előző nap következő nap

„Isten... nem mindennapi csodákat tett Pál keze által” ApCsel 19,8–22

8 Azután eljárt a zsinagógába, ahol három hónapon át bátran szólt, vitázott, és igyekezett meggyőzni őket az Isten országának dolgairól. 9 Amikor pedig egyesek ellenálltak és nem hittek, sőt gyalázták az Úr útját az egész nép előtt, otthagyta őket, a tanítványokat is távol tartotta tőlük, és mindennap egy Tirannosz nevű ember iskolájában tanított. 10 Ez két éven át tartott, úgyhogy mindazok, akik Ázsiában laktak, meghallották az Úr igéjét, mind a zsidók, mind a görögök. * 11 Isten pedig nem mindennapi csodákat tett Pál keze által; 12 úgyhogy még levetett kendőit vagy kötényeit is elvitték a betegekhez, és a betegségek eltávoztak tőlük, a gonosz lelkek pedig kimentek belőlük. 13 Erre a vándorló zsidó ördögűzők közül is megkísérelték néhányan, hogy a gonosz lelkektől megszállottak felett kimondják az Úr Jézus nevét. Így szóltak: Kényszerítünk titeket arra a Jézusra, akit Pál hirdet! 14 Egy Szkéva nevű zsidó főpap hét fia is ezt tette. 15 A gonosz lélek azonban így válaszolt nekik: Jézust ismerem, Pálról is tudok, de ti kik vagytok? 16 Az az ember pedig, akiben a gonosz lélek volt, rájuk ugrott, legyűrte őket, és föléjük kerekedett, úgyhogy mezítelenül és sebesülten futottak ki abból a házból. 17 Tudomására jutott ez minden Efezusban lakó zsidónak és görögnek, úgyhogy félelem szállta meg mindnyájukat, és magasztalták az Úr Jézus nevét. 18 A hívők közül is sokan eljöttek, megvallották és elbeszélték ilyenféle mesterkedéseiket. 19 Sokan, akik varázslással foglalkoztak, összehordták könyveiket, és mindenki szeme láttára elégették. Amikor kiszámították a könyvek értékét, ötvenezer ezüstpénzre becsülték. 20 Így az Úr ereje által az ige hatalmasan terjedt és megerősödött. 21 Amikor mindez megtörtént, Pál elhatározta a Lélek által, hogy Makedóniát és Akháját bejárva, Jeruzsálembe megy. Így szólt: Ha ott már voltam, Rómát is meg kell látnom. 22 Elküldött Makedóniába kettőt azok közül, akik neki szolgáltak, Timóteust és Erasztoszt, ő pedig egy ideig Ázsiában maradt.

Bibliaolvasó kalauz – Fekete Károly igemagyarázata

„Isten... nem mindennapi csodákat tett Pál keze által” (11). Pál igehirdetésének nyomatékosító jelei is voltak: csodák történtek. Krisztus neve a hitvalló Pál ajkán keresztül életeket formált éppé. Krisztushit nélkül a legszebb igék sem hatnak. Szkéva fiai szajkózták a nevet, hajtogatták a szavakat, de nem hittek Jézusban. Jézus ereje hithez kötött, ezért a rá hivatkozó babonaság azóta is nevetségessé válik és megfutamodik.

RÉ 470 MRÉ 374

„…ahol nem hiányzik a világon semmi.” Bírák 18,1–10

1 Abban az időben nem volt király Izráelben. – Abban az időben Dán törzse megfelelő területet keresett magának, hogy letelepedjék, mert addig nem jutott megfelelő örökséghez Izráel törzsei között. 2 A dániak elküldtek nemzetségükből öt férfit, legbátrabb embereiket Corából és Estáólból, hogy járják be és kémleljék ki az országot. Azt mondták nekik: Menjetek, kémleljétek ki az országot! Így jutottak el Efraim hegyvidékére, Míká házához, s ott megszálltak. 3 Amikor együtt voltak Míká háza népével, felfigyeltek az ifjú lévita hangjára. Betértek oda, és megkérdezték tőle: Ki hozott téged ide, mit csinálsz itt, és mi dolgod van itt? 4 Ő azt felelte nekik: Ezt meg ezt tette velem Míká, felfogadott engem, és a papja lettem. 5 Ekkor azt mondták neki: Kérdezd meg az Istent, hogy megtudjuk: sikeres lesz-e az utunk, amelyen járunk. 6 A pap azt mondta nekik: Menjetek békével! Gondja van az Úrnak az útra, amelyen jártok. 7 Azután továbbment az öt férfi, és elérkezett Lajisba. Látták, hogy a benne lakó nép biztonságban él, szidóni módra, nyugodtan és biztonságban, és nincs senki az országban, aki bántaná őket, vagy uralkodnék fölöttük. Messze esnek a szidóniaktól is, nincs senkivel semmiféle kapcsolatuk. 8 Mikor hazaérkeztek testvéreikhez Corába és Estáólba, megkérdezték tőlük testvéreik: Mi hírt hoztok? 9 Ők így feleltek: Induljatok, vonuljunk föl ellenük, mert olyan földet láttunk, amely nagyon jó! Mit késlekedtek? Ne halogassátok az indulást, menjetek, és vegyétek birtokba azt a földet! 10 Ott egy olyan népet találtok, amely biztonságban él, és tágas az a föld mindenfelé. Bizony, a kezetekbe adta azt Isten! Olyan hely az, ahol nem hiányzik a világon semmi.

Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata

(10) „…ahol nem hiányzik a világon semmi.” (Bírák 18,1–10)

Keressük azt a helyet, ezen a világon, ahol nem hiányzik semmi, ahol minden jó. Ez a hely azonban csakis Isten ajándéka lehet, és csakis hitben adatik nekünk: a maga teljességében majd „odaát”, hit által azonban már itt megízlelhető. Ez az ország az Isten országa. Nem mi hozzuk létre ezt az országot, hanem az Úr; mi csak eszközei lehetünk Istennek, hogy az Ő országát építsük, minden „itteni” nyomorúság ellenére.

E-világi tapasztalatunk ugyanis az, hogy mindig hiányzik valami, „itt” semmi sem teljes, semmi sem kész, semmi sem zavartalan. Dán törzse ezért keresett magának új lakóhelyet, a régi helyett. Folyton keresünk, mert hiányzik valami… Dán törzse szűk területet kapott, beékelődve Júda és Efraim törzse közé, állandóan kitéve a filiszteusok zaklatásának. Ezért Dán törzse új lakóhelyet keresett; öt férfit küldtek egészen északra, akik találtak egy nyugodt és biztonságos területet, Lajis volt a neve, a Genezáret tavától 40 km-re, egy termékeny medencében, amelyet a Libánon és az Antilibánon hegyvonulata, valamint a Hermón hegye ölelt át (1–2).

Folyton keresünk, mert fáj az állandó hiányérzet. Ahhoz pedig isteni felhatalmazást kérünk, hogy a régit mással váltsuk fel. Útközben az öt férfi, Míká házában szállt meg, és megkérték az itt élő lévitát, hogy adjon nekik tanácsot, kérdezze meg útjukról az Istent. A lévita biztatta őket: Menjenek el békességgel, mert gondja van az Úrnak az útra, amelyen járnak (2–6). Megdöbbentő, hogy a lévita szinte nem is tudta, hogy pontosan miről van szó, mégis megadta az Úrra hivatkozó, biztató szavakat az öt férfi útjára. Emberileg biztathatunk másokat, ha ez indokolt; de Istenre hivatkozva ezt csak imádságos szívvel és szentül megfontoltan lehet. Gyakran vagyunk ebben felelőtlenek.

Így érkezett meg az öt férfi az északi Lajisba; ahol már ezzel a biztatással látták meg mások lakóhelyében a magukét. Lakott itt már egy nép, ezen a tágas helyen, biztonságban, nyugodtan, mástól nem bántva és háborgatva, másokkal kapcsolatot sem tartva. A dáni öt férfi kedvére valónak találta ezt a földet, és egy lévita felelőtlen biztatásán keresztül az Isten biztatását is bírták, ezért jó hírekkel tértek haza: „Olyan földet találtunk, ahol nem hiányzik a világon semmi!” (7–10) Nagy kérdés: Elvehetjük a másét, ha Jézus Krisztusban már minden a miénk? Nagy kérdés, hogy a régi helyett mást találva, ez a más valóban új és zavartalan lesz-e? Az újat, az igazán újat csakis az Isten adja; oda is ajándékozta nekünk, a Jézus Krisztusban. „Itt” hitben hordozzuk a hiányokat is, mert a maradandóan új már a miénk. Ezért ahol vagyunk, ott építjük az újat. Jézus Krisztus eljövetele óta leginkább erre van küldetésünk. Nincs mit keresnünk, lehetetlen Krisztusnál jobbat, Őnála újabbat keresni, és Őnélküle úgyis mindig gyötör a hiány…