„...három szombaton... Megmagyarázta és bizonyította nekik, hogy Krisztusnak szenvednie kellett” ApCsel 17,1–9
1 Miután áthaladtak Amfipoliszon és Apollónián, Thesszalonikába értek, ahol zsinagógájuk volt a zsidóknak. 2 Pál pedig szokása szerint bement hozzájuk, és három szombaton is vitába szállt velük az Írások alapján. 3 Megmagyarázta és bizonyította nekik, hogy Krisztusnak szenvednie kellett, és fel kellett támadnia a halálból; és hogy „ez a Jézus a Krisztus, akit én hirdetek nektek”. 4 Néhányan hívőkké lettek közülük, csatlakoztak Pálhoz és Szilászhoz, ugyanúgy igen sok istenfélő görög is, valamint sok előkelő asszony. 5 Ez irigységgel töltötte el a zsidókat, ezért maguk mellé vettek a piaci csavargók közül néhány hitvány embert, csődületet támasztottak, és fellármázták a várost, felvonultak Jászón házához, és ki akarták vezetni Pálékat a népgyűlés elé. 6 Amikor nem találták ott őket, Jászónt néhány testvérrel együtt a város elöljárói elé hurcolták, és így kiáltoztak: Ezek, akik az egész világot felforgatták, itt is megjelentek. 7 Jászón befogadta őket, holott ezek mind a császár parancsai ellen cselekszenek, mivel mást mondanak királynak: Jézust. 8 Ezzel fel is izgatták a sokaságot és a város elöljáróit, akik ezt hallották. 9 Amikor azonban kezességet kaptak Jászóntól és a többiektől, elbocsátották őket.
Bibliaolvasó kalauz – Ablonczy Kálmán
„...három szombaton... Megmagyarázta és bizonyította nekik, hogy Krisztusnak szenvednie kellett” (2–3). Thesszalonikában viszonylag rövid idő alatt, szám szerint is kevés napon és igehirdetés alapján kis létszámú, de erős közösség jött létre. Hamar tovább kellett menekíteni az apostolt erről a helyről, mégis élő közösség jött létre. Tegyük, amire igaz, belső indíttatásunk van. A többi nem ránk tartozik. Isten országa épülni fog.
RÉ 346 MRÉ 214
„Szeretnénk Téged itt tartani…” Bírák 13
1 Izráel fiai ismét azt tették, amit rossznak lát az Úr. Ezért az Úr a filiszteusok kezébe adta őket negyven esztendőre. 2 Volt egy Dán nemzetségéből való ember Corából, akinek a neve Mánóah volt. A felesége meddő volt, nem szült. 3 Megjelent egyszer az Úr angyala az asszonynak, és ezt mondta neki: Lásd, te meddő vagy, nem szültél. De teherbe fogsz esni, és fiút szülsz. 4 Mostantól fogva vigyázz, bort vagy más részegítő italt ne igyál, és semmiféle tisztátalant ne egyél. 5 Mert teherbe fogsz esni, és fiút szülsz. Ne érje annak borotva a fejét, mert Istennek szentelt názír lesz az a gyermek már anyja méhében. Ő kezdi majd megszabadítani Izráelt a filiszteusok hatalmából. 6 Az asszony odament, és ezt mondta a férjének: Isten embere jött el hozzám. Alakja olyan volt, mint Isten angyalának az alakja, igen félelmetes. Nem kérdeztem meg, hogy honnan való, ő pedig nem mondta meg nekem a nevét. 7 Ezt mondta nekem: Teherbe fogsz esni, és fiút szülsz. Mostantól fogva ne igyál bort vagy egyéb részegítő italt, és ne egyél semmiféle tisztátalant, mert Istennek szentelt názír lesz ez a gyermek az anyaméhtől fogva halála napjáig! 8 Akkor Mánóah így imádkozott az Úrhoz: Kérlek, Uram! Istennek az az embere, akit küldtél, hadd jöjjön el ismét hozzánk, és tanítson meg bennünket, hogy mit cselekedjünk a gyermekkel, ha majd megszületik. 9 Isten meghallgatta Mánóah kérését, és az Isten angyala megint eljött az asszonyhoz, amikor az a mezőn volt. A férje, Mánóah azonban nem volt vele. 10 Akkor az asszony gyorsan elfutott, hogy szóljon a férjének. Ezt mondta neki: Megjelent nekem az a férfi, aki a minap nálam járt. 11 Mánóah fölkelt, és követte feleségét. Amikor odaért ahhoz a férfihoz, megkérdezte tőle: Te vagy az a férfi, aki ezzel az asszonnyal beszélt? Ő azt felelte: Én vagyok. 12 Mánóah ezt kérdezte: Ha majd beteljesedik az ígéreted, milyen legyen a gyermek élete, és hogyan bánjunk majd vele? 13 Az Úr angyala ezt mondta Mánóahnak: Tartózkodjon az asszony mindattól, amit megmondtam: 14 semmit se egyék, ami szőlőtőkéről való, bort és más részegítő italt ne igyék, és semmiféle tisztátalant ne egyék. Tartsa meg a feleséged mindazt, amit parancsoltam neki! 15 Akkor Mánóah ezt mondta az Úr angyalának: Szeretnénk, ha itt maradnál, és készíthetnénk neked egy kecskegidát. 16 De az Úr angyala ezt felelte Mánóahnak: Hiába marasztalnál, nem ennék az ételedből. Ha pedig égőáldozatot akarsz készíteni, az Úrnak áldozd azt! Mert nem tudta Mánóah, hogy az Úr angyala az. 17 Mánóah azt mondta az Úr angyalának: Mi a te neved? Mert ha beteljesedik az ígéreted, tisztelni akarunk téged. 18 Az Úr angyala ezt felelte neki: Miért kérdezed a nevem? Titokzatos név az! 19 Azután fogta Mánóah a kecskegidát meg az ételáldozatot, és feláldozta a kősziklán az Úrnak. Ő pedig csodát tett Mánóah és felesége szeme láttára. 20 Az történt ugyanis, hogy a láng felcsapott az oltárról az ég felé, az Úr angyala pedig felszállt az oltár lángjában. Ennek láttán Mánóah és felesége arccal a földre borult. 21 Az Úr angyala nem jelent meg többé Mánóahnak és feleségének. Ekkor tudta meg Mánóah, hogy az Úr angyala volt az. 22 Akkor Mánóah ezt mondta a feleségének: Meg fogunk halni, mert Istent láttuk! 23 De a felesége azt mondta neki: Ha az Úrnak úgy tetszett volna, hogy megöljön bennünket, nem fogadott volna el a kezünkből égőáldozatot és ételáldozatot, nem láthattuk volna mindezt, és nem hallhattunk volna most ilyeneket. 24 Azután az asszony fiút szült, és Sámsonnak nevezte el. A gyermek felnövekedett, és megáldotta őt az Úr. 25 És az Úr lelke nyugtalanítani kezdte őt Dán táborában, amely Corá és Estáól között volt.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(15) „Szeretnénk Téged itt tartani…” (Bírák 13)
Egy gyermektelen házaspár találkozott az Úr követével, az Úr angyalával, aki a meddőségből szabadulást ígért, egy gyermeket. Sokféle nyomorúság van ebben a világban: mindenki hordozza a magáét, vannak, akik perlekedve; mások közömbösen és beletörődve; és vannak olyanok, akik hittel, az Úr szabadítására várva élik meg a nyomorúságot (1–2).
Sámson szülei megtapasztalták az Úr szabadítását. Az Úr követe jelentette nekik, hogy gyermekük fog születni. Az Úr kijelenti itt szabadítását, nemcsak Sámson szülei számára, hanem népe számára is, amelyet éppen Sámsonon keresztül készített el. Amikor azonban Isten megszabadít, azonnal el is különít minket a maga számára. Kijelenti igényét is ránk. Ezt tette az Úr angyala Sámson szüleivel és magával Sámsonnal is. Aki megtapasztalta Isten szabadítását, az megszabadul, de nem felszabadul: az ettől kezdve az Istennek él, szent életet, az Úr dicsőségére, az Isten országának építésére. A megszabadulás nem felszabadulás; e-világban soha nem azonos a kettő. Ez nehéz lecke. Mánóah, a férj, ezért akart újból találkozni az Úr követével, hogy ezt a leckét meghallja, megtanulja, erről megbizonyosodjon: „Ha majd beteljesedik az ígéret, milyen legyen a gyermek élete, mit tegyünk?” Az angyal válasza egyértelmű: „Tartsd meg mindazt, amit parancsoltam!” (3–14)
Aki azonban megtapasztalta az Úr szabadítását, az nemcsak odaszánt életet kezd el élni, hanem azt is megtanulja, hogy sem Istent, sem az Isten követét, sem annak kijelentését, sem az Isten jelenlétét, ebben a világban, nem lehet folyamatosan birtokolni. Erre vágynánk, de ebben a világban nincs állandó birtoklás. „Itt fel és alá hullámzik minden.” (Karl Barth) Mánóah is szeretné ott tartani az angyalt, megvendégelni, rögzíteni az istenélményt, állandósítani a szabadítás örömét, teljesen megismerni és megragadni az Istent, fixálni a tant; de nem lehet. „Miért kérdezed a nevem, titokzatos név az.” Ezt mondta az angyal, és nem látták többé; de megtapasztalták ígéretének, Igéjének valóságát, hiszen gyermekük született, akit megáldott az Úr, akit betöltött Lelkével (15–25). Nincs állandó birtoklás a hitben, de Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz (Zsidókhoz írt levél 13,8). Ő állandó. Az Ő szabadítása minden nyomorúságra kiterjed, mert Ő a halált, a bűnt, a gonoszt is legyőzte, hogy egyszer majd, a megérkezéskor, megszabadulásunk egyben felszabadulás is legyen, az odaszánás szentségének és az élet örömének felfoghatatlan teljességében.