„...megnyíratta a fejét Kenkhreában, mert fogadalmat tett” ApCsel 18,18–23
18 Pál pedig még jó néhány napig ott maradt, azután elbúcsúzott a testvérektől, és Szíriába hajózott Priszcillával és Akvilával együtt, előbb azonban megnyíratta a fejét Kenkhreában, mert fogadalmat tett. 19 Efezusba érve elvált tőlük, maga pedig bement a zsinagógába, és vitázott a zsidókkal. 20 Amikor arra kérték, hogy hosszabb ideig maradjon náluk, nem volt rá hajlandó, 21 hanem búcsút vett tőlük, és ezt mondta: Visszatérek hozzátok, ha Isten úgy akarja. Azután elhajózott Efezusból. * 22 Miután Cézáreába érkezett, felment Jeruzsálembe, köszöntötte a gyülekezetet, azután lement Antiókhiába. 23 Ott időzött egy darabig, majd útra kelt, sorra végigjárta Galácia vidékét és Frígiát, erősítve valamennyi tanítványt.
Bibliaolvasó kalauz – Fekete Károly igemagyarázata
Pál apostol „...megnyíratta a fejét Kenkhreában, mert fogadalmat tett” (18). A bibliai korban járatlannak ez lehet egyszerűen hajvágás, fodrászat. De az indoklás jelzi, ez Pál önként vállalt, Istennek szánt hálaáldozati fogadalomtételének következménye. Pál fogadalmat tett Istennek, amit hűségesen be is váltott. Félbe maradt, elfeledett fogadalmaink és fogadkozásaink beteljesítéséhez kérjünk erőt Istentől. „...teljesítsd a Felségesnek tett fogadalmaidat!” (Zsolt 50,14).
RÉ 46 MRÉ 46
„…elhagyta őt az Úr.” Bírák 16,1–21
1 Egyszer Sámson elment Gázába, meglátott ott egy parázna nőt, és bement hozzá. 2 A gázaiaknak hírül adták: Idejött Sámson! Körülvették, és lestek rá egész éjjel a város kapujában, de csendben maradtak egész éjjel, mert azt gondolták: Majd ha megvirrad reggel, meggyilkoljuk őt. 3 Sámson azonban csak éjfélig maradt; éjfélkor aztán fölkelt, megragadta a városkapu ajtaját a két ajtófélfával együtt, és kiszakította zárastul, majd a vállára vette, és fölvitte a hegytetőre, Hebrónnal szemben. 4 Történt ezután, hogy megszeretett egy asszonyt a Szórék-völgyben, akinek Delila volt a neve. 5 A filiszteusok városfejedelmei elmentek az asszonyhoz, és azt mondták neki: Szedd rá, és derítsd ki, hogy mitől olyan nagy az ereje, és hogyan tudnánk megfékezni, hogy megkötözhessük, és elbánhassunk vele! Akkor mi egyenként ezeregyszáz ezüstöt adunk neked! 6 Delila megkérdezte Sámsont: Mondd meg nekem, mitől olyan nagy az erőd, mivel lehet megkötözni téged, hogyan lehet elbánni veled? 7 Sámson azt felelte neki: Ha megkötöznek hét nyers ínnal, amelyek még nem száradtak ki, akkor elgyengülök, és olyan leszek, mint bárki más. 8 Ekkor a filiszteusok városfejedelmei hoztak az asszonynak hét nyers inat, amelyek még nem száradtak ki, és ő megkötözte Sámsont azokkal. 9 Eközben egyesek lesben álltak a belső szobában. Akkor ezt mondta neki az asszony: Jönnek a filiszteusok, Sámson! De ő úgy elszakította az inakat, ahogyan a kócmadzag elszakad, ha tűz éri. Így nem tudódott ki, miben van az ereje. 10 Delila akkor ezt mondta Sámsonnak: Becsaptál, és hazudtál nekem. De most igazán mondd meg nekem, mivel lehet megkötözni téged? 11 Sámson így felelt neki: Ha jól megkötöznek új kötelekkel, amelyeket még semmire sem használtak, elgyengülök, és olyan leszek, mint bárki más. 12 Delila tehát szerzett új köteleket, és azokkal kötözte meg. Azután ezt mondta neki: Jönnek a filiszteusok, Sámson! Eközben néhányan lesben álltak a belső szobában. De ő letépte azokat a karjáról, mint a cérnaszálat. 13 Delila akkor ezt mondta Sámsonnak: Eddig becsaptál, és hazudoztál nekem. Mondd meg már nekem, mivel lehet megkötözni téged? Sámson azt felelte neki: Ha fejem hét hajfonatát beleszövöd a szövőszéken készülő szőttesbe. 14 Az asszony még egy cövekkel is rögzítette, azután ezt mondta neki: Jönnek a filiszteusok, Sámson! De ő fölébredt álmából, és kitépte a cöveket, a vetélőt és a szövőszék fonalát. 15 Delila ezt mondta neki: Hogyan mondhatod, hogy szeretsz, ha nem enyém a szíved? Már háromszor csaptál be, mert nem mondtad meg nekem, mitől olyan nagy az erőd. 16 Amikor mindennap zaklatta és gyötörte szavaival, Sámson halálosan megunta a dolgot. 17 Feltárta előtte egészen a szívét, és ezt mondta neki: Borotva nem érte soha a fejemet, mert Istennek szentelt názír voltam már anyám méhében is. Ha megnyírnak, odalesz az erőm, elgyengülök, és olyan leszek, mint bárki más. 18 Amikor Delila látta, hogy egészen feltárta előtte a szívét, elküldött, és hívatta a filiszteusok városfejedelmeit, és ezt üzente: Most jöjjetek, mert egészen feltárta előttem a szívét! A filiszteusok városfejedelmei elmentek hozzá, és a pénzt is vitték magukkal. 19 Ekkor elaltatta Sámsont a térdén, majd behívott egy embert, és levágatta a fejéről a hét hajfonatát. Azután elkezdte szólongatni – miközben őt már elhagyta az ereje –, 20 és ezt mondta: Jönnek a filiszteusok, Sámson! Ő felébredt álmából, és azt gondolta: Kiszabadulok most is, mint máskor, csak megrázom magam! – mert még nem tudta, hogy elhagyta őt az Úr. 21 De a filiszteusok megragadták, kiszúrták a szemét, és elvitték Gázába. Bilincsbe verték, és a börtönben kellett a malmot hajtania.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(20) „…elhagyta őt az Úr.” (Bírák 16,1–21)
Sámson gyenge, sebezhető pontja az volt, hogy nem tudott ellent állni a szép nőknek, a timnai után egy gázai filiszteus nő következett, majd a Delila nevezetű. Ezt olvassuk a názír fogadalmú Sámsonról: meglátta a kívánatos nőt, megszerette, bement hozzá (1–4). Ezek közül egy nő sem a saját népe lányai közül való volt.
Joó Sándor említi itt az egyik igehirdetésében: Mindenkinek van az életében egy olyan gyenge pont, ami soha nem elintézett ügy, amelyen keresztül mindig kísérthető. Erről a gyenge pontról bűnbánattal tudnunk kell, és imádsággal kérnünk kell az erőt, a bölcsességet ahhoz, hogy ezen a területen ne is kerüljünk kísérthető helyzetbe. Joó Sándor áldott gondolata az ilyenkor elmondott imádság: „Uram, ha lenne kedvem a bűnre, ne legyen alkalmam rá; ha pedig lenne alkalmam a bűnre, ne legyen kedvem hozzá!”
Sámsonnak a nőkhöz való viszonya volt ez a gyenge pontja; nem kerülte a kísértő helyzeteket, sőt maga ment bele azokba, és egy erre megbízott, filiszteus kémnőnek (5), hosszú ügyeskedés után, elmondta életének, szolgálatának, küldetésének titkát; legszentebb dolgait tárta fel a szép és egyben életveszélyes Delilának (16–17). Olyan ez, mint amikor a gyöngyöket dobjuk oda… (Máté 7,6)
Minden tiszteletünk a nőké: nélkülük sivár, otthontalan, üres, meddő lenne ez a világ. A nő a férfi társa, Isten ajándéka; de az Úrtól kell elkérni és elfogadni mindenkinek a maga, hozzá illő társát (1Mózes 2,18).
A nő nagy ajándék, az Úrban, de nagy kísértés az Úr nélkül. Delila, a szép nő, legyőzte Sámsont, mert addig gyötörte őt, amíg annak halálosan belefáradt a lelke (16). Sámsonnak nem a hajában, hanem az őt kiválasztó és elküldő Istenében volt az ereje; ennek csak a külső jele volt a hosszú haj, a názír fogadalomnak megfelelően. Sámson nem attól lett gyenge, mert levágták a haját, hanem azért, mert elhagyta őt az Úr (20), ha pedig az Úr elhagy bennünket, akkor minden tekintetben tehetetlenekké leszünk, bárkik is lehettünk előtte.
Egy reménységünk maradt: a mi Urunk, Jézus Krisztus, aki ezt az elhagyatottságot érettünk elhordozta a kereszten, hogy nekünk ebből a mélységből is adasson szabadulás (Máté 27,46).