Két év kihagyás után a zsámbéki református gyülekezet ismét templomfutást rendez, immár tizennegyedik alkalommal. A jótékonysági futóversenyt és családi napot idén szeptember 10-én tartják, a bevételekből befolyt összeggel a töki Borók Bulcsút szeretnék támogatni. A nyolcéves, örökmozgó kisfiú négy éve focizik Zsámbékon, szorgalmas, ígéretes tehetség. A helyi közösség amiatt is szeretne melléállni, mert a múlt év tavaszán váratlanul elveszítette az édesapját.
Kárpátalján azt tapasztalom, hogy Isten nem a tüzes kemencétől véd meg bennünket, hanem a tüzes kemencében, ahogy Sadrakkal, Mésakkal és Abéd-Negóval tette. A tűztől védve vagyunk, mert nem halljuk a fegyverek dörgését – fogalmaz Gál Erika, a Nagydobronyi Református Líceum igazgatója. A hadiállapotra hivatkozva az állam óvóhelyek kialakításától tette függővé a jelenléti oktatást. Azok az intézmények, amelyek légiriadó esetén nem tudnak óvóhelyet biztosítani, csak online taníthatnak.
Nagyszerű gyülekezet, hangulatos közösség, tréfa és derű. Ez jellemzi a már református örökségnek mondható, idén is megrendezett Tahi Egyházzenei Hetet. A 65 éve töretlen sikerű héten nemcsak a zenei, hanem a lelki épülés is fontos cél. Az itteni oktatás pedig most a reneszánszát éli. De egyvalami sosem változott: a folyamatos jókedv.
Sok olyan beszámolót olvashattunk már a járvány utáni időszakról, amelyben a feljegyzés írója hálás, hogy újra lehet találkozni egymással, programokat tervezni, nyári táborokat tartani, kirándulásokat szervezni. Nem volt ez másként a budapesti teológián sem, ahol a pandémia által okozott elzártságot megelőzte a három és fél éve pusztító kollégiumi tűzvész, a vándorlás a különböző kollégiumokba, a hányattatás, a teológia ideiglenes elhelyezése három éve a Csopaki utcában.
Ha bármikor azt szeretnénk körüljárni, arról szeretnénk együtt gondolkodni, kik vagyunk, mik vagyunk, hogyan vagyunk mi reformátusok, akkor a legjobb lesz újra legelölről kezdeni – olvasni, hallani, felfedezni, érteni azt, amit Isten épp ránk bíz, ahogyan ő bízik bennünk. Sohajda Levente göncruszkai lelkipásztor írása.
Kiss Gy. Csaba Széchenyi-díjas művelődéstörténészt leginkább az foglalkoztatja, hogyan tudja átplántálni az összetartozás gondolatát a következő nemzedékbe itt, Közép-Európában. A nemzeti önismerethez elengedhetetlen a szomszédos országok kultúrájának ismerete, hiszen a kettő szorosan összekapcsolódik. Ezen az úton azonban még sok lépést kell megtennünk. A nemzetközileg is elismert kutatóval közép-európaiságról, életpályájáról és személyes hitéről beszélgettünk.
Maradandó élmény és kiapadhatatlan tapasztalati forrás volt az a két év azoknak a budapesti zeneszerető és énektudással megáldott teológusoknak, akik a hetvenes évek közepén nem hivatalos kvartettjükkel hétvégente az országot járták, és gyülekezetekben szolgáltak. A nem is annyira titkolt formáció végül lelepleződött, de retorzió helyett állandó résztvevői lettek a hivatalos teológusnapoknak.
Több az élet, mint amit az öt érzékszervünkkel észlelünk. A tudatalatti vagy a láthatatlan többet jelent ennél – vallja a keresztyén misztikáról a kilencven éves Benke György, aki szerint ajándék Isten tükrében látni önmagunkat. Erősnek és bátornak kell lennünk ahhoz, hogy megvizsgáljuk az életünket, és elhagyjuk a bűneinket.
Az ember nemcsak akkor éli meg a hitét, ha világokat renget meg, nagy tetteket visz véghez, hanem amikor apró dolgokban is örömmel van jelen. Örülünk mások jó kedvének, akad kedves szavunk a bosszús tekintetekre, picit vigasztaljuk, bátorítjuk egymást – vallja Simon Sándor lévita gondnok, akinek csodálatos gyógyulásáért több mint tízezren imádkoztak a Kárpát-medencében.
A szolgáló lelkipásztori közösség, valamint az aprófalvak református gyülekezeteinek lelki megerősítését tekinti a következő időszak legfontosabb feladatainak Pásztor Dániel. A Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke másfél éve vette át hivatalát elődjétől, Csomós Józseftől. Az elmúlt időszak áldásait és nehézségeit is számbavettük az egyházi vezetővel.
„Újra meg kell tanulnunk egyszerűen csak »létezni«, mert ez jelenti a valódi kikapcsolást, kikapcsolódást. Az időnként mindannyiunkban ott lévő ürességet pedig egy okoseszköz sem fogja kitölteni.” Kincses Krisztina publicisztikája a Reformátusok Lapja hasábjairól.
Az igazi hangszernek lelke van – vallja Hajnal András vattai lelkipásztor. Ő volt az, aki kigondolta, hogy a gyülekezet felújítás alatt álló orgonája megjelenésében hasonlítson az új református énekeskönyvhöz. A vattai reformátusok egyedülálló hangszeréről készült riportból kiderül az is, milyen kritikával illette az orgonát a gyülekezet.
Mozaikszavaink tengerében ismét újabbal ismerkedünk. Ugyanis augusztus elejétől indul a Károli Gáspár Református Egyetem (KRE) legfrissebb képzési programja, a Gazdaságtudományi, Egészségtudományi és Szociális Kar, a GESZK. A karon szervezik az egyházi intézmények vezetői és lelkészei számára az egyházi gazdálkodási és vezetési továbbképzési szakot. A dékán, Mészáros József bensőséges hangulatú, magas színvonalú oktatást ígér, ahol a tanítási rendszer eredményességéhez a nívós pedagógiai munka is hozzájárul.
Kojsza Péter kommunikáció- és médiatudományból szerzett diplomát. A református Európa Rádió főszerkesztő-helyettese, emellett Fekete Zsuzsával a Kossuth Rádió Minden időben című műsorának szerkesztő-műsorvezetője. Újságírói munkája mellett fiatalok médiaértés-oktatásával foglalkozik.
„A terv és a fohász relációja tudatosítja bennünk azt az örök igazságot, hogy a Teremtő tisztában van vele, mire van szükségünk, és ha mi is képesek vagyunk megnyugodni az ő szándékaiban, az aggodalom bizalommá változik, a félelem pedig szeretetté” – vallja Vitéz Ferenc újságíró, egyetemi docens, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem tanszékvezetője.
„Mindaz a jó, ami bennünk van, végső soron Isten miatt van bennünk. Az ő tulajdonságai válnak láthatóvá rajtunk. A teremtmények közötti kitüntetett helyzetünk mutatja, mennyire értékesek vagyunk Isten számára.” Szabó László lelkipásztor írása arról, mit jelent, hogy Isten hasonlatosságára teremtettünk.
„A vasárnapot sok művész ábrázolta, köztük világhírűek is, irodalmi művekben, zenei alkotásokban és festményekben.” A Reformátusok Lapjában megjelent publicisztikájában Petrőczi Éva egyik kedvenc ilyen képéről ír, amellyel egy különleges történetű régi képeslapon találkozott.
"Jó, ha tudjuk, református eleink is István király mintázata szerint szervezték meg életük kereteit az egyházmegyékben és egyházkerületekben, hogy fennmaradhassanak a gyülekezetek. A törvényei a köz- és vagyonbiztonságot, a termelés folyamatosságát, a műveltség és az ország erejének gyarapodását segítették." Kiss László pécsváradi lelkipásztor gondolatai.
Ilyen még nem volt a magyarországi reformátusok történetében: évekig járták a településeket azok a tévés szakemberek, akik az összes dunántúli református gyülekezetet és templomaikat filmre vették. Vannak olyan települések, ahová éppen az utolsó pillanatban értek oda a filmesek, hiszen előfordult, hogy már csak a harangozó tudott mesélni az egykor virágzó faluról.
Pontosan 75 éve, 1947-ben zajlott Magyarország egyik nagyon fontos országgyűlési választása, amely a „kékcédulás választásként” vonult be a történelembe. Van-e ennek hatása a mostani életünkre, demokráciafelfogásunkra, vagy csak pontszerű esemény a történelemben? Csűrös András lelkipásztor gondolatai.