előző nap következő nap

„Élettel és szeretettel ajándékoztál meg, és gondviselésed őrizte lelkemet” Jób 10

1 Szívből megutáltam életem. Szabadjára engedem hát panaszom, hadd beszéljek keserű lélekkel! 2 Azt mondom Istennek: Ne tarts bűnösnek! Add tudtomra, miért perelsz velem! 3 Jó neked az, hogy sanyargatsz, hogy megveted kezed munkáját, a bűnösök terveinek pedig kedvezel? 4 Hát testi szemeid vannak neked, és annyit látsz te is, amennyit egy ember? 5 Olyanok napjaid, mint a halandóé? Olyanok éveid, mint az emberé? 6 Hiszen kutatod bűnömet, és keresed vétkemet, 7 pedig tudod, hogy nem vagyok bűnös, de senki sem ment meg kezedből! 8 Kezed formált és alkotott engem, azután elfordulsz, és el akarsz pusztítani? 9 Emlékezz csak: úgy formáltál, mint egy agyagedényt, mégis újra porrá tennél? 10 Nem úgy öntöttél-e, mint a tejet, és nem úgy oltottál-e, mint a sajtot? 11 Bőrbe és húsba öltöztettél, csontokkal és inakkal szőttél át. 12 Élettel és szeretettel ajándékoztál meg, és gondviselésed őrizte lelkemet. 13 De titokban már akkor elhatároztad, tudom, eleve ez volt a szándékod: 14 ha vétkezem, te számon tartod, bűnöm alól nem mentesz föl engem. 15 Ha bűnös vagyok, jaj nekem! De ha igaz vagyok, akkor sem emelhetem föl fejem; állandó gyalázat a részem, folyton csak gyötrelmeket látok. 16 Ha mégis fölemelném, rám rontanál, akár egy oroszlán, és ellenem fordítanád csodás hatalmadat. 17 Kerítenél újabb tanúkat ellenem, bosszúságod pedig csak fokozódna: sorozatos támadásokat vezetnél ellenem. 18 Miért is hoztál ki anyám méhéből? Bár kimúltam volna, és szem ne látott volna! 19 Olyan lennék, mint aki nem is volt, akit az anyaméhből vittek a sírba! 20 Úgyis rövid az időm! Ha megszűnnék a baj, és elmaradna tőlem, egy kissé felvidulnék, 21 mielőtt elmegyek oda, ahonnan nem térhetek vissza: a sötétség és a homály országába, 22 a vaksötét országba, a homály sötétjébe, ahol nincs rend, és még a napvilág is olyan, mint a sötét éjszaka.

Bibliaolvasó kalauz – Mező István igemagyarázata

„Élettel és szeretettel ajándékoztál meg, és gondviselésed őrizte lelkemet” (12). Jób a gondviselő Istentől kapta élete gazdagságát a próbákkal együtt, a szövetségi hűséget és mindezeknek hit általi megvallását. Hálával visszatekintve tudunk csak előre tekinteni, mindig felfelé figyelve arra, aki „…énnekem az ő Fiáért, Krisztusért Istenem és Atyám. Ezért annyira bízom benne, hogy nem kételkedem: minden testi-lelki szükségemre gondot visel…” (HK 26). Látjuk-e és megvalljuk-e, amit kaptunk, vagy azért csüggedünk és aggódunk, ami nincs?

RÉ 485 MRÉ 279

„A krétaiak…” Titusz 1,10–16

10 Mert sokan engedetlenek, fecsegők és ámítók, különösen a körülmetéltek között. 11 Ezeket el kell hallgattatni, mert egész családokat feldúlnak azzal, hogy aljas nyereség kedvéért azt tanítják, amit nem volna szabad. 12 Valaki közülük, saját prófétájuk mondta: „A krétaiak megrögzött hazudozók, gonosz vadállatok, lusta, falánk népség.” 13 Ez a vélemény igaz. Éppen ezért fedd őket szigorúan, hogy egészséges legyen a hitük, 14 ne foglalkozzanak zsidó mondákkal és az igazságtól elfordult emberek parancsolataival. * 15 Minden tiszta a tisztának, de a tisztátalanoknak és a hitetleneknek semmi sem tiszta, sőt szennyes mind az elméjük, mind a lelkiismeretük. 16 Azt vallják, hogy ismerik Istent, de cselekedeteikkel tagadják, mert utálatosak, engedetlenek és minden jó cselekedetre alkalmatlanok.

Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata

(12) „A krétaiak…” (Titusz 1,10–16)

Félelmetes tükröt tart elénk az a jellemzés, amit itt az akkori krétaiakról olvasunk. Ahol nincs élő hit, ott minden szétesik, mert felemészti a hitetlenségből fakadó, világias szabadság az életet kiteljesítő, isteni rendet. Ahol pedig élő hitre jutnak az emberek, ott annál nagyobb bevetéssel támad a gonosz, és tévtanításokkal, vagy tanbéli és kegyességi vitákkal, meg sok más módon szabdalja szét Isten népét. Mindegyik nyomorúság gyötört bennünket, itt „az öreg kontinensen”. A krétaiak most mi vagyunk. Ilyenkor nagyon kellenek Jézus Krisztus elhívott, feddhetetlen szolgái, mint amilyen Titusz lehetett Krétán. Könyörögjünk, hogy az Úr küldjön nekünk is Tituszt!

Titusznak nem volt könnyű dolga az ottaniak között. A krétaiak engedetlenek, fecsegők, ámítók, aljasan nyerészkedők, családokat feldúlók, hazugok, gonoszok, lusták, falánk népség voltak (10–12); utálatosak és jó cselekedetekre teljesen alkalmatlanok (16). Az apostol megerősíti ezt a róluk alkotott véleményt (13), hiszen saját prófétájuk vélekedett így róluk (12). A diagnózist csak súlyosbítja az, hogy a hitre jutottak is hamarosan eltévelyedhettek a krétai kavalkádban.

Titusz a krétaiak között szolgált, amikor Pál ezt a levelet írta neki. Pál azért hagyta Krétán Tituszt, hogy rendezze az elintézetlenül maradt gyülekezeti ügyeket, feddhetetlen, tapasztalt testvérek, presbiterek szolgálatba állításával (1,5), és közben hirdesse az evangéliumot a szigeten. Az apostol ezért azt kéri Titusztól, hogy határozott, kímélet nélküli, feddő keménységgel szolgáljon a krétaiak között (13), hogy azok ne értelmetlen emberi mondákkal, bölcselkedésekkel foglalkozzanak (14), hanem hitben járva az Isten Igéjéből következő igaz tanítás mentén tájékozódjanak (1,9). Valóban, mi mindenen tud agyalni az ember, és nem veszi észre, hogy mindezek a saját gyarló szüleményei… Isten kijelentése nélkül tévelygünk, majd végérvényesen eltévelyedünk. Vannak olyan történelmi helyzetek, amikor olyan folyamatok zajlanak, hogy határozottan szólni kell, prófétai intéssel rámutatva a tévelygésre. Most ennek az ideje van. Ilyenkor csakis ebben az intésben mutatkozhat meg az életmentő, krisztusi szeretet.

Titusznak nehéz szolgálata lehetett közöttük. Bizony Titusznak nem éppen könnyű rész jutott a szolgálatban. Egyrészt Krétán nagy kihívás lehetett az evangéliumot hirdetni, másrészt a már hívőket is erősen kísértette a régi életük megannyi maradványa, valamint számos tévtanítás is. Most nekünk is fel kell vállalni a szolgálat nehezebb részét, amikor is nem a rajongó, érzelmes, hatni akaró, dédelgető keresztyénség ideje van.