„Amint meghallotta Abrám, hogy unokaöccse fogságba esett, …” 1Móz 14
1 Történt pedig Amráfelnek, Sineár királyának, Arjóknak, Ellászár királyának, Kedorláómernek, Élám királyának és Tidálnak, Gójim királyának az idejében, 2 hogy ezek háborút indítottak Bera, Sodoma királya, Birsa, Gomora királya, Sináb, Admá királya, Seméber, Cebójim királya és Bela, azaz Cóar királya ellen. 3 Mindezek a Sziddím-völgyben egyesültek, ahol most a Sós-tenger van. 4 Tizenkét évig szolgálták Kedorláómert, de a tizenharmadik esztendőben fellázadtak. 5 Ezért a tizennegyedik esztendőben eljött Kedorláómer a vele tartó királyokkal, és megverték a refáiakat Asterót-Karnajimban, a zúziakat Hámban, az émieket Sávé-Kirjátajimban 6 és a hóriakat a maguk hegyvidékén, a Széíren, egészen Él-Páránig, amely a puszta mellett van. 7 Azután megfordultak, és Én-Mispátba, azaz Kádésba mentek, leverték az amálékiak egész mezejét és az emóriakat is, akik Hacecón-Támárban laktak. 8 Kivonult tehát Sodoma királya, Gomora királya, Admá királya, Cebójim királya és Bela, azaz Cóar királya is, és a Sziddím-völgyben csatarendbe álltak 9 Kedorláómerral, Élám királyával, Tidállal, Gójim királyával, Amráfellal, Sineár királyával és Arjókkal, Ellászár királyával szemben: négy király öt ellen. 10 A Sziddím-völgy tele volt szurokforrásokkal. Amikor Sodoma és Gomora királyai megfutamodtak, beleestek azokba, a megmaradtak pedig a hegységbe futottak. 11 Elvitték Sodoma és Gomora minden jószágát és minden eleségét, azután elvonultak. 12 Elvitték Lótot is, Abrám testvérének a fiát jószágával együtt, és elvonultak. Ő akkor Sodomában lakott. 13 De jött egy menekült, és hírt hozott a héber Abrámnak, aki akkor az emóri Mamrénak, Eskól és Anér testvérének a tölgyesében lakott. Ők Abrám szövetségesei voltak. 14 Amint meghallotta Abrám, hogy unokaöccse fogságba esett, fölfegyverezte háromszáztizennyolc legényét, akik a házánál születtek, és Dánig üldözte őket. 15 Éjszaka azután csapatokra oszlottak, szolgáival együtt rájuk támadt, megverte és üldözte őket egészen Hóbáig, amely Damaszkusztól északra van. 16 Visszahozott minden jószágot. Visszahozta unokaöccsét, Lótot is jószágával együtt, meg az asszonyokat és a népet is. 17 Miután így megverte Kedorláómert és a vele tartó királyokat, visszatért. Sodoma királya pedig kivonult eléje a Sávé-völgybe, azaz a Király-völgybe. 18 Melkisédek, Sálém királya kenyeret és bort vitt ki eléje. Ő a Felséges Isten papja volt, 19 megáldotta őt, és ezt mondta: Áldott vagy, Abrám, a Felséges Isten előtt, aki az eget és a földet alkotta! 20 És áldott a Felséges Isten, mert kezedbe adta ellenségeidet!Abrám pedig tizedet adott neki mindenből. 21 Sodoma királya ezt mondta Abrámnak: Add nekem az embereket, a jószágot pedig tartsd meg magadnak! 22 De Abrám így válaszolt Sodoma királyának: Fölemelt kézzel esküszöm az Úrra, a Felséges Istenre, az ég és a föld alkotójára, 23 hogy egy szál fonalat vagy egy saruszíjat sem veszek el mindabból, ami a tied, hogy ne mondhasd: Én tettem gazdaggá Abrámot. 24 Rólam ne essék szó, csak arról, amit megettek a legények, meg azoknak a férfiaknak a részéről, akik velem tartottak: Anér, Eskól és Mamré kapják meg a részüket.
Bibliaolvasó kalauz – Szentgyörgyi László igemagy.
„Amint meghallotta Abrám, hogy unokaöccse fogságba esett, fölfegyverezte háromszáztizennyolc legényét…” (14). Kivételes esemény a konfliktuskerülő Ábrahám életében, hogy fegyveres harcba bonyolódik. Itt sem önmagáért, hanem unokaöccséért fog fegyvert. A történet szép példája az áldozatot is vállalni kész rokoni szeretetnek. Az pedig Ábrahám emberi nagyságát dicséri, hogy a győztes csata után nagylelkűen lemond a hadizsákmányról.
RÉ 54 MRÉ 54
„…a ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem…” Máté 5,33–42
33 Hallottátok azt is, hogy megmondatott a régieknek: „Ne szegd meg esküdet, hanem teljesítsd az Úrnak, amit esküvel fogadtál!” 34 Én pedig azt mondom nektek, hogy egyáltalán ne esküdjetek: sem az égre, mert az Isten trónusa, 35 sem a földre, mert az lábainak zsámolya, sem Jeruzsálemre, mert az a nagy Király városa; 36 de ne esküdj saját fejedre sem, hiszen egyetlen hajszáladat sem teheted fehérré vagy feketévé. 37 Ellenben ha igent mondotok, az legyen igen, ha pedig nemet, az legyen nem, minden további szó a gonosztól van. 38 Hallottátok, hogy megmondatott: „Szemet szemért, fogat fogért.” 39 Én pedig azt mondom nektek, hogy ne szálljatok szembe a gonosz emberrel, hanem aki arcul üt téged jobb felől, tartsd oda annak arcod másik felét is! 40 Ha valaki pereskedni akar veled, és el akarja venni az alsóruhádat, engedd át neki a felsőt is! 41 Ha pedig valaki egy mérföldnyi útra kényszerít, menj el vele kettőre! 42 Aki kér tőled, annak adj, és ne fordulj el a kölcsönt kérőtől!
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(37) „…a ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem…” (Máté 5,33–42)
HITVALLÓAN EGYÉRTELMŰ BESZÉD ÉS ÉLET
– 1. Szavaink egyértelműségére hívja fel Jézus a figyelmet. Ez az elvárás Isten népének életében az Úr kegyelme által érvényesülhet: a hétköznapokban ugyanúgy, mint az Őróla szóló bizonyságtételben. Szavainkból persze következik az egyértelműen hiteles életünk.
– 2. Nem merünk igent mondani. Helyette a „talán”, az „esetleg”, a „majd meglátjuk” kifejezéseket használjuk. Nehéz helyzetekben, a felelős döntés helyett gyakran kétértelmű véleményeket fogalmazunk meg, diplomatikus ügyeskedéssel, vagy menekülésként. Mesterei vagyunk azoknak a fogalmazványoknak, amelyeket így is, meg úgy is lehet érteni. Ritkán hangzik fel ajkunkról a határozott „igen”, mert nem akarunk elköteleződni, felelősséget vállalni, sem egymásért, sem ügyekért. Az igenünk analógiája a házassági „igen”, ahol az „igen” kimondása a hitvestársam egy életre szóló, felelős felvállalása. A házassági „igen” kegyelmi állapot: „igen” Isten akaratára, Igéjére, rendjére, szeretetére, abban való gyönyörködésre.
– 3. De nem merünk nemet mondani sem, mint ahogy igent sem… Ezzel pedig halálosan nehéz helyzetbe sodorjuk magunkat és másokat is, mert a „semmilyen”, vagy a „mindegy milyen” állapot bizonytalanságánál nincs rosszabb. Ennek a halálos állapotnak csak a felszíne az a tény, hogy túlvállaljuk magunkat, mert nem mondunk nemet. Megint csak a felelősség áthárításával, fifikásan olyan helyzetet, feltételeket teremtünk, amire a másik kényszerül kimondani a nemet.
– 4. A krisztusi élet szerint, az „igen” legyen „igen”, a „nem” pedig „nem”. Nincs arany középút. Az életben dönteni kell: mégpedig az alapján, hogy tudjuk, kik vagyunk, mit hiszünk, hova tartozunk, melyik irányba megyünk! A mi döntésünk előtt, az élő Isten rólunk szóló, mindent megelőző döntése – ránk, nyomorult emberekre mondott igene – ad reménységet.
– 5. Tegyük azért hozzá mindezekhez, hogy az Isten óvjon bennünket a radikális szélsőségektől, mert kiirtjuk egymást. A krisztusi ember tud „árnyaltsággal” járni a világban, de a „döntő” helyzetekben dönt, mégpedig Isten elkért akaratához igazodva dönt, majd hitvallóan szól és cselekszik.