„Ne legyen viszály köztem és közted… ” 1Móz 13
1 Abrám feljött Egyiptomból a feleségével és mindenével együtt, amije volt. Lót is vele jött a Délvidékre. 2 Abrámnak igen tekintélyes vagyona volt: jószága, ezüstje és aranya. 3 A Délvidékről továbbvonult előző szállásai mentén egészen Bételig, addig a helyig, ahol korábban is sátorozott Bétel és Aj között, 4 annak az oltárnak a helyéig, amelyet ott először készített. Ott segítségül hívta Abrám az Úr nevét. 5 De Lótnak is, aki Abrámmal ment, voltak juhai, marhái és sátrai, 6 és az a föld nem bírta eltartani őket, hogy együtt lakjanak. Olyan sok volt a szerzeményük, hogy nem lakhattak együtt. 7 Össze is vesztek Abrám jószágának a pásztorai Lót jószágának a pásztoraival. Akkor még a kánaániak és a perizziek is ott laktak azon a földön. 8 Azért Abrám ezt mondta Lótnak: Ne legyen viszály köztem és közted, az én pásztoraim és a te pásztoraid között, hiszen rokonok vagyunk! 9 Hát nincs előtted az egész ország? Válj el tőlem! Ha te balra tartasz, én jobbra megyek, ha te jobbra mégy, én balra térek. 10 Ekkor Lót körülnézett, és látta, hogy a Jordán egész környéke bővizű föld. Mert mielőtt elpusztította az Úr Sodomát és Gomorát, egészen Cóarig olyan volt az, mint az Úr kertje, mint Egyiptom földje. 11 Lót tehát a Jordán egész környékét választotta magának, és elindult Lót kelet felé. Így váltak el egymástól. 12 Abrám Kánaán földjén lakott, Lót pedig a Jordán környékén levő városokban telepedett le, és egészen Sodomáig sátorozott. 13 A sodomai férfiak pedig igen romlottak és vétkesek voltak az Úr előtt. 14 Az Úr ezt mondta Abrámnak azután, hogy Lót elvált tőle: Emeld föl tekintetedet, és nézz szét arról a helyről, ahol vagy, északra, délre, keletre és nyugatra. 15 Azt az egész földet, amelyet látsz, neked és a te utódaidnak adom örökre. 16 Olyanná teszem utódaidat, mint a föld porát: aki meg tudja számolni a föld porát, az tudja megszámolni majd a te utódaidat is. 17 Indulj hát, járd be ezt a földet széltében-hosszában, mert majd neked adom! 18 Így vonult tovább Abrám a sátraival, és letelepedett Mamré tölgyesében, amely Hebrónban van, majd oltárt épített ott az Úrnak.
Bibliaolvasó kalauz – Szentgyörgyi László igemagy.
„Ne legyen viszály köztem és közted… Ha te balra tartasz, én jobbra megyek, ha te jobbra mégy, én balra térek” (8–9). A békesség kedvéért Ábrahám nagylelkű gesztust gyakorol: hajlandó a lemondásra. Átengedi Lótnak a választás jogát, kockázatot is vállalva. Mint oly sokszor, a hit kockázata megtérül: Ábrahám újabb ígéret birtokosa lesz. A látszólagos veszteségért cserébe Istentől kap gazdag kárpótlást.
RÉ 409 MRÉ 324
„Ha a jobb szemed visz bűnre, vájd ki…” Máté 5,27–32
27 Hallottátok, hogy megmondatott: „Ne paráználkodj!” 28 Én pedig azt mondom nektek: aki kívánsággal tekint egy asszonyra, már paráznaságot követett el vele szívében. 29 Ha a jobb szemed visz bűnre, vájd ki, és vesd el magadtól, mert jobb neked, ha egy testrészed vész el, mint ha egész tested vettetik a gyehennára. 30 Ha pedig jobb kezed visz bűnre, vágd le, és vesd el magadtól, mert jobb neked, ha egy testrészed vész el, mint ha egész tested vettetik a gyehennára. 31 Megmondatott ez is: „Aki elbocsátja feleségét, adjon neki válólevelet!” 32 Én pedig azt mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét, paráznaság esetét kivéve, az házasságtörővé teszi őt, és aki elbocsátott asszonyt vesz feleségül, az házasságtörést követ el.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(29) „Ha a jobb szemed visz bűnre, vájd ki…” (Máté 5,27–32)
HÁZASSÁG ÉS PARÁZNASÁG
– 1. A férfi és a nő viszonyának tisztasága a házasság medrében lehetséges. A meder nélküli folyó pusztít, a mederben szabályozott folyó pedig éltet. Isten rendje szerint az emberi élet, az emberi társadalom alapja a család. Itt teljesedhet ki igazán az emberi élet, a házasság örök hűségében, testi-lelki összetartozásában, védettségében, intimitásában.
– 2. Jézus védi a házasságot. Sokféle paráznaság pusztít közöttünk, de a legsúlyosabb a házasságtörés. Ne paráználkodj, ne légy házasságtörő! (27)
– 3. Kísértés érhet a szemeinken keresztül, majd a kísértés végrehajtását a végtagjaink kezdik, közeledéssel, simogatással. Jézus alkut nem ismerő, kemény kijelentése arra utal, hogy a tiszta házasság állandó „irtás”, „szakítás”. A legkisebb megingás összedönti egész testünket, egész életünket, és valóban a gyehenna kezdődik el ott, ahol élvezetet, örömöt, boldogságot akartak: emberi módon, emberi indulattal (29–30).
– 4. Jézus sem szó szerint vette kijelentését, hiszen a szemek kivájása és a kezek levágása még ezután sem szünteti meg magát a gondolatot, amelyből a parázna cselekvés kiindul (28). Ezért imádkozik a zsoltáros tiszta szívért, amit csak az Úr újjászülő kegyelme teremthet meg benne (Zsoltárok 51,12). A tiszta szívű ember meglátja az Istent, mint szabadítót és megszentelőt (Máté 5,8).
– 5. A jézusi kijelentést a „gyakorlat” igazolja. Sok embert ismerek, akik nem tagadtak meg maguktól semmit: ételt, italt, nőt fogyasztottak ők bőséges választékban; és mi mindent műveltek még, ami ezzel jár. Ezek közül többüknek ismerem földi életük végét is: kiégett, összetört, megbetegedett, senkihez sem tartozó életekké lettek… Pedig élvezeti kultúránk ebbe az irányba halad. A nagy szabadságban nem kell megtagadnunk magunktól semmit, ami jól esik. Enni is csak azért nem eszünk, hogy a kor elvárásai szerint csontsoványra fogyjunk, és szemrevalók legyünk. Ebben nincs semmiféle önmegtartóztatás. Közben azonban egész testünk, lelkünk, életünk, környezetünk belepusztul ebbe.
– 6. A bűnök nem csak szexuális bűnök. Paráznaság az is, amikor valaki megunt valakit, valamit, és azt egy nemes indokra hivatkozva, lecseréli. Lehet, hogy a házasságában ezt nem akarja (nem meri) megtenni, de más területeken buzgón „újítgat”. Sajnos gyakran a gyülekezeti újítók is az otthoni rossz házasságukból menekülnek közénk újítgatni, ahelyett, hogy ezt először odahaza tennék meg.