózes 13)
Az a jó, ha az ember tud az építő, életet és gyarapodást szolgáló megegyezés érdekében kompromisszumokat kötni. A hétköznapi ügyek fontosak – éppen akkor, ott, azoknak, akik benne vannak –, de akár már egy év távlatból is lényegtelennek tűnnek ugyanazok a dolgok. Ebben a távlatban tekintve vissza egy ügyre, rádöbbenhetünk, hogy szent nagyvonalúsággal akár azonnal megoldhattuk volna a vitás kérdéseket, amely mindenki számára áldást hozhatott volna. Mi azonban apró ügyekben sem engedünk, egy jottányit sem. Ez gyarlóságunk életeleme!
Egyetlen esetben lehet „halálos” a megegyezés. Az élő Isten tiszteletében nincsenek kompromisszumok. Erről szól ez a fejezet. Akár egy hitelesnek tűnő próféta, akár a saját családod, akár a városod akarna rászedni „idegen isten” tiszteletére; akkor, ott nincs választási lehetőség! Ott döntéshelyzet van, ott nem lehet bizonytalankodni! (6–9) Ilyen helyzetben vagy egyértelműen hitvallást teszünk az élő, egyetlen, teremtő és megtartó Isten mellett, vagy mi magunk veszünk el, a mieinkkel együtt.
Az ember azonban éppen ezen a területen a leggyarlóbb, éppen az isten-kérdés területén a legparáznább, amely minden más téren is paráznává torzít bennünket. Fájdalmas tapasztalatunk ez ma is, amikor lassan már nem is kérdés az élő Isten tisztelete, miközben mindent, de mindent kipróbálunk, hogy enyhülést és örömöt találjunk.
„Ki kell irtani mindazokat, akik Isten megtagadására kísértenek bennünket!” – ezt olvastuk a mai Igében (8–10). Ilyen radikális ezen a területen Isten kijelentése. Itt nincsenek kompromisszumok: vagy hűséges ragaszkodás, vagy halál. Amit Isten Igéje itt kimond, az ténymegállapítás: Az élő Isten tisztelete nélkül kiirtjuk mi egymást valamilyen formában. Hit nélkül a bűn, a betegség, a halál, a gonosz az úr. Hit nélkül ítélet alatt vagyunk.
Az élő Isten mégis ragaszkodik hozzánk, nem engedett el bennünket, nem irtotta ki életünket jogos haragja. Istenünk, egyszülött Fiát adta oda érettünk, hogy mi megmaradhassunk. Ez a határtalan szeretet azonban megtérésre vezeti Isten gyermekeit.
Milyen a mi ragaszkodásunk Istenhez, egymáshoz, ügyeinkhez, sajátjainkhoz, másokhoz? Tudunk-e mi hűséggel ragaszkodni valamihez, valakihez is? De úgy, hogy ebből a ragaszkodásból nem a másikat megfojtó halál, hanem az élet támad? Ezt is csak az Isten tudta szépen elintézni: Ő úgy mutatta ki irántunk való örök hűségét és ragaszkodását, hogy abból szabadulás, feltámadás, élet, valóságos megújulás, üdvösség fakadt. Áldott legyen az Úr neve!