„Hallgasd meg, Uram, imádságomat, jusson hozzád kiáltásom!” Zsolt 102
1 Nincstelen ember imádsága, amikor elcsügged, és kiönti panaszát az Úr előtt. 2 Hallgasd meg, Uram, imádságomat, jusson hozzád kiáltásom! 3 Ne rejtsd el előlem orcádat, ha szorult helyzetben vagyok! Fordítsd felém füledet, ha kiáltok, siess, hallgass meg engem! 4 Mert elmúlnak napjaim, mint a füst, izzanak csontjaim, mint a parázs. 5 Szívem olyan, mint a levágott és elszáradt fű, még az evésről is elfelejtkezem. 6 Hangos jajgatásom közben húsom a csontomra száradt. 7 A pusztai pelikánhoz hasonlítok, olyan vagyok, mint bagoly a romok közt. 8 Álmatlan vagyok és oly magányos, mint madár a háztetőn. 9 Mindennap gyaláznak ellenségeim, csúfolóim átkoznak engem. 10 Hamut eszem kenyér gyanánt, és italomat könnyekkel keverem 11 háborgó haragod miatt, mert fölemeltél és eldobtál engem. 12 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék, én pedig elszáradok, mint a fű. 13 De te, Uram, örökre megmaradsz, nemzedékről nemzedékre emlegetnek. 14 Indulj irgalomra Sion iránt, mert ideje, hogy megkegyelmezz neki, itt van már az ideje! 15 Még a köveiben is gyönyörködnek szolgáid, a porán is szánakoznak. 16 Félik majd, Uram, nevedet a népek, és a föld királyai dicsőségedet, 17 amikor felépíti Siont az Úr, és megjelenik dicsőségesen. 18 Törődik a gyámoltalanok imádságával, nem veti meg imádságukat. 19 Meg kell ezt írni a jövő nemzedéknek, hogy dicsérje az Urat az újjáteremtett nép. 20 Mert letekintett az Úr a szent magasságból, lenézett a mennyből a földre, 21 hogy meghallja a foglyok sóhajtását, és megszabadítsa a halálraítélteket. 22 Hirdessék az Úr nevét a Sionon, és dicséretét Jeruzsálemben, 23 amikor összegyűlnek a népek és országok, hogy az Urat tiszteljék. 24 Erőm megtört az úton, megrövidültek napjaim. 25 De ezt kérem: Istenem, ne vedd el életemet annak delén, te, kinek évei nemzedékről nemzedékre tartanak! 26 Te vetettél hajdan alapot a földnek, az ég a te kezed alkotása. 27 Azok elpusztulnak, de te megmaradsz. Mind megavulnak, mint a ruha, váltod őket, mint az öltözetet. Ők változnak, 28 de te ugyanaz maradsz, éveidnek soha sincs vége. 29 Szolgáid fiai színed előtt lakhatnak, utódaik is megmaradnak.
Bibliaolvasó kalauz – Sebestyén Győző
„Hallgasd meg, Uram, imádságomat, jusson hozzád kiáltásom!” (2). Hall engem Isten? Igen, csak kezdj el beszélni hozzá! Lehet, hogy először csak a panaszod, fájdalmad, bánatod jön elő, de ha neki mondod el, ő válaszol. Egyszer csak ő kap több helyet az imádságodban. „De te, Uram...” (13) – és ő lesz az imádságod cselekvő alanya. Aki örök, aki kegyelmez, aki törődik, meghall és megszabadít. Akinek a színe előtt telhet életed és fiaid élete, látó- és hallótávolságban.
RÉ 102 MRÉ 102
„Kicsoda bölcs és értelmes közöttetek?” Jakab 3,13–18
13 Kicsoda bölcs és értelmes közöttetek? Mutassa meg a magatartásával, hogy mindent bölcs szelídséggel tesz! 14 Ha pedig keserű irigység és viszálykodás van a szívetekben, ne vétkezzetek az igazság ellen azzal, hogy bölcsességetekkel kérkedtek. 15 Ez a bölcsesség nem felülről jön, hanem földi, testi és ördögi. 16 Mert ahol irigység van és viszálykodás, ott zűrzavar van és mindenféle gonosz tett. 17 A felülről való bölcsesség először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató. 18 Akik békességet teremtenek, békességben vetnek, hogy az igazság gyümölcsét arassák.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(13) „Kicsoda bölcs és értelmes közöttetek?” (Jakab 3,13–18)
A szó gondolatból fakad, a gondolat valamilyen „bölcsességet” hordoz, a bölcsesség pedig a lélekre, a „szívre” vall, ahogy Jézus mondja, miszerint a szív teljességéből szól a száj (Máté 12,34). Milyen szívvel szólunk, miféle bölcsességet képviselünk, miszerint szólunk és élünk?
Az Ige világosan fogalmaz, amikor kétféle bölcsességet különböztet meg: a felülről való, krisztusi bölcsességet (17), valamint a testi, földi, gonosz bölcsességet (15). Bizony ebben a megkülönböztetésben már eleve ott figyelmeztet az üzenet, miszerint a gonosz bölcsesség is bölcsességnek tűnhet, vagyis elkápráztathat, brillírozhat, lehet zseniális, lenyűgöző és mégis gonosz, kártékony, életveszélyes. Soha életemben nem hatott meg senkinek a tehetsége, még a zsenialitása sem, sőt gyanakodva inkább félelemmel töltött el az ilyen emberek „sugárzása”, még nagyobb aggodalommal pedig az, ahogy sokan leborulva csodálták őket. Bonhoeffer mondta: a világ nagyjait gonosz erők veszik körül.
A testi bölcsességről még árnyaltabban szól mai Igénk. Aki kesereg, irigykedik, viszálykodik, zűrzavart kelt, önhitten dicsekszik, ügyes trükkökkel – az igazságra hivatkozva – ejt át másokat, annak bölcsessége nem felülről való, hanem földi, testi és ördögi (14–16). Magam is önvizsgálatot tartottam ezekben! Egyre inkább imádkoznom kell, hogy a kesergés, a keserűség, a megkeseredés ne legyen úrrá rajtam, mint a testi bölcsesség idősödő kísértése, hanem a feltámadott Úrba vetett hitből fakadó öröm és reménység legyen mindenkori indulatom, és ezt adhassam tovább másoknak is! Fiatalon az önhitt, határtalan dicsekvés; idősen a megkeseredés, mint a testi bölcsességek megnyilvánulásai, kísértenek bennünket.
A felülről való bölcsesség: tiszta, békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalmas, gyümölcstermő, nem részrehajló, nem képmutató (17–18). Összegezve: „Mindent bölcs szelídséggel tenni!” (13) Akit Jézus Krisztus újjászült, az mer szelíd lenni. A szelídséghez ugyanis felülről való erő kell, Istentől kapott biztonság, bizonyosság és nyugalom. Jézus Krisztusban adatik nekünk a szelídséghez szükséges erő, amely egyben minden boldogságunk forrása, amely egyedül képes másokat is boldoggá tenni, hiszen boldogok a szelídek, békeszeretők, mert ők öröklik a földet (Máté 5,5).
A felülről való bölcsesség: a feltámadott Jézus Krisztus. Ő a mi bölcsességünk, Őáltala vagyunk mi is bölcsek, Istennek kedves módon, mint akik az Isten országát építhetik. Mi nem a magunkéi, hanem az Úréi vagyunk! (Róma 14,8)