A megszokott sablonokon túl szólítja meg az embert Farkas Gergely lelkipásztor, aki eldöntötte, hogy soha nem szeretne unalmasan beszélni a szószéken sem. Gyerekkori csodás gyógyulása meghatározta az egész életét. A Dunántúli Református Egyházkerület elnökségi tanácsosa kedveli a kifinomult ízeket, ráadásként barista, azaz kávéfőzőmester.
Kerekasztal-beszélgetések, kiscsoportos bibliakörök és hitmélyítő előadások várták idén a szárszói konferencia látogatóit. A nagymúltú rendezvényen ebben az évben a magyar református nemzetstratégiáról gondolkodhattak együtt a résztvevők. Videós összefoglaló.
Az egymásra sorjázó járványok, háborúk, aszályok, gabonaválságok, az energiaéhezés és kényelmi állapotunk megingása semmissé teszik korunk ígérgetéseit és ambícióit, amelyekkel népszerűséget, befolyást, közhatalmat lehetett szerezni. Csak nagyokat kellett mondani. És persze elhallgattatni minden óvást a magabiztosság ellen. Bogárdi Szabó István sorai a Reformátusok Lapja hasábjairól.
Trócsányi László, a KRE rektora a személyes hit és a közösségi feladatvállalás összefüggéseiről, míg Nagy István agrárminiszter a keresztyén ember magvetéséről, Isten eszközévé válásáról beszélt a Reformátusok Szárszói Konferenciáján. A konferencia programjában új elemként jelentkező esti rövid hitvallások személyesebbé tették az esemény légkörét.
A nehézségek mellett meg kell látnunk az áldást és örömöt is abban, hogy magyar reformátusok vagyunk. A Reformátusok Szárszói Konferenciájának harmadik napján, Milyen magyar vagyok magyar reformátusként? címmel rendezett kerekasztal-beszélgetésen a résztvevők érintették többek között a gyerekvállalás, a családok segítése és határontúli magyarság kérdéseit is.
A református oktatásról, család szerepéről és a gyülekezethez kapcsolódásról hallhattak előadást az érdeklődők a Reformátusok Szárszói Konferenciájának harmadik napján. A témákban hangsúlyos volt a keresztyén ember, a közösségek szerepe a társadalomban, hitbéli küldetésben.
Kivárásra játszik a mai ember, aki csak a maga módján vallásos. Cargo-kultuszban élünk, önismeret pedig nincsen istenismeret nélkül – hangzott el a Reformátusok Szárszói Konferenciájának második napján tartott Önismeret és istenismeret a 21. században című kerekasztal-beszélgetésen.
Isten Igéjének megértéséből következik az, ahogyan a valóságot és önmagunkat látjuk. Magyar reformátusként az Ige tanulmányozóinak, Igéből élő egyháznak kell lennünk, enélkül értelmetlen, bármit teszünk – így summázható Balog Zoltán püspök, az MRE Zsinata lelkészi elnökének Ön- és istenismeret a 21. században címmel tartott előadása, amelyet a Reformátusok Szárszói Konferenciájának második napján mondott el.
Elkezdődött a Reformátusok Szárszói Konferenciája, amelynek középpontjában ezalkalommal a magyar református nemzetstratégia áll. Az idei rendezvény amellett, hogy őrzi a sorozat többévtizedes hagyományát, számos újdonságot is tartogat. Videós összeállításunk.
Merjük-e azt hinni, hogy egy győzedelmes Krisztusunk van az egyházunkban, és nem defenzív utóvédharcot vívunk a 21. században és az utolsó majd lekapcsolja majd a villanyt? – hangzott el a kérdés Balatonszárszón, ahol arról rendeztek kerekasztal beszélgetést a Reformátusok Szárszói Konferenciájának első napján, hogy „mi fán terem” a magyar református nemzetstratégia.
Nem református gőg adja az idei témát, sokkal inkább az Isten által ránk, magyar reformátusokra bízott küldetés miatt foglalkozunk a nemzet fontosnak látott kérdéseivel, alkotunk átfogóbb stratégiát, hangzott el a Reformátusok Szárszói Konferenciájának megnyitóján, augusztus 11-én, Balatonszárszón.
Fűben és fapadokon ülő hallgatóság. Neves írók, értelmiségiek és az ország fiatalságának találkozása, akik utolsó pengőiket áldozták az utazásra. Nagy hatású előadások a magyarság jövőjéről. Ez az 1943-as Szárszó. Öröksége egyszerre áldás és kihívás.
A bizonytalanság az új igazság. Szubjektív érzések és személyes nézőpontok alapján újraértelmeztük, mi a helyes és a helytelen. A világ inog a lábunk alatt, elvesztette stabilitását. Sipos Ajtony Levente gyülekezetvezető lelkipásztor szerint mindannyian részesei vagyunk korunk pszichologizált személyiségkultúrájának, idegenkedünk mindenféle külső tekintélytől, és szeretjük azt hinni, saját identitásunk urai vagyunk. Interjú a Reformátusok Lapjából.
Nem volt mindig magától értetődő, hogy milyen öltözetben prédikáljon a lelkész, hogyan kereszteljék a csecsemőket, mint ahogyan az sem, merre nézzenek a padok és miből igyuk az úrvacsorai bort. Olykor vitákon és rossz tapasztalatokon keresztül jutottunk el a letisztult, gyakorlatias és egyszerű református liturgikus gyakorlatokhoz, amelyek mára hagyománnyá álltak össze. A kecskeméti Ráday Múzeum igazgatója, művészettörténésze, Fogarasi Zsuzsa szerint a református liturgiában egyenrangú emberek mennek ki az úrasztalához és részesülnek az úri szent vacsorában, mind a borban, mind a kenyérben. Ezért használunk asztalt, és nem oltárt.
Legalapvetőbb örökségünk a reformátori igehirdetés, ami nemcsak azért reformátori, mert a reformáció mozgatórugója volt, hanem azért is, mert – ígéretünk van rá – ahol megszólal, ott a reformáció történik, ott a pusztulásból élet támadhat. Nagy Károly Zsolt a Sárospataki Református Teológiai Akadémia főiskolai docensének írása.
Június 24-én az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága hatályon kívül helyezte a Roe kontra Wade-ítéletet, és visszautalta a tagállamok szintjére az abortusz szabályozásának jogát. Ezzel alapvető, öt évtizedes és megingathatatlannak vélt bástya omlott le. Joggal tehetjük fel a kérdést: vajon ebben a globálisnak mondható küzdelemben hol találhatjuk meg a magunk szerepét keresztyénként?
„Az őrállás, a vigyázás ennek a kettő közötti »és«-nek a felismerésén és komolyan vételén alapul: »Vigyázz magadra és az egész nyájra.« Egyén és közösség összetartozik” – írja Pál apostol szavaira reflektálva Lányi Gábor egyháztörténész a Reformátusok Lapja hasábjain. Gondolatok az őrállói felelősségről és egy kötőszó üzenetéről.
A háború és a gazdasági válság megrémítette Európát, köztük a keresztyéneket is. Elképzelhető, hogy az elkövetkező idők nagyobb áldozatvállalást kívánnak majd a hívektől. Félelemre azonban nincs okunk, hiszen Isten megígérte, hogy gondoskodik az övéiről. Végh Tamás nyugalmazott lelkipásztort arról kérdeztük, milyen szerepe van az áldozathozatalnak a keresztyén életben, emellett 20. századi példákon keresztül mutatjuk meg, hogy nyomorúság idején is érvényesek az Úr ígéretei.
Az életre keltő forráshoz hívogat ezen a héten a Sófár Református Dicsőítő Iskola, ahol a megelégedést adó, Jézussal elmélyült életet szeretnének felmutatni a szervezők. Közöttük van Kecskés Áron és Erdélyi Áron. Ők a tábor fő koordinátorai, akik első alkalommal vállalták el a feladatot, és megújult programokkal várják a résztvevőket. Kecskés Áron hiszi, hogy „mindazoknak, akik keresik Isten jelenlétét, a tábor mély lelki élményt adhat”.
Egész életében azokkal a dolgokkal foglalkozott, amelyek lelkesítették, ráadásul mindegyikkel olyan komolyan, mintha az élete függene tőle – mondja Karasszon Dezső. A hetvenedik születésnapját ünneplő orgonaművészt, tanárt a legismertebb internetes lexikonhoz, a Wikipédiához hasonlította a lánya, mert édesapja hatalmas tudású, nyolc nyelven beszél, és mindent fejben tart.