„...legyetek tehát bölcsek és józanok, hogy imádkozhassatok.” 1Pt 4,1–11
1 Mivel tehát Krisztus testben szenvedett, vértezzétek fel magatokat azzal a felismeréssel, hogy aki testileg szenved, az elszakad a bűntől, 2 hogy többé ne emberi vágyak, hanem Isten akarata szerint éljétek le testi életetek hátralevő idejét. 3 Bizony, elég volt abból, hogy a múltban a pogányok szokása szerint kicsapongásokban, kívánságokban, részegeskedésekben, dorbézolásokban, tivornyázásokban és szentségtelen bálványimádásokban éltetek. 4 Azért csodálkoznak rajtatok, sőt káromolnak titeket, mert nem rohantok velük együtt a kicsapongásnak ugyanabba a posványába. 5 De számot fognak adni annak, aki készen áll ítélni élőket és holtakat. 6 Mert a holtaknak is azért hirdettetett az evangélium, hogy megítéltessenek ugyan mint emberek testben, de éljenek Isten szerint lélekben. 7 Mindennek a vége pedig már közel van: legyetek tehát bölcsek és józanok, hogy imádkozhassatok. 8 Mindenekelőtt legyetek kitartóak az egymás iránti szeretetben, mert a szeretet sok bűnt elfedez. 9 Legyetek egymás iránt vendégszeretők zúgolódás nélkül. 10 Amilyen lelki ajándékot kaptatok, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai: 11 ha valaki prédikál, úgy mondja szavait, mint Isten igéit, ha valaki szolgál, úgy szolgáljon, mint aki azt Istentől kapott erővel végzi, hogy mindenkor Isten dicsőíttessék Jézus Krisztus által, akié a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.
Bibliaolvasó kalauz – Kónya Ákos igemagyarázata
Új életet kaptunk, a réginek mennie kell. A testi szenvedély helyét átveheti az Isten és a felebarát iránti szeretet. Amikor nehéz helyzetbe kerülünk, gondoljunk csak a koronavírus-járványra, akkor értjük meg, hogy az idő tényleg rövid (7). Ezért ajánlja az apostol az egymásra figyelést. A legjobb utat kövessük, ami a szeretet. Ma is tegyél jót valakivel! Talán szavak nélkül, csak tettekkel, de mutasd meg Isten szeretetét.
RÉ 323 MRÉ 192
„…amikor előlépek, mint vádló!” Zofóniás 3,1–8
1 Jaj a lázadozó, beszennyezett és erőszakos városnak! 2 Nem hallgatott a szóra, nem fogadta meg az intést, nem bízott az Úrban, nem járult Istene elé. 3 Olyanok benne a vezérek, mint az ordító oroszlánok, a bírák, mint a pusztai farkasok: egy csontot sem hagynak meg reggelre. 4 Prófétái hitványak, csalók. Papjai szentségtörők, önkényesen magyarázzák a törvényt. 5 De igazságos közöttük az Úr, ő nem követ el álnokságot, ítéletét minden reggel napfényre hozza, nem halasztja el. De az álnok ember nem tud szégyenkezni! 6 Népeket irtottam ki, elpusztultak bástyáik, utcáikat feldúltam, senki sem jár rajtuk. Romba dőltek városaik, elnéptelenedtek, lakatlanok. 7 Azt gondoltam, hogy félni fog engem, és megfogadja az intést, akkor nem pusztul el lakóhelye, úgy, ahogyan meg akartam büntetni. De ők egyre gonoszabb tetteket követtek el. 8 Azért várjatok rám – így szól az Úr –, arra a napra, amikor mint vádló előlépek! Mert úgy döntöttem, hogy összegyűjtöm a népeket, egybegyűjtöm az országokat, és kiöntöm rájuk bosszús haragomat, haragom egész hevét. Bizony, felindulásomnak tüze pusztítja majd az egész földet!
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(8) „…amikor előlépek, mint vádló!” (Zofóniás 3,1–8)
Jeruzsálem városa Isten mindenkori népét is megjeleníti. A próféta lázadónak, beszennyezettnek, erőszakosnak látja ezt a várost, amely mindezidáig nem fogadta meg az isteni intést, és soha nem bízott igazán az Úrban (1–2). A város vezérei, bírái, prófétái és papjai hitványak, ordító oroszlánokhoz és pusztai farkasokhoz hasonlók. A papok legnagyobb bűne, hogy önkényesen magyarázzák Isten szavát (3–4). Isten városát álnok emberek lakják, akik nem tudnak szégyenkezni, képtelenek bűnbánatra jutni (5). Isten népe vagyunk, az Úr nevét emlegetjük, az Ő Igéjét a szánkra vesszük, arra hivatkozunk. De bízunk mi igazán az Úrban? Hiszen képtelenek vagyunk belátni és megvallani bűneinket, ehelyett ordító oroszlánként harcolunk a magunk igazáért, önkényesen Igékre hivatkozva…
Isten a népére ijesztett már, más népeken láttatva a büntetés súlyát, annak rettenetét, amikor minden romba dől (6); de Isten népe, Isten városa nem tért meg, sőt egyre gonoszabbá lett (7). Pedig Isten irgalmazni akar népén. Később Jézus is sírt Jeruzsálem felett, mert annyiszor össze akarta gyűjteni Isten városát, mint kotlós a kiscsibéit, de ők ellent álltak (Máté 23,37). Márpedig az Úr nélkül kő kövön nem marad; ha nincs megtérés, annak csak a nagy összeomlás lehet a vége. A világ nem tanul a jelekből, de Isten népe sem lesz jobbá? Nem az a megtért ember, aki ezt bizonyságtételekben meghatóan, újból és újból elénk tárja; nem is az a megtért, aki folyton Igéket citál és azzal igazol mindent, hanem az a megtért ember, aki belátja végre a maga nyomorúságát, és akit az Úr hatalma megszabadított ordító, pusztító oroszlán természetétől (3–4).
Isten hamarosan előlép, mint vádló, nem vár tovább, és kiönti népére jogos haragjának teljes hevét, felindulásának tüzét, amelynek nyomán minden összedől majd. Csak leborulni lehet az ítéletes prófécia záró szakaszát olvasva, mert amikor ezeket halljuk, akkor a Szentlélek által felragyog az evangélium: Isten valóban előlépett, és jogos haragját egyszülött Fiára vetette, hogy rajtunk könyörülhessen, az Ő Fia omlott össze a kereszten, hogy a mi életünket üdvösségesen felépíthesse az Isten. Isten szeretete, amelyet Ő megmutatott a Krisztusban, valóban sarokkő: vagy Őrá hagyatkozva, megtérve, Ő tart meg bennünket; vagy végképp összeomlik életünk épülete. Isten előlépett, mint szerető Atya, de ez a szeretet vád lehet azok számára, akik ettől kezdve az Isten megtartó szeretete nélkül akarnak élni (8).