„…hogy is lehetne igaza az embernek Istennel szemben?” Jób 9
1 Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta: 2 Igaz, tudom, hogy így van: hogy is lehetne igaza az embernek Istennel szemben? 3 Ha kedve támadna vele perbe szállni, ezer kérdés közül egyre sem tudna válaszolni. 4 Bölcs szívű és hatalmas erejű ő: ki tudna ellene szegülve épségben maradni? 5 Hegyeket mozdít el, és nem tudják, hogy ő forgatta föl haragjában. 6 Kimozdítja helyéből a földet, oszlopai is belerendülnek. 7 Ha parancsol a napnak, nem ragyog fel, és pecséttel zárja le a csillagokat. 8 Egymaga feszítette ki az eget, lépdel a tenger hullámhegyein. 9 Ő alkotta a Nagy Medvét és a Kaszáscsillagot, a Fiastyúkot és a Dél csillagait. 10 Hatalmas dolgokat művel kikutathatatlanul, csodás dolgokat megszámlálhatatlanul. 11 Elvonul fölöttem, de nem látom, elsuhan, de nem veszem észre. 12 Ha elragad valamit, ki akadályozhatja meg? Ki mondhatja neki: Mit teszel? 13 Isten nem fogja vissza haragját, meghunyászkodnak előtte Rahab segítői is. * 14 Hát én hogy felelhetnék meg neki, hogy találhatnék megfelelő szavakat ellene? 15 Ha igazam volna, sem ellenkezhetnék vele; mint bírámhoz, könyörögnöm kellene. 16 Ha kiáltanék és válaszolna, akkor sem hinném, hogy figyel hangomra. 17 Hiszen viharral kerget engem, ok nélkül szaporítja sebeimet. 18 Nem hagyja, hogy lélegzethez jussak, keserűséggel tölt el engem. 19 Az erőszakra azt mondja: Nálam nincs erősebb! A törvénykezésre pedig: Ki merne bevádolni engem? 20 Ha igazam lenne is, bűnösnek mondana szája, ha feddhetetlen lennék is, hamisnak tartana. 21 Feddhetetlen vagyok! Nem törődöm magammal, megvetem az életemet. 22 Már úgyis mindegy, kimondom tehát: Véget vet feddhetetlennek és bűnösnek egyaránt. 23 Ha ostora hirtelen megöl valakit, ő csak gúnyolódik az ártatlan kétségbeesésén. 24 Bűnös ember kezébe jut az ország, elfedi a bírák arcát. Ki teszi ezt, ha nem ő? 25 Napjaim gyorsabbak a futárnál, elszaladnak, nem látnak semmi jót. 26 Elsuhannak, mint a sáscsónak, vagy ahogyan a sas lecsap zsákmányára. 27 Ha ezt mondom: El akarom felejteni panaszomat, vidámra akarom változtatni arcomat, 28 megborzadok sok fájdalmamban. Tudom, hogy nem tartasz ártatlannak. 29 Ha tehát bűnös vagyok, minek fárasszam magam hiába? 30 Ha hóban mosakodnám is, ha lúggal tisztítanám is kezemet, 31 akkor is sárba taszíthatsz, még ruháim is utálnának engem. 32 Mert ő nem ember, mint én, akinek azt felelhetném: Vigyük bíró elé a vitánkat! 33 Nincs is köztünk döntőbíró, aki mindkettőnkre rátehetné kezét. 34 Ha levenné rólam vesszejét, és rettentése nem ijesztene, 35 akkor beszélnék, és nem félnék tőle, hiszen erre magamtól semmi okom sincsen.
Bibliaolvasó kalauz – Mező István igemagyarázata
„…hogy is lehetne igaza az embernek Istennel szemben?” (2). Összegezve Jób elmondja, hogy Elífáz és Bildád elméleti tételeivel ő is egyetért, de a sátáni kísértés alatt szorongva szenvedő Jób csak a földi igazságszolgáltatás fölötti, krisztusi megigazulást várhatja (19,25). A próbák alatt várom-e Megváltómat? RÉ 465 MRÉ 310
„…az örök élet reménységére…” Titusz 1,1–9
1 Pál, Isten szolgája, Jézus Krisztusnak pedig apostola Isten választottaiért, hogy higgyenek, és megismerjék az igazságot az igazi kegyesség szerint 2 az örök élet reménységére, amelyet Isten, aki nem hazudik, örök idők előtt megígért, 3 igéjét pedig kijelentette a maga idejében az evangélium hirdetésével, amelyre megbízást kaptam a mi üdvözítő Istenünk rendeléséből. 4 Titusznak, a közös hitben való igaz fiamnak: Kegyelem és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Krisztus Jézustól, a mi Üdvözítőnktől. 5 Azért hagytalak Krétán, hogy rendbe hozd az elintézetlenül maradt ügyeket, és presbitereket állíts szolgálatba városonként, ahogyan meghagytam neked: 6 ha van olyan, aki feddhetetlen, egyfeleségű férfi, akinek gyermekei hívők, nem vádolhatók kicsapongással, és nem engedetlenek. 7 A püspök ugyanis mint Isten sáfára legyen feddhetetlen, nem önkényeskedő, nem indulatos, nem részeges, nem kötekedő és nem haszonleső, 8 hanem vendégszerető, a jóra hajlandó, józan, igazságos, kegyes, önmegtartóztató, 9 aki ragaszkodik a tanítással megegyező igaz beszédhez, hogy az egészséges tanítással tudjon bátorítani, és meg tudja győzni az ellenszegülőket.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(2) „…az örök élet reménységére…” (Titusz 1,1–9)
Az örök élet reménysége hitünk lényege. Isten örök életre teremtette az embert, és Jézus Krisztusban az örök életet ajándékozza vissza nekünk az Isten. Az örök élet mindenestől Isten ajándéka. Az örök életet Isten megígérte, és Ő nem hazudik, ezt meg is adja nekünk (2). Az örök életről annyit tudunk, hogy az sokkal jobb mindennél (Filippi 1,23): a rend és a szabadság egysége ez, az emberi élet zavartalan kiteljesedése Isten oldalán. Az örök élet ebből a „hasadt” világból kiindulva meghatározhatatlan (1Korinthus 2,9), ha csak akként nem, ahogy azt Bach a gyönyörűséges 21. kantátában, bibliai igeversekkel, megénekli, miszerint életünk sokféle nagy fájdalmaiból kiáltunk fel az örök élet Urához.
Az örök élet bizonyságaként ajándékozta nekünk Isten az Ő Igéjét. Isten Igéje ígéretként előre; beteljesedésként pedig visszafelé: Jézus Krisztusra mutat, aki az örök élet evangéliumát hozta el nekünk (3).
Pál az örök élet evangéliumának, azaz a feltámadott Jézus Krisztus evangéliumának hirdetésére kapott megbízatást az üdvözítő Istentől (3). Ezt a megbízatást kapjuk mindannyian, akik hihettünk az Úr beszédének, és akiket ez a beszéd újjászült. Isten beszéde újjászül és szolgálatba küld.
Hirdetjük az evangéliumot, és kik hisznek a mi beszédünknek? Állandóan ezt kérdezzük, ez a fő témánk: milyen stratégiát tudnánk alkotni arra nézve, hogy hatékonyabbak legyünk. A kérdésre a mai igeszakasz világos választ ad: Isten választottai (1) hihetnek Jézus Krisztusban, ők ismerhetik meg az igazságot (János 14,6), az igaz, közös hitet és kegyességet (4). Ők örvendezhetnek az igazságban, az ebből következő igaz tanításban és kegyes életben. Ők boldogok az ebből fakadó rendben, mert ők nem öncélú szabadságban tobzódnak, amely élvezettel mindent feszeget, mindent kimond, mindenre rákérdez, mindent vitat, mindennek ellentmond, és közben önmaga életének éltető rendjét számolja fel. Nem jó egy ilyen világban élni, de éppen egy ilyen világban van küldetésünk, hogy bátran hirdessük az Isten éltető rendjét, amíg el nem jön az örök élet teljességének szabadsága.